A beigli

2008.12.23. 06:57 commontalk

”A lisztet átszitáljuk, az élesztőt kevés, enyhén cukros langyos tejbe morzsoljuk. A lisztet a lágy margarinnal, a cukorral és a sóval, valamint a megkelt kovásszal és a megmaradt tejjel sima tésztává gyúrjuk. Letakarva, kb. 30 percig pihentetjük. A tésztát 6 egyforma részre osztjuk és téglalapokká nyújtjuk. Dió- vagy máktölteléket kenünk rá és összesodorjuk.”
Életem első beigli-jében biztosan nem volt margarin, de finom volt. Ellenben, már pöttöm fickóként elraktároztam orromban, a feledhetetlen karácsonyi illat-orgiát, amelynek egyik fontos összetevője volt a beigli intenzív szaga, mert több volt az bármilyen illatnál. No meg a belevalók. Természetesen kotnyeleskednem kellett a mák és dió tölteléknél, és úgy négy-ötévesen már igyekeztem átvenni, a mák- és diódarálás feladatát. A diótörés még egyáltalán nem ment, a darálást kb. öt perc után, feladtam. Diót darálni egyébként, viszonylag könnyű volt, addig a mákdarálás a folyton elszoruló darálóval, nem volt egy boldogság. Egyszer-kétszer hatott a visszafelé tekerés, de aztán menthetetlenül szét kellett szedni és tisztítani kellett a szerkezetet. Lehet, hogy a dióval is így volt, nem tudom.

Volt még egy étel mifelénk, amit ettem is meg nem is. Hangulatfüggő volt, hogy tisztességes mennyiséget eszem-e belőle, vagy csak a tányéron „kergetem körbe” az ünnepi „lakomát”. Ez bizony a bobájka, vagy más nevén a mákos guba volt. (Hozzávalók: 10 száraz kifli, 1 liter tej, 1 vaníliarúd, 2 vaníliacukor, darált mák, porcukor,). Igen, száraz kifli kellett hozzá, azok áztatását  - valami rejtélyes okból - nagy figyelemmel kísértem végig, talán a kifli ismét hasznossá lényegülése tetszett. Azt tudtam, hogy egy száraz kiflit legfeljebb alkalmi revolver gyanánt használhatok, de a gubánál visszanyerte ő-kiflisége minden méltóságát, s ez így nagyon tetszett.

Fél évszázadosnál hosszabb fennállásom alatt, aztán számtalan alkalmam volt, újraélni az első gyerekkori élményeket beigli és mákos guba ügyekben. Szerintem már az óvodában elkezdték a vegzálásomat, és ünnep közeledtével tettek valami ilyesmit az asztalunkra (tányérunkba). Folytatták a napköziben (amit kegyetlenül utáltam), és nem hagyták abban a gimiben sem, sőt katonáéknál is volt beigli s talán guba-roham is. Nem – semmi rosszat nem érdemelnek ezeknek, a műveknek az elkészítői, sőt a mai bevásárlóközpontos változatok sem, őket kései génmódosított leszármazottaknak tekintem, s nem foglalkozom velük. Legfeljebb annyit ejtek ki a számon…szegény gyerekek.

A karácsonyi ünnep, a beigli és a guba (bobájka) – kedves felnőtté vált hajdani gyermektársaim - az, bizony sparheltes, findzsás (bögre, benne tej), szakajtós, szalakális (a hatlaposhoz), mindenféle illatos, titkokkal, gyermeki várakozással teli délután. Boldog borzongással várt este, félelmes - bizonyossággal közeledett a Jézuska érkezése: és én igyekeztem számba venni viselt dolgaimat, vegyük például,  a húgom hajának megcibálását kb. 10 alkalom/év. Bel voltam …úgy számoltam, hogy biztosan észre kellett vennie, nem létezik, hogy ennyiszer nem figyel oda, akkor pedig tudja, s nemhogy ajándék sem lesz, de még fa sem.
Fogalmam nincs, hogy miként és mikor csempészték be a tisztaszobába a fát nagyszüleim, vagy szüleim, s főként hogyan lett ennyire gyorsan feldíszítve, de úgy sejtem a szánkózásaink alkalmával. Mindig akadt egy-egy felnőtt rokon a családban, akinek ilyentájt, amikor más napokon már ki sem engedtek volna, hirtelen szánkózni való kedve támadt, s mire visszaértünk, már meg kellett érkezni a Jézuskának, mert mindenki szeme furcsán csillogott. A felnőttek titokzatosan összemosolyogtak, a sparhelten az utolsó ételek illatoztak, frissen gőzölgött a sütőből kivett beigli…távoli csengőszót véltem hallani.

Átfutott lelkemen a már jól ismert szorongás, a szívverésem felgyorsult, álltunk a húgommal egymás mellett, a vártuk a közelítő csengőszót. Én, elkönyveltem, hogy nekem semmi sem jár (nem létezik ennyi csínytevéssel), de legalább megnézhetem a hugi babáit (pfúj). Aztán feltárult az ajtó - félénken beléptünk, csillagszóró égett, apám üdvözült arccal rázta a csengőt, mint akinek a kezében felejtette azt a Jézuska (?!).  A család női tagjai elmorzsoltak egy-két könnycseppet, de ezeket, a képeket csak a hosszú felnőtt évtizedek hívták elő újra, valami titkos vegyszer révén lettek immár láthatóvá, akkor a fa és az alatta levő csodavilág létezett csak számomra.

Angyalnak kellett átsuhannia a szobán, másként nem történhetett, éreztem is a pisze orromnál valami lélek-könnyű szellőt, ahogy elsuhant, s a fa alatt ott volt az ajándékom…megnyugvás, sóhaj, öröm – ezek nem szavak, leírni a megnyugvásomat. Lázas izgalom, gyermeki lelket-testet elöntő intenzív boldogság-özön, megkönnyebbülés, a hajcibálás örökre megígért befejezése, s a becsomagolt csodák ügyetlen előhámozása…hogyan találja ki mindig, hogy mit szerettem volna? Egyedül nem sikerülhetne neki, akkor sem, ha mindent lát. Kémei lehetnek, mert olyan nincs, hogy az egész utca titkait tudta, mindenki megkapta „a magáét”, Igen(!), kémei vannak, azok pedig csak az angyalok lehetnek, nagyon rendesek voltatok, utólag is köszi.

Ui. Beiglit otthon süssetek, a bobájka (mákos guba) se legyen bolti, és vigyétek el a kicsiket sétálni, sajnos havat régtől nem nagyon hoznak azok, akiknek illene. Lehetnek a sűrűn hulló-gomolygó hópihékért felelős angyalok? Lenniük kell, de évek óta fontosabb dolguk lehet. Tudom-tudom: télapó (mikulás) megrázza a szakállát…jaj kedves szupermarketek, meg modern idők - ne tegyétek ezt gyerkőceinkkel. Szegények csak kóvályognak a szupermarketek kiismerhetetlen világában, fényözönében, játék-áradatában, ne keverjétek bele a Mikit, Ő december 6-án letudta a dolgát. A karácsony mifelénk Jézuska és az angyalok dolga, meg a mienk, örök gyermekeké.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr43837886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása