EEIR, avagy a magyar egészségügy villamosítása

2008.06.12. 12:46 Dr. Morcz

Néhány elgondolkodtató adat: A Központi Statisztikai Hivatal honlapján található 2004-es kimutatások érdekes képet festenek arról, milyen nagy mértékben vesszük igénybe az egészségügyi ellátórendszert.
2004-ben 100 emberre kb. 100 belgyógyászati ellátás jutott (azaz átlag egyszer mindenki felkeresett egy belgyógyászt). Itt még lehet arra hivatkozni, hogy a krónikusan egészséges (és orvost csak a Vészhelyzetben látó) tömegek mellett elöregedő lakosságunkra tekintettel indokolt ez a szám.

De nézzük akkor a laborvizsgálatokat! 2004-ben 100 lakosra 1277 laborvizsgálat jutott, ami már tényleg egy durva szám. Minden olyan lakosra, akinek egy laborvizsgálata sem volt, jut egy másik, akinek 26-szor ontották vérét. Mennyi lehetett ebből a felesleges ismétlés?

Más: Idős embert hoz be a mentő azzal, hogy pár órája elgyengült a jobb oldala és a beszéde elakadt. A beteget nem kíséri hozzátartozó (gyakori eset), korábbi zárójelentéseit nem hozta el. Beszélni már tud, ha lassan is. Igen-nem kérdésekkel kiderül, hogy magas vérnyomásra szed többféle gyógyszert, cukorbetegség miatt inzulint használ. A gyógyszerei nevét és adagját nem tudja, a vérnyomáscsökkentőről annyit tud, hogy az a hosszúkás rózsaszín biztos arra való (utóbb kiderült, nem arra, hanem érszűkületre).

Hozzátartozójának van ugyan mobiltelefonja, de a számára a beteg nem emlékszik, így nem tudjuk felhívni, hogy megkérdezzük a gyógyszerei nevét és adagját, vagy pl. hogy allergiás-e valamilyen készítményre. Kábé fél óra telik el a kórelőzmény felvételével, gyakorlatilag minden eredmény nélkül. Nem egyedi eset.


Megint más, szintén gyakran előforduló történet: Hatvanas, ápolt, precíz nőbeteg érkezik vizsgálatra. Amikor a kórelőzményéről kérdezem, elővesz egy gondosan összeállított mappát, amiben időrendben, genothermmel lefűzve található meg 1966-tól napjainkig eddigi 33 kórházi kezelésének zárójelentése, mellette külön mappában a laborok. Több mint 20 percbe telik, amíg átlapozom őket és a lényeges dolgokat leírom a saját számítógépes programunkkal a beteg ambuláns lapjához.

Még egy saját tapasztalat: Saját példa, de sajnos a mai egészségügyben bármikor előfordulhat. Két sürgős dolog között, rohanvást cserélek kötést, a kesztyű levétele után még valamit igazítani kell, ennek során kevés vér csepeg a kezemre. A betegről két hónappal később derül ki, hogy C-hepatitise van...

A négy történetben az a közös, hogy megfelelő információáramlással mind elkerülhetőek lennének. Ma Magyarországon a háziorvosok,szakrendelők és a kórházak is a beteg összes lényeges dokumentációját számítógépes programokkal állítják össze és őrzik meg (az más kérdés, hogy ennek ellenére egy sor dolgot ki is kell nyomtatni, de ne vesszünk el a részletek között). Az egyes ellátók különböző programokat használnak. Eddigi tapasztalataim szerint vannak rossz és még rosszabb programok; minőségüket látva nem tűnik megalapozatlannak a feltevés, hogy kiválasztásuknál döntő szempont az volt, a döntéshozókat melyik szoftvercég keni meg legjobban.

A programokban egy dolog közös: zárt, kívülről hozzáférhetetlen rendszert alkotnak. Ezzel az óriási mennyiségű, számítógépen tárolt adat ellenére a használt rendszerek nem sokkal jobbak az írógépeknél (bár az adott ellátóhoz visszatérő beteg adatait általában be lehet emelni az újabb leletbe). Nem egy esetben az ellátáshoz szükséges adatok sem hozzáférhetők: ha más osztályra megyek konzíliumba, az általunk használt rendszer nem engedi meg, hogy megnézzem az általam vizsgálandó beteg felvételi lapját, eddigi vizsgálati eredményeit (amik a kórrajzban sem mindig lelhetők fel, mert az adott osztályon dolgozó kollégák – akik látják a saját gépükön – nagyon helyesen nem nyomtatják ki őket egyenként).


