Szo(lida)ríts!

2008.06.27. 18:18 bs395

Mi az a szolidaritás?

A szolidaritás az, amikor lemondasz az általad birtokolt javak egy részéről a közösség egy másik tagjának a részére. Ez nem feltétlenül pénz vagy egyéb tárgyi érték, lehet az időd vagy energiád egy része is.

Ez a fajta látszólag önzetlen viselkedés nem egyedül az emberre jellemző, több szociális állatfajnál is találunk hasonlókat: ahogy az elefántok egymást támogatják, vagy ahogy a hiénakutyák etetik sérült falkatagjaikat.

Ez a fajta önkéntes segítség kis közösségekben jól tud működni: elvi célja és egyben oka is az, hogy a közösség tagjai egymásra vannak utalva a túlélés érdekében. Ma én vagyok önzetlen veled, és remélem, hogy holnap, amikor nekem lesz szükségem segítségre, megkapom tőled. Ha mégsem, azzal a segítséget megtagadó azt kockáztatja, hogy legközelebb a közösség többi tagja nem fog rajta segíteni.

Amikor nem közvetlenül az egyén dönt a szolidaritásra felajánlandó javak mértékéről és azok felhasználásáról, csupán az azokat meghatározó szabályokat alkotó személyekről szavaz – „választ” –, az lenne a szociáldemokrácia. Itt viszont a segítség nyújtója és a segítség kapója között a viszony áttételes lesz csupán, a segélyezett nem a segély megtermelőjét társítja arcként a kapott segítséggel, hanem a segítség „kiutalóját”.

 

Arctalan szolidaritás

A klasszikus közösségi szolidaritás az állam közbeiktatásával tehát elveszti az oda-vissza ható, tapasztalatokon alapuló megerősítési rendszerét. Kis közösségben tud működni, hogy ha valaki kölcsönkér tőled, majd azt elissza, és nem tudja megadni, sőt, újabb kölcsön kell neki, akkor te a tapasztalataid alapján nem fogsz neki kölcsön adni, vagy szigorú feltételekhez fogod kötni a felhasználását – pont, ahogy egy bank vagy egyéb finanszírozó tenné egy vállalkozás esetén. A szolidaritás a kapó oldaláról alanyi joggá vált, a szolidaritás mellé támasztott elvárások nélkül. Ez a modern, harmadik utas szociális háló alapja – és éppen ez a hibája is.

 

Szociális háló, halló!

A szociális háló nem lenne egy hülye dolog. Népegészségügy, népoktatás, nyugdíj és munkanélküli járulék. Népegészségügy, mert a járvány nem áll meg a küszöbnél csak azért, mert nekem van biztosításom, nekik meg nincs; népoktatás, mert vagy én képzem ki a leendő munkavállalóimat és én iskoláztatom a gyerekeimet teljesen saját pénzből, vagy közösen kockázatot vállalok a többi munkáltatóval és szülővel; nyugdíj, mert a népesség nagyon kis része van birtokában olyan tudásnak és eszközöknek, amiknek a segítségével öregkorára megfelelő tőkét halmozhatna fel; és munkanélküli járulék (vagy inkább munkanélküli biztosítás, annak jobban örülnék), mert a népesség nagy része bármikor kerülhet átmenetileg olyan helyzetbe, ahol saját maga nem tudja biztosítani a megélhetését.

Egy nagyon fontos dolog kell mindehhez: pénz. Sok pénz. Tömören: a mindenkori szociális háló fenntartásához közösségi kockázatvállalás kéne – az, hogy egy adott pillanatban többen és többet fizessenek be a kasszába, mint ahányan és amennyit kivesznek belőle.

Ha a szociális hálót fenntartó állami újraelosztás szabályozása és mértéke nem megfelelő, a következők fognak történni: a népegészségügy alulfinanszírozott lesz, minősége romlik; a népoktatás alulfinanszírozott lesz, minősége romlik; a nyugdíj kifizetésének napjára elértéktelenedik; és a munkanélküliek munkanélküliek maradnak, mert a munkáltatónak nem marad elég forrása arra, hogy bővítsen, és felvegye azt az embert aktív dolgozónak profitot és állami járulékot termelni, akiért most az inaktivitásáért fizet.



