Az magyaros vendégszeretetrül való elmélkedés

2008.06.17. 05:33 immortalis

Mi magyarok szeretjük magunkat a világ legvendégszeretőbb népei közt emlegetni. "A messze földön híres magyaros vendégszeretet". Ismerős ez a klisé? Igazából még soha nem értettem meg, hogy miért állítjuk ezt magunkról, mi alapján gondoljuk azt, hogy mi ilyen hihetetlen vendégszerető nép lennénk. Talán épp itt az ideje, hogy megpróbáljuk kibontani ezt a kérdést kicsit mélyebben, átfogóbban.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ismerős a kép, amikor a külföldi megpróbál útbaigazítást kérni egy hazánkfiától, aki szépen, hangosan, tagoltan válaszol, komoly gesztikulációkat alkalmazva. Kár, hogy a válasz magyar nyelven hangzik el, így szerencsétlen idelátogatónak esélye sincs, hogy megértse, hiszen a magyar nem hasonlít egyetlen egy általuk ismert, ne adj' Isten beszélt nyelvhez.

A legjobb esetben is, amikor honfitársunk fitogtatni akarja nyelvtudását, odáig jut el, hogy "nixdájcs", vagy "nóinglis". Szerencsétlen idegen meg csak néz minket, és nem érti, mit akarunk.  Aztán el lehet gondolkozni azon is, hogy miért ugrik be sok külföldinek a magyaros vendégszeretetről a fővárosi báros túlszámlázások, a másfélmilliós éttermi vacsoraszámlák, a verbális és fizikai erőszakot is előszeretettel alkalmazó "portaszolgálatok", a hihetetlenül gyenge és színvonaltalan idegenvezetések, városnézések; és lehet folytatni a végtelenségig a sort.

Persze most sokan felhördülhetnek, hogy az országba látogatók közt sok a visszatérő vendég, és ez pont az ellenkezőjét bizonyítja jelen írásnak alapvetését: a magyaros vendégszeretet egy idejétmúlt mítosz, durvábban fogalmazva hazugság. Ezt alátámasztja a Tárki elhíresült felmérése is, amelyben egy kitalált népcsoportot, jelesül a "pirézeket" a megkérdezettek 59%-a nem látta volna szívesen. Ez mondjuk még rendben is lenne a magyar közoktatás jelenlegi helyzetében (ahonnan szerintem érettségivel, diplomával rendelkező funckionálisan taigetosz-pozitív emberek kerülnek ki jelentős részben), de az, hogy a következő évben (2007) megismételt felmérés szerint már 68% nem fogadná el a pirézeket, az már nagyon nincs rendben.

Egyrészt megmutatja azt, hogy az emberek túlnyomó többsége nem olvas újságot, nem néz híreket, vagy csak nagyon szelektíven, hiszen 2006-ban elég nagy port vert fel ez a téma, híradókban, újságokban idézték, hogy "nem szeretik a magyarok a pirézeket", ehhez képest 2007-ben 11%-al többen nem kedvelték őket... Szegény pirézek. Másrészt rávilágít arra, hogy a magyar ember alaphelyzetből elutasítja azt, amit nem ismer. A kérdés adott: ha mi magyarok olyan szörnyen vendégszerető nép vagyunk, akkor miért nem nyitottsággal, érdeklődéssel közelítünk egy ismeretlen kultúra felé? Ugye mindenki érzi, hogy itt valahol egy ellentmondás feszül?

A alapvetően három fő oka van annak, hogy ennyire kiürült a "magyaros vendégszeretet" fogalma az elmúlt 10-20-30-akárhány évben. Ez a három alapprobléma az oktatásügyre, a gazdaság állapotára, és az általános politika helyzetre, hangulatra vezethető vissza.

Feltételezem, hogy mindenki járt általános iskolába: biztos emlékeznek halványan, talán dereng, hogy miket tanultunk. Írás, olvasás, matematika, környezet, földrajz, történelem, nyelv(ek), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Nyilván egyértelmű, hogy ezek hihetetlenül fontosak az ember tudásának megalapozásához, de az is látnivaló, hogy nyolcadikos korukban az iskolából kikerülő  suhancok egy része funkcionális analfabéta, makogva olvas, ha olvas egyáltalán, akkor nem érti meg, ha meg esetleg megérti, nem jegyzi meg.