Úgy gondolom, hogy a helyzet megérett a változásra. Az a javaslatom, hogy alakítsuk ki az egységes egészségügyi informatikai rendszert (EEIR), amely minden, az országban bárhol ellátásban részesülő ember adatait tartalmazza. Ezzel a fentebb említett problémák egy csapásra kiküszöbölhetőek. Az ismételt vizsgálatkérések elkerülése és (még a mostani, elképesztően alacsony bérek mellett is) a munkaidő-nyereség várhatóan évi többmilliárdos megtakarítást eredményezhet az egészségügyi kasszában.

Az EEIR kialakításának első lépéseként a már meglévő rendszereket használók véleményeit kellene csokorba gyűjteni, ezt követően megfogalmazni a kezeléssel kapcsolatos felhasználói követelményeket.

A rendszer kiépítését megfelelő szakmai referenciákkal rendelkező cégek közül pályáztatással választanám ki, ahol a rendszer megbízhatósága és használhatósága mellett alapkövetelmény lenne a folyamatos karbantartás, a (főleg a rendszer beüzemelése idején problémát jelentő hibák miatt) folyamatosan elérhető helpdesk és a jogszabályok ill. az egészségügyi ellátórendszer esetleges változásait rugalmasan követni kész szoftverfejlesztői gárda.

A rendszerre való átálláshoz kellő időt biztosítanék (pl. egy háziorvosi praxisból 3 hónapig lehetne a betegellátással kapcsolatos adatokat a korábbi rendszerben is elküldeni); a tanulási időszakban a rendszer üzemeltetőinek felelőssége lenne a hibákat az ellátók felé jelezni, de ekkor még anyagi vagy más következmények nélkül.
Az átállást követően csak az új rendszerben lehetne adatot felvenni és tárolni, ill. ennek a használatával lehetne az OEP-nek a betegellátással kapcsolatos költségeket kiszámlázni. A korábban, más rendszerben bevitt adattömeg problémamentes átemeléséért szintén a rendszert fejlesztő cég lenne a felelős, azzal, hogy a korábbi rendszerek megalkotóit jogszabály kötelezné arra, hogy az ehhez szükséges segítséget megadják.

A rendszer használatához minden orvosnak saját felhasználói neve lenne (persze, jelszóval védve), és ennek segítségével minden, hozzá kerülő beteg összes adatát láthatná. Ehhez alapesetben a betegnek hozzá kellene járulnia (pl. saját jelszó megadásával), de nyilván szabályozni kellene a rendkívüli esetek körét (pl. eszméletlen, kiskorú, beszámíthatatlan beteg stb). 

Ugyanakkor naplózásra kerülne, hogy ki kinek az adatait tekinti meg, hogy a visszaélések elkerülhetőek legyenek. Természetesen minden beteg is megtekinthetné saját egészségügyi „életpályáját”.



Érdeklődve várom a véleményeket. Addig is megyek szoftvercéget alapítani...

16 komment

Címkék: kommunikáció egészségügy számítógép információ átalakítás árnyékkormány

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr68515672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rolika · http://www.wevik.hu 2008.06.12. 14:46:53

elöljáróban annyit, hogy én ehhez nem értek, ráadásul a krónikusan egészséges kategóriába tartozom (suliban többször kaptam könyvet év végén, mert egyszer sem hiányoztam :)

szerintem az a mérhetetlen sok beavatkozás (műtét, labor stb.) úgy is létrejöhet, hogy az intézetek csak leírják a megtörténtüket, hogy az értük járó zsét megkapják (lehet, hogy szükségük van ilyen machinációkra a frankón ellehetetlenített helyzetükben, nem tudom, csak el tudom képzelni)

a szoftverrendszerről: gondolom, más országokban csináltak már ilyesmit, esetleg évekkel ezelőtt, tehát már tesztelték, csiszolgatták. nem lehet tőlük beszerezni (ugyanattól a cégtől, amelyik nekik is szállított)? mert akkor csak fordítani kellene magyarra
és lehetőleg valami olyan licenszszerződést aláírni, amelyik egy kicsit felhasználóbarátabb, mint az általános (nem vállalunk semmiért felelősséget stb.)

