Régebben  sokan akartak menekülni a kis magyar dzsungelünkből, de ezt marcona határőrök, besúgók stb. sorra megakadályozták, ezért viszonylag kevés azoknak a magyar elő-celebeknek a száma, akiket senki nem mentett ki a kádárizmus dzsungeléből, hanem ők maguk szabadultak ki a bezártságból.

Hirtelen nagyot változott a dzsungel, egyik napról a másikra saját magad dönthetted el, hogy a kitaposott ösvény, a vízesés, avagy a liánok irányában indulsz el világot látni. Egyre többen ébredtek rá, hogy nem is olyan egyszerű szabadnak lenni.

A szabadság felelősség: Te magad döntöd el, hogy bennszülött módjára beéred-e üveggyönggyel, vagy valami többre vágysz. Mai példával élve: Győzike állítólag 2,5 millát kap a kis kalandért, meg Benkő Dániel szívatásaiért cserébe. Ez azért több mint üveggyöngy, de nem egy világmegváltó összeg.

Azt viszont nem tudom, miként tudná magát helyzetbe hozni kb. hárommillió magyar nem-celeb, akiknek soha nem volt és nem is lesz esélyük kiszabadulni a dzsungelből, és őket valóban csípik a pókok, rákok, rájuk tekerednek a pénzügyi kígyók, folyamatos földcsuszamlás köröttük a táj, és szünet nélkül esik, vagy elviselhetetlen páratartalom fojtogatja őket. Bizony, nagyon nem egyszerű nem-celebnek lenni, ezért aztán vannak celeb-pótlékok a számukra is.

Ezeket a kütyüket, a virtuális, vagy valóságos élményeket tálcán kínálják a celeb-kapitalizmus pszichikai-kárpótlási boszorkánykonyhái: - Ne törődj semmivel, senkivel, fogyassz, falj, törtess, gázolj, ne fékezz, és sz@rj le mindent és mindenkit.

A leginkább nem-celeb emberkét is mobilok, barátok-köztök, postás józsik, és mesterhármasok tartják a markukban. Veszik a mobilokat, a márkás cipőt, az acélbetétes bakancsot, elmennek két napra rozsdás busszal Velencébe, és ha beledöglenek is, de eljuttatják a családot a horvát tengerpart álomdzsungelébe. Mindent kihalásznak cserében a zavarosból, ha kell csillagokat gyűjtögetnek, ha kell bármit aláírnak, elviselnek, kibírnak, túlélnek, de tartani kell a lépést a szomszéddal, rokonnal, baráttal, s főként a halálos ellenséggel szemben.

Hanem aztán, húsz év után helyzet van, a kevés magyar celeb számára is. A dzsungelt feléltük: se banán, se tenger gyümölcsei, semmi sincs, csak a kirabolt esőerdő. A húsz éve tartó álságos nyüzsgés hirtelen abbamarad, se jövés-menés, se kalandtúra, se rétes-fesztivál, se vacsoracsata, se hitelkártya akció, se nyerjen egy Twingót három kefires doboztetőért nincsen. Dermedt csend van, és a celebek riadtan lesnek körül, mi a csoda történhetett?

A celeb azonban azért celeb, hogy gyorsan kapcsoljon. Helyre kell állítani a díszlet dzsungelt, mégpedig nagyon gyorsan, mert nem maradhat egy ország pőrén, szakadtan, álmok, kis– és nagy hazugságok nélkül. A darab most átmenetileg félbeszakadt, de a forgatókönyv-felelősök már szövik a hálót, és ismét barátok közt leszünk. Nem kell félni, de most jobban fog fájni, azonban, ha jól kapaszkodsz, kiválóan álcázod magad, megragadod a műindákat, akkor majdnem-celeb maradhatsz, s lényegében folytathatod az álomutazást…

Aki hülye? Az meg haljon meg. A dzsungel törvényei kegyetlenek, ez az őserdő kicsit más - a mienk, és sajátos szabályai vannak. Miért hitte azt, hogy van élet a dzsungelen kívül is? Van, de milyen?
Én azonban a hülyékhez csatlakozom: magyar vagyok, ments ki innen! Nem, nem kell expedíciót indítanod, egyszerűen kilépek a diszletek közül, s lekeverek néhányat, az arra illetékes keveseknek, a rendező meg táthatja a száját, erre nem számított.