Persze mit is csodálkozunk, amikor a tanítók, tanárok egy nem elhanyagolható hányada nem azért áll a katedrára, mert ez volt gyermekkori álma, hanem azért, mert a himi-humi főiskolán családi nyomásra-hisz a papír az kő'- elvégzett gyurmaszak lehetőséget biztosít erre. Ledaráljuk az anyagot, "oszt' jónapot".  Kit érdekel, hogy a hátsó padban ülő gyerek balkezes, és őt más módszerrel kell tanítani? Feltűnik vajon az énektanárnak, hogy bár' lehet, hogy rossz hangja van a nebulónak, de remek ritmusérzékkel rendelkezik? Addig, amíg az oktatásügyben nem terjed el az igazi kompetencia-alapú oktatási módszer, addig felejtsük el, hogy az életre nevelt kisemberek fognak kijönni a suliból.

Az ország gazdasági helyzetének elemzésére az Árnyékkormányban nálam sokkal hozzáértőbb emberek vannak, így ezt a kérdést most nem fejtegetném különösebben, maradjunk annyiban, hogy bízni kell az általános gazdasági helyzet javulásában...

Az ország általános politikai helyzete és hangulata... Szóval ez is nehéz ügy, hiszen nehéz megfejteni, hogy mitől és miért van rossz hangulat az országban... Ugyebár, amikor vendéget vár az ember, igyekszik jókedvre hangolni magát, hiszen egy rosszkedvű vendéglátó el tudja rontani a legkellemesebben induló estét is. Persze mit is várunk attól az országtól, ahol azok, akik elvileg jó példával kellene, hogy elöl járjanak, nem tudnak jó példát mutatni, még vendéglátás terén sem...

Talán mindenki emlékszik Navracsics Gyurcsányéknál elköltött vacsorájára, ahol az egyik fél szerint a vendéglátó volt tuskó, a másik fél szerint egy kellemes vacsora volt. Valahogy az ország is igy van ezzel. Meg vagyunk róla győződve, hogy mennyire jól érzik magukat a vendégeink nálunk, de ahogy kiteszik a lábukat, már mondják is a magukét: lehúztuk, átbasztuk, kinevettük....
Először saját magunkat kellene elfogadni és megszeretni, és utána már tényleg lesz olyan is, hogy "magyaros vendégszeretet".

3 komment

Címkék: oktatás kommunikáció gazdaság öntudatos polgár magyaros vendégszeretet

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr42502830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.17. 12:01:55

a nyelvtudás a diákmunkásoknak hála sokat javult az elmúlt időszakban.
két hete balatonról hazafele jövet pedig több rendőrt láttam járőrözni, mint pesten egy tütnetésmentes napon.
a prosztó lehúzás viszont még létezik: hotel drink biliárd. igyál biliárdot.
próbálkozik a külföldi realitás is beférkőzni a magyarba, de elég nagy az ellenállása a nemzet és hagyományvédőkön, amire a mindenkori politikusok rá is játszanak.
lassan már én is ott tartok, hogy még putyin is áldás lenne az országnak :-(.

Mirko 2008.06.17. 16:07:10

"...érettségivel, diplomával rendelkező funckionálisan taigetosz-pozitív emberek kerülnek ki jelentős részben..." (mondjuk ez igaz)

68-59

Corry 2008.06.17. 17:39:52

Szerintem a Balaton kimaradt valahogyan a posztból. A jó öreg cócalizmusban (hejde szép idők voltak azok :-))) a Balaton parton még a fáskamrát is kiadták a németeknek persze "kemény valutáért".
Na gondolom innen ered a vendégszeretet.

Azóta persze változott a világ, a németek a családi találkozóikat otthon tartják, illetve most már mi sem vagyunk annyira olcsók, hogy a német munkanélküli segélyből itt dőzsölni lehessen, mint rég (persze a német munkanélküli segély nem lenne rossz egyeseknek, de én csak akkor egyeznék bele ha az összeget a német adózók állnák és nem én de ez egy más téma:-)))

Én azt nem értem, miért is nem csinálnak pl. Borsodban olyan falusi turizmust, ahol a cócalizmus körülményei közé vinnék vissza a kalandra vágyókat. Szerintem még a díszleten sem kéne túl sokat dolgozni, mert adott, változtatás nélkül megfelelne:-)