Az én Monokom

2008.06.21. 07:06 Ratius

Segélyekről, rokkantnyugdíjakról, szociális támogatásokról ma már szinte mindennap szó kerül a blogvilágban és a médiában. Aki nem kapja, az megszüntetné, aki joggal kapja, védi, mint oroszlán a kölykét, aki jogtalanul kapja, lapul, mint canis merga a fűben.
A legtöbbeknek az fáj, hogy rengetegen jutnak ilyen-olyan segélyhez, pedig jószerivel nem is rászorulók. Mindenek előtt leszögezném tehát, szerintem ilyen kategória nincs. Aki képes segélyért jelentkezni, az rászoruló, még akkor is, ha rászorultsága mentális jellegű. De ez nem annyira lényeges kérdés ahhoz képest, amit mondandó vagyok.
 
A munkáért segélyt elv, a monoki modell nem azért jó, mert igazságos, hanem egészen másért. Az igazsággal én nem vagyok tisztában… Talán nincs is… De azt tudom, hogy a munka hasznos az egyénnek. Semmi sem rombolja annyira a személyes önértékelést, a szocializáció elért fokát, mint az a tudat, hogy fölöslegesek vagyunk a közösségben. És azt is tudom, hogy a munka, akár a közmunka is, hasznos a társadalomnak. Semmi nem károsítja annyira a közösséget, mint az elfecsérelt emberi tőke, a kárba veszett munkaidő.
 
 
Új közmunkaprogramok
 
Új, országos közmunkaprogramra van szükség, mégpedig olyanra, amely valóban képes fölszívni a munkanélküliek hatalmas tömegét, amely valóban hasznos kezdeményezésekkel segíti hozzá az országot a közös előrejutáshoz.
 
Hozzuk létre a Közmunkaprogramok Országos Hálózatát! Hirdessenek az önkormányzati, kistérségi, megyei Közmunka Irodák olyan programokat, amelyek helyi, illetve lokális szinten valóban segítik az előbbrejutást. De komoly programokra gondolok ám, nem holmi ároktakarításra, szemétszedésre. Komoly programokra: öntözőcsatorna építésre, erdőtelepítésre, tájrendezésre.
 
És persze arra is gondolok, hogy a helyi Közmunka Irodát felkereshetnék a helyi vállalkozók, egyesületek, intézmények, hogy ilyen és olyan közmunkásokra van szükségük, ehhez vagy ahhoz az alkalmi munkához. A közmunkások pedig tisztes bért kapnak a gyümölcsszüretért, a szórólap kihordásért, vagy a sitt- lapátolásért.
 
De ugyanakkor a Nemzeti Közmunka Iroda is hirdet komoly programokat. Olyan – főleg hosszú távon megtérülő, ezért a vállalkozások által nem preferált kezdeményezéseket – mint mondjuk az út vagy gátépítés, a műemlék rekonstrukció, vagy egyes infrastrukturális beruházások, csatornázás, közműalagút-építés és ezekhez hasonlók.
Ráadásul a Nemzeti Közmunka Iroda a közmunka hálózat ellátását is megszervezi. Létrehoz olyan – közmunkásokkal üzemeltetett – gyárakat, manufaktúrákat, amelyek a közmunkások számára állítanak elő ruhát, élelmet, szállást, s minden egyéb szükségletet, illetve a közmunkaprogramok megvalósításához állítanak elő alapanyagokat.
 
 
Segély feltételekkel
 
a azt mondjuk, csak munkáért adunk segélyt, akkor nem feltétlenül mondjuk azt is, hogy ez a munka csak valami piszkos, mások által megvetendő tevékenység lehet. Én azt hiszem, hogy a széleskörű közmunkaprogramokban szerepet kaphatnak azok is, akik értenek ehhez, ahhoz, csak egyszerűen nem találnak alkalmazást. A helyi, és országos programokban nem csupán a segédmunkásoknak van helye, de helye lehet a szakmunkásnak, sőt a mérnöknek is.
 
Ha azt mondjuk csak munkáért adunk segélyt, akkor még azt sem kell hozzátennünk, hogy ez a munka csak valami produktív tevékenység lehet. Én legalábbis munkának gondolom a tanulást, az átképzési programban való részvételt, mi több, azt is, ha valaki személyiségfejlesztő tréningre jelentkezik vagy éppen olyasmit tanul, hogy miképpen lehet egészségesebb ember, vagy jobb háziasszony, gondosabb apa. Éppen ezért a segélyezés feltétele nem feltétlenül a közmunka. De feltétele mindenképpen az, hogy aki segélyt, állami támogatást kér, az tanuljon, fejlődjön, legyen jobb emberré addig, amíg a közösség kenyerét eszi.
 
Legyen jobb emberré, hogy a maga fejlődésével hálálja meg a közösségnek a tőle kapott segítséget. És e szempontból mindegy, hogy a segélyezett tanulatlan cigány ember, aki most, a segély kedvéért fogja befejezni az általános iskolát, rokkantnyugdíjas, aki a támogatásért hajlandó kikezeltetni depresszióját, vagy nyolcvan éves öregasszony, aki majd csak most fog megtanulni pulóvert kötni az unokáinak. Mindegy, mert mindez a közösség javára válik egy napon.
Hogy is mondja Berzsenyi: Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
S bizony a lélek is, a szabadság is a tudással összefüggő valami.
 
 
Reintegráció
 
Az én Monokomon, az én közmunkaprogramomban hallatlanul nagy szerepet kapna az oktatás, a tanulás, a személyiségfejlesztés. Miért csak a gyermek iskoláztatása legyen a segély feltétele? Miért ne teremthetnénk meg a felnőttképzés országos hálózatát, miért ne adhatnánk esélyt a polgárainknak azzal, hogy közmunkásként önmagukat is fejlesszék? 
De mondok én ennél fantasztikusabbat is. Sajnos nem én találtam ki, hanem talán Fukuyamánál vagy más jövőkutatónál olvastam, a lehetőségiparról.
 
A lehetőségipar nem más, mint egy olyan személyre szabott program, vagy inkább programcsomag, amely abban segít az egyénnek, hogy megtalálja és kiaknázza a saját lehetőségeit. Olyasféle dolog ez, mint a pályaválasztási tanácsadás, csak annál sokkal szélesebb kitekintéssel, adatbázissal és támogatóerővel rendelkezik. Hozzásegíthet ahhoz, hogy megtaláld a neked való munkát, vagy vállalkozást, hogy beilleszkedj egy új közösségbe, hogy elvégezd azokat a képzéseket, amelyekre egy új életkezdéshez szükséged lehet. 
 
Tőkével, lakáshitellel, diákhitellel támogat, miután részletes személyiségprofil alapján megtaláltátok életed értelmét, hozzásegít ahhoz, hogy a közösség hasznos és elégedett tagjává legyél.
 
Nem tudom, egyáltalán megvalósítható-e egy ilyen program. De talán nem annyira képtelenség, mint amilyennek látszik. Viszont akár megvalósítható, akár nem, enélkül gyakorlatilag lehetetlen felszámolni azt a szegénységet, amelynek fogja csaknem hárommillió polgártársunk. Mert én erősen hiszem, hogy ez a szegénység jórészt a fejekben van, s csak kevéssé a körülményekben.
 
 
Kifogyhatatlan feladatok
 
okan azon keseregnek, azzal hárítják el a legsürgetőbb feladatokat, hogy azok kivitelezése hosszú távon fölösleges. Egy országos közmunkaprogram hálózat a kiépítése pénzpocsékolás, mert a gazdaság meglódulása úgyis felszívja majd a munkanélküliséget. Szerintem ez az érv éppen annyira hazug, mint amennyire erkölcstelen. Ez nem érv, hanem halogatás, nem a ,,hogyan oldjuk meg?”, hanem a ,,miért ne oldjuk meg?” kérdését feszegeti, s az semmi jóra nem vezet.
 
De az én Monokom amúgy is kifogyhatatlan feladatkészlettel rendelkezik. Olyan nincs, sőt teljesen elképzelhetetlen, hogy elegendő utat, közművet építettünk, elegendő fát telepítettünk, vagy elegendő tudást adtunk az embereknek. Feladatai az idők végezetéig lennének az én közunka- programomnak.
De vajon emberek is lennének-e, akik jelentkeznek rájuk? S én azt mondom, hogy igen. Lennének, bizony ugyanúgy, ahogyan feladatok.
 
És most ismét megdöbbentőt fogok mondani: ha már fölépült egy rendszer, ami komoly hasznot hoz az országnak, ami segít beilleszkedni ebbe a társadalomba, akkor a hazai segélyezettek számának csökkenésével más hasznát is vehetnénk ennek a rendszernek. Én bizony azt mondom, hogy külországokból is fogadhat jelentkezőket a közmunkaprogram. Feltéve persze, ha azok a jövevények akarnak itt letelepedni és dolgozni, akarnak ennek a társadalomnak a szabályai és elvárásai szerint élni, azaz magyarrá akarnak lenni.
 
Mert az én rendszeremnek legfontosabb tulajdonsága nem az, hogy munkához juttatja a rászorulókat, hanem az, hogy a társadalom integráns részévé teszi azokat, akik erre elszánják magukat. S e szempontból mindegy az, hogy honnan jött a jelentkező, a lényeg csak az, hogy hová akar eljutni. S, ha ő úgy gondolja, hogy kínai születése ellenére ő magyarrá akar lenni, hát miért is ne nyitnánk kaput neki.
 
 
Állam az államban
 
gen, a rendszer valóban egyfajta falanszter. Sőt vegytiszta szocializmus. De lehet felőlem nemzeti szocializmus is, hiszen abban, hogy Németország kilábalt a gazdasági világválságból rendkívüli szerepe volt az ehhez hasonló közmunkaprogramoknak. Na de, az értékelés majd a hozzászólók dolga lesz, én itt inkább azt mondom el, hogy miért tartom szükségesnek a
falanszterszerűséget.
 
Egyfelől azért, mert ha a közmunkaprogramokat nem különítjük el szigorúan a reálgazdaságtól, akkor rendkívüli mértékben eltorzítják a gazdasági folyamatokat. Másfelől azért, mert a szegénység kultúrájából vagy inkább ellenkultúrájából nincs más kivezető út, mint a kényszer útja. Senki nem hagyta még el a maga bádogvárosát, csak azért, mert kedvet kapott hozzá. A nyomortelepek – a nyockertől a mexikói bódételepig – ezer szállal kötik magukhoz lakóikat. Ahhoz, hogy kiszabadítsuk onnan az embereket, nem elég a putrikat lerombolni, de a fejekben is szét kell szaggatni ezeket a köteleket. Ez pedig aligha sikerülhet csak a szelíd meggyőzés által.  

15 komment

Címkék: munka reform szociális árnyékkormány

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr3523373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doktorur 2008.06.21. 10:00:50

Nem rossz. Sôt! Bár vannak részletek amik nem világosak (pl. külföldiek integrálása) de a gondolat teccik :) Arra azonban felhívnám a figyelmedet, hogy a vázolt rendszer a szocializmustól igen távol áll, lettlévén igencsak képes lenne hasznot hajtani nemzetgazdasági szinten is, ergo nemcsak a társadalmi különbségek csökkentésének lehetne az eszköze, hanem a makrogazdasági mutatók (valamint a GDP, a foglalkoztatottság és még sok más nemzetgazdasági mutató) javítására is, ami viszont vegytiszta kapitalizmus. És ez nem baj. Sôt! :)

Barnabás 2008.06.21. 10:08:50

Jó irás.A monoki példát követendőnek tartom.Egy mondatoddal nem értek egyet,"csak munkáért adunk segélyt".A munkáért nem segélyt kell adni,hanem tisztességes fizetést.Segélyt pedig csak annak kell adni aki ténylegesen munkaképtelen.

Host 2008.06.21. 10:09:03

Szép lenne, ha így lehetne, de naiv vagy.
"Semmi sem rombolja annyira a személyes önértékelést, a szocializáció elért fokát, mint az a tudat, hogy fölöslegesek vagyunk a közösségben."
Az ebben a körben mozgó emberek lesz.rják azt a közösséget amire Te gondolsz. Az _ő közösségükben_ viszont egyáltalán nem feleslegesek ezért az önértékelésükkel sincs gondjuk.
Addig amíg a politika egy könnyen/olcsón irányítható/megvehető szavazóbászist lát bennük, addig nem lesz semmi változás.
:(

közlekedési bűnöző 2008.06.21. 10:38:45

Majd jön az ombudsman felfegyverkezve ügyvédekkel és az egész terv szépen füstbe megy.... ma ez van Mo-n. sajnos... :-(

Cornel 2008.06.21. 10:51:23

Egyetértek, Hosttal. Az írás valóban jó de sajnos erősen idealista. Tény, hogy változtatni kell ezen a segélyezési rendszeren ami most van és jó, hogy sokat beszélnek/írnak róla. De van egy réteg, amely nem akar dolgozni és nem is fog. Persze az is igaz, hogy sokaknak jelenthetne az általad vázolt elképzelés valamiféle megoldást. Mindenesetre nekem tetszik, hogy elindult egy folyamat és teszik, hogy egyre többen merik vállalni a nyilvánosság előtt is a véleményüket. Bízok benne, hogy lehet változtatni de nem lesz könnyű. Ha rajtam múlna én a szavazati jogukat is korlátoznám azoknak, akik bár képesek lennének dolgozni mégis inkább elkerülik azt. Így a politika nem lenne érdekelt a segélyek osztogatásában.

Zetek 2008.06.21. 11:15:55

Kisvárosi önkormányzati képviselőként mi is belengettük a monoki modellhez történő csatlakozás lehetőségét. Már az elképzelés hírére, illetve a kérdőívek kiküldésére a versenyzők egyharmada jelezte a) vagy hirtelen munkát talált, ezért nem kér támogatást, b) nem válaszolt, nem működik együtt, vagy éppen beküldi a feleségét és közli Ő nem fog dolgozni, még ha megvonják a segélyt akkor sem.
U.I. Várjuk az ombudsmanót, jöjjön.

kázmér 2008.06.21. 11:28:44

Kár, hogy van egy aspektusa a nemzeti közmunkának, ami soha nem kerül szóba.
Ki fogja kifizetni??
Mert rendezhetnek akárhány erdőt, mezőt, rétet, virágot, nyithatnak Nemzeti Közmunkaprogram Irodák Országos Hálózatát, /NKIOH/-t a pénzt hozzá a költségvetésnek kell állnia.Mert olyan közmunka nem létezik, ami külső pénzt visz a rendszerbe. Az már rendes bérmunka. Az meg nincs, ezért van közmunka.
Tehát megint csak az adófizetők pénzét kell odaadni.

Jolly Jason 2008.06.21. 12:29:39

Eddig is te fizetted a közmunkát, csak eddig az volt a meló, hogy segély napjától egy hétig pia és móka... Most ezután tényleg kell valamit tenni a te pénzedért...

Flynn 2008.06.21. 12:32:25

Hát igen, egyetértek az előttem szólókkal.
Egyrészt sokan nem azért nem dolgoznak, mert nincs mit.
Másrészt ebből nem lesz pénz, ugyanúgy az adóforintok mennek el rá, ráadásul, ha dolgoznának, akkor azt mondanák, h nekik nem a segély összege kell, hanem minimum a minimálbér. Azt meg ki fizetné akkor?
Bár abban teljesen igazad van, h pszichikailag fontos lenne a munkavégzés ténye/érzése maga. És ez sokakat érdekelne, de biztosan nem a többséget.
És hogy ez így van, arról maga a társadalom tehet, pár évtizedre viszamenően biztosan.
Jelenlegi vezetőink (all of them) pedig tevékenységükkel csak mélyítik a problémát.
Szal sztem nem lehet ezt ilyen kis okosan megoldani.
Idealista vagy tényleg, bár ez vhol abszolút nem probléma. :)

Kangörény 2008.06.21. 13:03:47

Lehet, hogy mindent nem oldana meg ez a módszer, de amíg nem mutat fel valaki egy jobbat, akkor bizony ez a helyes megoldás. Ráadásul értéket ehet vele termelni, míg a segély munka nélkül semmi hasznosat nem állít elő.

szociologus 2008.06.21. 13:26:53

Kázmér! Én és Te fogjuk fizetni... De nem bánom. Mert haszna van. Emberek munkát végeznek én pedig gondozott településen élek. Ennél jobb helyre nem mehetne az adóm...

Corry 2008.06.21. 15:40:39

Nagyon tetszik a poszt. Talán a nyolcvan éves néninek ne kelljen dolgoznia a segélyért, ő már úgyis nyugdíjas, kapjon egy rendes nyugdíjat és kész. Persze ez a helyzet változni fog, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt azok akik nem lesznek jogosultak a nyugdíjra, mert nincsen meg a ledolgozott idejük.

Nyithatnánk egy ötletbörzét is, hogy konkrétan hol is lehetne közmunkásokat alkalmazni, kézenfekvő a parkok, közterek rendbentartása, de emellett sok terület van, ahova elkelne a segítség.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2008.06.21. 20:06:51

Host 2008.06.21. 10:09:03

"Semmi sem rombolja annyira a személyes önértékelést, a szocializáció elért fokát, mint az a tudat, hogy fölöslegesek vagyunk a közösségben."
Az ebben a körben mozgó emberek lesz.rják azt a közösséget amire Te gondolsz. Az _ő közösségükben_ viszont egyáltalán nem feleslegesek ezért az önértékelésükkel sincs gondjuk.

Ez azért nem igaz. A társadalom és az egyén legfontosabb kapcsolódási pontja pont a munka, és aki hosszútávon inaktív szereplővé válik a munkaerőpiacon (akár a legálison, akár az illegálison) komoly pszichikai torzuláson megy keresztül. Már elég sokat cikkeztek a h.távú munkanélküliség személyiségromboló hatásáról, érdemes utánanézni.

Ami meg a munkáért segélyt illeti: A segély összegét meg kellene kb. felezni-harmadolni, az járhat felőlem akár alanyi jogon is, viszont a maradék részt csak (köz)munkával lehessen megszerezni, és nem is segélynek, de pl. bérnek kell titulálni, így aztán nem lehet majd senkinek sem semmilyen alkotmányos aggálya.
És szerintem nem kell attól félni, hogy nem lesz elég közmunka, pl. az egész országra ráférne egy jó alapos takarítás...

Ratius 2008.06.23. 11:08:49

Összességében örvendetes a sok egyetértő hozzászólás. És valóban azt mutatja, hogy olyan közös gondolkozás kezdődőtt a témáról, ami előbb-utóbb talán átlendítheti a holtponton az ügyet.
Néhány pontosítást is kell tennem, néhány felvetésre válaszolnom kell.
1. Naivitás: Voltak olyan országok, ahol hasonló programokat sikerrel vezettek be. Szerintem itt sem lehetetlen, bár az ellenszél nyilván nagyon erős.
2. Munkáért segély. Valóban rosz megfogalmazás. Az én rendszeremben munka, illetve munkalehetőség van. Segély nincs.
3. Ki fizet? Természetesen az állam állja a költségeket, de ez nem baj, mert most is eltartjuk ezeket az embereket. Másrészt a rendszert lehetőleg úgy kell kiépíteni, hogy önfenntartó legyen, azaz a közmunkások (részben legílábbis) magukat tartják el.
4. Jogkorlátozás. Egyetértek. Nagyon jó ötletnek tartom a választójog ilyetén való korlátozását. Aki nem dolgozik, aki nem fizet adót, aki nem vesz részt a közösség dolgában, az hogy jön ahhoz, hogy beleszóljon a közös döntésekbe? De ez egy másik bejegyzét támája kell legyen...
5. Dolgozzon-e a nyolcvan éves nénike? Igen, dolgozzon. Két okból. Egyrész azért, mert a kivételek nem erősítik a szabályt, hanem gyengítik. Ha a nyolcvanevesek segélyt kapnak és nem munkalehetőséget, akkor majd ezt kérik a hetven- és hatvanévesek, a rokkantak, a mentálisan sérültek, és végül ugyanott leszünk, ahol ma vagyunk. Másrészt a dolognak van egy pedagógiai jelentősége is: a posztmodern korban nincs vége sem a tanulásnak, önfejlesztésnek, sem a munkának. Az a kor, amikor huszonegynéhány évesen befejezhettük az iskoláinkat, hatvan évesen a munkát, az a kor elmúlt. Tessék valami hasznosat csinálni. (Az én tervem egyébként elég megengedő e tekintetben. Felőlem megtanulhat habos süteményt sütni, de valamit csináljon! Van néhány öreg a családomban. Elkeserítő látni azt a kétségbeesett semmittevést, amiben leélik utolsó tíz-húsz évüket...)
6. Szegény-szubkultúrák és dolgozni nem akarók kérdése. Nos, e tekintetben én szelid erőszakkal lépnék föl. Olyan nincs, hogy egy társadalom fenntart egy teljes szubkulturális réteget, amely nem csupán deviáns, de destruktívis. Egy olyan réteget, amelyik nem csak, hogy nem járul hozzá a közösség munkájához, de élősködik rajta, sőt rombolja azt. Ez egyszerűen felháborító.

drc 2008.06.23. 21:25:02

ez nem közmunkaprogram. ez integrációs cselekvési terv.

a közmunka kifejezést leszámítva (indokaimat lsd. fentebb) egyetértek majd' minden szavával...