Ratius 2008.06.12. 16:17:52

Régen olvastam ilyen összefogott, világos és előremutató elképzelést ebben a blogban. A részletekhez ugyan nem értek, de abban egészen biztos vagyok, hogy az egészségügy villamosítása, miképpen az adóügy, az oktatásügy, a demokrácia, és sokminden más átterelése a számítógépes hálózatokra maga a jövő. És nagyon jó lenne, ha már a ma volna.
Én legalábbis elképeszőnek, megdöbbbentőnek és nonszensznek tartom, hogy a huszonegyedik században, amikor a technikai eszközök évtized(ek) óta adottak, még nem terjedtek el azok a rendszerek, amiknek egyikét te itt bemutatod.
Biztos vagyok benne, hogy közel a felére lehetne csökkenteni az állami kiadásokat, ha bevezetnék az ilyen rendszereket mindenütt, ahol erre lehetőség van.
De akkor mit csinálna az a 800 000 közalkalmazott????

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.12. 16:27:51

doktor úr,

szegről-végről hasonló szolgáltatásokat nyújtó cégnél lógatom a lábam.
amit felvetsz, az koránt sem lehetetlen, és még csak az se kell hozzá, hogy mindenkinél ugyanaz a program fusson. a megoldást multi-tier szerkezetnek hívják: az első szinten ott van a rendelőkben a gép a rendelői programmal, amiknek már most is vannak törvényi előírásai, hogy mit és hogyan kell nyilvántartani, tehát a közös nyilvántartási keresztmetszet (egységes adatszerkezet) már megvan.
a kettes szinten van az un. alkalmazás-szerver, ami azt csinálja, hogy a rendelőkből beérkező adatokat és kéréseket egységesíti, és így továbbítja az adatbázis, a harmadik szint felé - így az adatbázist csak egyfajta utasításkészlettel basztatják, akárhol is ül az ügyintéző, akármilyen (minimális elvárásokat teljesítő) szoftvert is használ.

problémák:
- adatvédelem. ebből ombudsmani részről és mindenkori ellenzéki részről is hepaj lesz. az ombudsmannt érdemes meghallgatni, az ellenzéket meg bevonni a bizniszbe. nem elehtetlen, csak nehéz.
- pénz. a nemzetközi piacon egy ilyen megoldás költsége (a kiépítésen túl) több száz millió forint HAVONTA. van rá képzett állomány itthon is (multik hazai leányvállalataiban még ennél is komolyabb rendszereket üzemeltetnek), és még olyan megoldásokba is bele szoktak menni, hogy egy külön állami-multi vegyescéget hoznak rá létre (lásd: elmü-ibm).
- idő. egy ilyen rendszer megtervezése és bevezetése nem két hónap. egy instance általában 2 hét tervezési és bevezetési idővel jár, itt pedig (hasraütésszerűen) olyan 90 instance-ről van szó. ja, ez csak a gyakorlati megvalósítás időtartama - a szerződés, a folamatszabályozás, a terhelés tervezés, a költségkalkuláció lazán 2 év.
- adatmennyiség. ha naplóztatjuk, hogy minden egyes változás nyomon követhető legyen, akkor ez iszonyat adattömeg, plusz ott van a biztonsági mentés, meg a redundancia - gyakorlatilag minden kórisme 5-8 példányban lenne meg, minden adatmdosítás ugyanúgy. ha meg még biztonságosabbá, még redundánsabbá akarjuk tenni, akkor ez a szám lazán felmeny 30-40 példányra is akár, csak a pénz szab határt.

rolika · http://www.wevik.hu 2008.06.12. 16:39:33

ratius, nálad a pont.
mit csinálnánk a felszabaduló közalkalmazottakkal? mondjuk 400.000-rel? amikor amúgy is nagy a munkanélküliség?
szinte megoldhatatlan probléma, mint minden, amit itt a blogon felvetünk...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.12. 17:00:25

rolika:
hát a rokkantnyugdíjat mire használjuk?

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.06.12. 17:59:44

Szeretem azokat a cikkeket, melyek egy szakma - laikusok által nem ismerhető - pikáns részleteit taglalják.
Az eü. informatika igen drága dolog, mert korrupcióközeli. Nem is tudom, hogyan lehetne az amerikainál olcsóbb árszínvonalat kialkudni.
Talán ha eleve külföldről vásárolnánk a cuccot és velük adaptáltatnánk.
DOS-os cuccokat használnak még nyilvántartásra?

dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.06.12. 18:08:35

Nem feltétlenül gondolom, hogy sok közalkalmazott szabadulna fel, ha az eü. rendszert így egységesítenénk, nem is ez a javaslat célja. Ma az eü. egy jelentős szeletében (pl. abban a csúcsintézményben, ahol a billentyűt most is koptatom) az adatrögzítést (leletírás, betegek bevitele a számítógépes rendszerbe) többnyire orvosok végzik, mert ők olcsóbbak, mint egy két nyelven (magyar és /konyha/latin) tudó titkárnő. Nálunk pl. a leletírással foglalkozók száma pontosan 1.5 fő (30+ orvosra), ill. van további 2.5 fő az előjegyzések kezelésére és az OEP-nek eljuttatandó adatok menedzselésére. Ez mondjuk külön posztot érne, hogy egy szakorvos a maga 11-12 év orvosi képzésével (6 az egyetem, 5-6 a szakképzés) gépeléssel vagy épp vizsgálatok szervezésével tölti az idejét...
Szóval én inkább átcsoportosítanék, jó lenne több orvosírnok és telefonos segítség (nem a Vágó Istváni értelemben). Mondjuk ezekre a munkákra a többszázezer rokkantnyugdíjas közül is lehetne toborozni, abban a pillanatban, mikor nekik megéri, hogy ne otthon meresszék a ...

gordiusz 2008.06.12. 18:13:45

Doktorúr felvetését időszerűnek és előremutatónak tartom. Viszont félig-meddig szakmabeliként szerintem, ha az általa elképzelt rendszer célját, azaz a betegtörténetet nézzük, egyáltalán nincs szükség nagy közös rendszer építésére, ugyanis:
- bs395 ahogy leírja, a jelenleg használt rendszerekbe egyszerű módon tehető olyan adatszolgáltatási funkció, amely egy szabványos adatcsomagot elkészít és egy központba elküld. Persze a betegtörténeteket egy bárhonnan, lehetőleg szabványos módon - például interneten - lekérdezhető adatbázisban kell tárolni.
- ha ideág eljutottunk, egy kérdés merül fel: mi a jóbüdösfrancért van az OEP központi adatbázisa, ha ilyen dolgok nem derülnek ki belőle? Akármilyen dokinál akármilyen ellátást kapunk, a TAJ-számunk alapján küldik az értesítést az OEP-nek, hiszen ez alapján számolnak el. Akinek van magyarorszag.hu felhasználói accountja, a TAJ-száma alapján le is kérdezheti, hol, mikor, milyen kezelét kapott. Tehát "semmi egyebet" nem kell tenni, mint
- az OEP-nek küldött adatszolgáltatást ki kell egészíteni olyan adatokkal, amelyek a pénzügyi elszámoláshoz nem szükségesek, viszont egy későbbi kezelésnél az orvosnak fontos információt jelentenek (laikusként pl. gyógyszerek, szabad mezőben zárójelentés bekopizva, stb.)
- az OEP kp. adatbázisát természetesen minden orvos számára lekérdezhetővé kell tenni; ehhez esetleg "néhány" kórházi pc-re internetcsatlakozást biztosítani, stb.
- !!! a kórházaknak az OEP felé csak a ténylegesen megtörtént kezeléseket lejelenteni! Ha a cikkben szereplő idős urat beviszik, ne számoljanak el rá még pszichiáteri kezelést is.

Azt viszont tévedésnek gondolom, hogy egy ilyen rendszer rengeteg munkaerőt szabadítana fel. Egyszerűen csak normális munkafeltételeket teremtene az orvosoknak. Munkaerőt felszabadítani alapvetően az ellátórendszer racionalizálásával lehet: ne feltétlenül ott és olyan ellátó intézmény legyen, ahol és ahogy 30 éve a párttitkár kialkudta, még ha a helyiek esetleg most is tíz körömmel ragaszkodnak hozzá. És a megmaradó dolgozóknak normális fizetést kell adni, mert ennyi pénzből csak panelproli ápolónőket lehet alkalmazni, a dokik meg elmennek külföldre. Tehát az egészségügyön én nem spórolnék, hanem a rá szánt pénzt osztanám be jobban.

dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.06.12. 18:24:38

Kedves bs395,

Köszönöm a szakmai felvilágosítást. Azt én sem gondolom, hogy ez olcsó lenne (bár nem értem, hogy a rendszer fenntartása miért kerülne havi többszáz millióba), csak azt gondolom, hogy olcsóbb lenne, mint a mostani endszer. Nyilván forintosítható, mit jelent valakit 3x elküldeni az xy vizsgálatra csak azért, mert mindig elkeveredik a lelet, és az is, ha nem kell az eddigi kórtörténetét minden új vizsgálónak újból bevernie a saját programjába. Emellett lenne pár előny, amiről még nem írtam:
1. Kommunikáció (vagy legalábbis adatáramlás) a háziorvos és a szakorvosok/kórházak között. Ma ez úgy megy, hogy a betegnek adunk 2 zárójelentést (ha a kórház gazdasági igazgatója engedi a "papírpocsékolást", és a beteg az egyik példányt leadja a háziorvosnak. HA leadja. (Megjegyezném, hogy Dániában pl. háziorvos és szakorvos között megy írásban /is/ a kommunikáció, nem függ a betegtől a dolog.)
2. Szakorvosi konzultációk számának csökkenése, ez már egy kicsit áttételes, de ha a háziorvos már 10-edszer látja, hogy egy adott bajra a szakorvos mit javasolt, nem fogja 11-edik betegét is beküldeni.
3. Várakozási idők csökkenése, minthogy kevesebb lesz a gépeléssel és - ha a rendszerbe beteszik a számítógépen át intézhető vizsgálati előjegyzéseket is - a szervezéssel töltött idő.

Rorgosh 2008.06.12. 21:15:43

Doki!
Teljesen egyetértek. Nyilván az időhatárokat a végrehajthatósághoz kell igazítani, és talán ember se szabadul fel, de nekem az is elég, ha egy baleset után azonnal ellátásban részesülök ahelyett, hogy a véremet vizsgálnák, nem vagyok -e allergiás.... (tudtommal csak a főnökömre... :) )

BS395
Érdekes volt a szakmai felvilágosításod, én csak ezt a havi több száz milliót nem értem....
Leírom miért: jómagam egy Lineage2 nevű online szerepjátékkal játszom, amelynek a kliens programja fut a gépemen, míg a szerveren egyfajta adatbázis alapú program fut, hangsúllyal az adatbázison.
Ezt a játékot világszerte (csak a hivatalos szervereken játszókat számolva) olyan 4-6 millió ember játsza kb. 30-40 szerveren. Adatvesztésről a játékban még nem is hallottam, tehát valószínűleg minden adatot valósidőben mentenek néhány példányban.
Ez egy 3d-s játék, rendszeres update-kkel, játékosonként 3-10 karakterrel. Enneka havi díja olyan 3000 Ft/hó, ami olyan 12-18 milliárd Ft/hó összesen amit mi játékosok befizetünk. 30-40 szerver, és mindegyik legalább dupilkálva. És a játék fejlesztésének végétől még legalább 10 évig fenntartják a szervereket a szerződés szerint. Pedig lehet, hogy alig lesz bevétel....
Jókora fejlesztői gárda egy 3d-s világ folyamatos fejlesztésére.
Egy irodai alkalmazásokon alapuló szoftver, alig néhány szerverrel hogy kerül havonta százmilliókba?! És nem kell belőle 4 különböző nyelvű változat....
Nem értek hozzá, csak sokallom. Bár gyanítom valahol, hogy még mindíg olcsóbb lenne, mint a jelenlegi rendszer. Ami nem elég, hogy nem működik, de még drága is...

Amúgy mivel foglalkozik 800.000 közalkalmazott?
Kb 100.000 fő belőlük valamilyen fegyveres testületnél (honvédség, rendőrség, tűzoltók) szívja a nem,i szerv boldogtalanabbik végét
Van egy rakás tanár/orvos/mentős is.
A többiek meg próbálják azokat az információkat megszerezni, ami kellene a munkájukhoz.... Persze a fentebb felsoroltak is... Olyan jó ez az adatvédelem.... Csak tudnám mire.

Ratius 2008.06.13. 09:00:53

Amikor én a sok felszabaduló közalkalmazotti munkahelyről beszélek, akkor nem csupán az egészségügyben dolgozókra gondolok, hiszen ott nyilván kissebb az adminisztráció, mint máshol. De, ha ehhez hasonló rendszereket vezetnénk be az oktatásban, a hivatali üógyintézésben, meg mindenféle más területen, akkor nyilván rengeteg aktatologató válna fölöslegessé.
De ez nem olyan nagy baj. Szerintem ugyanis ki lehetne, sőt kellene alakítani olyan új állami szolgáltatásokat, vagy be lehetne indítani olyan munkaerőpiaci mozgásokat, amelyek fölszívnák a fölösleges munkaerőt.
De ez nem ehhez a bejegyzéshez tartozik...

