És akkor ezt most így hogy?
Van az olimpiai faluban több ezer sportoló, majd kiosztanak köztük százezer kotont, most akkor mi ez, felhívás keringőre?
Mi szükség van az olimpikonoknak kotonra? Hát nem olimpiázni mentek ki? Pofám leszakad, de tényleg, mindenki pampog itt a sport szépségeiről, béke vagy te sport népeket egymáshoz fűző szép szalag, közben meg az olimpiai falu maga a megtestesült szégyentelenség, Szodoma és Gomora. Béke vagy te koton népeket egymáshoz ragasztó szép kaucsuk!

Mert minek osztogatnak gumit az olimpiai faluban, ha nem azért, hogy használják? Érdekes, hogy mikor mutogatják ezeket a könnyes megható búcsúzásokat, ahogy indulnak a népek Pekingbe, mindenhol van egy férj/feleség/barát/barátnő. Kérdem én, mit csinálnak ezek odakint azzal a rengeteg kotonnal, mikor a párjuk idehaza van? Tán csak nem teleengedik vízzel, és kidobálják az ablakon?

Mégis hogy telhet egy nap az olimpiai faluban? Én úgy képzelem, hogy délelőtt laza átmozgató edzés külső helyszínen, délután kaja, egy kis stampó, egy kis cigi, majd egyéni szabadprogram keretében mindenki felmarkol néhány pakli kotont, és megpróbálja becserkészni a kiéhezetten visongó skandináv kézislányokat.

És még csodálkoznak, hogy az olimpikonokat nem érdekli Tibet. Basznak ezek Tibetre.
Az mondjuk majd érdekes lesz, mikor a rosszul szerepelt olimpikonok elkezdenek magyarázkodni, hogy miért nem sikerült a jó szereplés, lesz ott majd minden: nem sikerült az átállás, nagy a szmog, szar a kínai kaja, megfáztak a klímától, de a kotont biztos nem említik majd meg.

Nálam mondjuk a múltkori hugyos olimpia óta elveszett a sportnak a varázsa. Erre készülök 4 éven át, edzek, mint állat, én dobok a legmesszebbre, nyertem, hős vagyok, a világ a lábaim előtt, aztán megyek doppingvizsgálatra, de nem vagyok hajlandó hugyozni, mert a Wadások 30 centiről nézik a bránert, hát ilyen nincs baszodalássan!

Igazából mindenki csak saját magára figyel, nekünk is nagy büszkeségünk derék sportolóink, de vajon emlékszik valaki, hogy hány aranyat szerzett legutóbb Belgium, vagy Hollandia, esetleg Svájc, és hogy kik szerezték? Na, ugye. Kábé ők is ennyire vannak képben a magyar dicsőségeket tekintve. Igazából Annus meg Fazekas az a két sportoló, akire mindenki emlékszik, ha szóba kerülnek a magyarok, a hugyosok. Gyász bazmeg. És Fazekas kijutott  Pekingbe az utolsó pillanatban, nyerni most nincs esélye, de legalább majd elszavalhatja a saját magáról szóló verset.