Takika 2008.06.13. 09:27:40

Ratius: Hat igen. Nemreg munkanelkuli lettem, es kellett a diplomam. Nem talaltam. Es a munkanelkuli kozpont nem tudja hivatalosan lekerdezni az OM-tol, hogy van-e diplomam, en rohangaljak az egyetemhez igazolasert. Es akkor ez csak egy aprosag, amit teljesen jol lehetne kozpontilag tarolni, ombuccmano meg bek@phassa :)

gordiusz 2008.06.13. 10:46:35

A sok közalkamazott attól lesz kevesebb, ha kevesebb lesz az önkormányzat és hivatal.
Pl. Szlovákiában az útlevelet, személyi igazolványt, jogsit stb. nem okmányirodában intézik, hanem a járási rendőrségen - mert nincs okmányiroda. Mint nálunk régen. Kopott, leharcolt épület, az ügyintéző a 80%-ban magyarlakta településen csak szlovákul beszél - viszont nyilván olcsóbb egy meglévő épületben és hivatali szervezetben néhány szobát kialakítani, ügyintézőt felvenni, mint külön épületet és hivatali szervezetet kialakítani. Szerintem nálunk is ki lehetne bírni, ha ilyen ügyben néhány évente 20 km-t utazni kell.
A hivatalokban dolgozók most is számítógéppel dolgoznak. Attól, hogy ezeket a rendszereket összekötik, még nem lesz kevesebb munkájuk; amit most információhiányban nem bírnak megoldani, "rábízzák" a polgárra, azaz szaladgálhat hivataltól hivatalig, pecsétes papírokkal a kezében.
A rendszerek összekapcsolása egyszerűen megbízhatóbbá és a polgárok számára jobbá tenné a szolgáltatásokat, ezért szükség volna rá. De nem kell feltétlenül iszonyú pénzből nagy, országos rendszereket felépíteni, és a kukába dobni iszonyú mennyiségű, a jelenlegi rendszerekre elköltött pénzt.
Magyarországon az van nagyon elkúrva, hogy csak nagy, látványos, pénzégető megoldásokban bírunk gondolkodni, és sok kicsi, olcsó lépést nem teszünk meg. (Látványos példa a 4-es metró.)
Másrészt bizonyos szinten nem eszközöket, hanem célokat kell definiálni. Jelen esetben ez az, hogy legyen megoldva, hogy egy beteg korábbi kezelései, szedett gyógyszerei, mittudoménmi az ország összes szakorvosa számára elérhetőek legyenek. Vagy legyen megoldva, hogy a szakorvos a háziorvosnak a beteg kikerülésével, közvetlenül elküldhesse a zárójelentést. Aztán egy szakértői csapat tegyen javaslatot a lehetséges megoldásokra, hogy a NASA tízéves költségvetéséből kössük össze optikai kábellel az összes eü szolgáltatót és építsünk rá egy bazi nagy központi szoftert, vagy esetleg a szakorvos küldje el emailen/postán a háziorvosnak a cuccot.

Takika 2008.06.13. 17:38:27

Meg jo, hogy szerinted nem az a megoldas, hogy a szakorvos uljon tomegkozlekedesre, es vigye el o a papirokat. Email/posta minden, csak nem biztonsagos, nem nyomonkovetheto, nem eppen garantalt atvitel.

Rorgosh 2008.06.14. 09:17:13

Gordiusz

És te hogyan juttatnád el az adatokat? Merthogy az egészségügyi adatokkal kapcsolatban a legfontosobb tényező az idő. Az orvosnak azonnal kellenek, ellenben nem tudod előre, hogy melyik orvosnak....

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.06.15. 15:16:48

Kedves Gordiusz,

Az a baj, hogy relatíve sok adat van, amit érdemes lenne tudni. A teljesség igénye nélkül: korábbi betegségek és műtétek, jelenleg is fennálló és kezelést igénylő betegségek, szedett gyógyszerek és adagjuk, allergiák, gyógyszertúlérzékenység. Fel kellene kerülniük a zárójelentéseknek, a szakorvosi leleteknek, a labor-, és eszközös vizsgálati eredményeknek. Egyes vizsgálatoknál hasznos lenne a képanyagot is elérhetővé tenni (legalább a legfontosabb képeket). Ezzel részben önmagam ellen beszélek, de így lenne értelme a rendszert működtetni.
A vicc az, hogy egy csomó betegről ezek az adatok már valahol megvannak (háziorvosok gépei, kórházi számítógépes rendszerek), úgyhogy igaza van bs395-nek, az adatok összedolgozása lenne a nagyobb falat.