Hiba a rendszerben

Hogyan jutunk el idáig, és az esetenként 70%-os állami elvonáshoz? Az általános választójogon alapuló képviseleti demokrácia rákfenéje az, hogy a számszerű többség szava dönt. Na nem az állami újraelosztás mértékéről, hanem arról, hogy kik legyenek azok, akik meghozzák az állami újraelosztás szabályait és kitalálják a számait. Ennek a következménye, hogy a választó arra fog szavazni, aki a közös kasszából számára alacsonyabb befizetést ír elő, és magasabb részesedést. Mind ezt szeretnénk. Van még egy dolog, amit mind szeretnénk – na jó, nem mind, vannak, akik a pluralista-imperialista-feudális monarchiát állítnák vissza (a nem kívánt jelző törlendő), de szerintem ők csak (poszt-, vagy neo-)romantikusok. Szóval ez a dolog, ez a rendszer fennmaradása.

A rendszer pedig csak úgy maradhat fenn, ha a rendszer nettó befizetőinek a száma nagyobb, mint a rendszerből kifizetést igénylőké. Márpedig nálunk nem ez a helyzet. A KSH szerint 2008. első harmadában 3.130.000 ember dolgozott a versenyszférában. Ez a teljes népesség kevesebb, mint harmada. Ehhez kell még hozzáadnunk 719.000 embert a költségvetési szervektől, vagyis az állami alkalmazottakat. Ez azt jelenti, hogy a teljes népesség alig több mint 38%-a tartja fenn a rendszert.

A versenyszférában dolgozó alkalmazottak és munkáltatók helyzete annyiban tiszta, hogy ők azok, akik a rendszer fenntartásának a költségeit közvetlenül fizetik, de még itt is találkozunk olyanokkal, akik számszerűleg többet vesznek ki a közösből, mint amennyit betesznek, és sajnos itt egy kalap alá vannak véve szabályozásilag az adócsalók, az adóoptimalizálók és a ténylegesen keveset keresők.

A költségvetési szerveknél dolgozók azok, akik a rendszert közvetlen munkájukkal fenntartják. Az ő hozzájárulásukat nehéz számszerűsíteni: hogyan számolod ki, hogy egy tanár mennyivel járult hozzá a nemzetgazdaság növekedéséhez azáltal, hogy ő tanította azokat a gyerekeket, akik azóta növelik azt? Hogyan számszerűsíted, hogy mennyivel járult hozzá egy orvos vagy egy nővér, aki meggyógyított, hogy visszamehess építeni a kapitalizmust? Vagy annak az ügyintézőnek a hozzájárulását, aki az önkormányzatnál intézi az ügyes-bajos panaszokat?

Ettől függetlenül a költségvetési szektorban igenis be kellene vezetni teljesítmény és minőség mérő számokat, és azokat – ha nem is személyekre bontva, kivéve talán a parlamenti és önkormányzati képviselőket, vagyis a közvetlenül választott tisztségviselőket – nyilvánossá tenni, ideértve a definiált célokat és azok teljesülését. Lehet szidni a rendszer működését és az azt működtetőket, de sokkal jobban járna mindenki, ha szem előtt lenne, hogy mégis mi az, amit elvárunk.

Még mindig maradt körülbelül 6 millió valamennyi ember. Iskolások, öregségi nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, regisztrált munkanélküliek (320 ezer fő), és az úgynevezett „inaktívak”. A nyugdíjasok eltartottak ugyan, de amíg én tanultam, többek között ők fizették az iskoláztatásomat. Az iskolások eltartottak ugyan, de amikor én leszek nyugdíjas, ők fogják fizetni a nyugdíjamat. A rokkantnyugdíjasok eltartottak ugyan, de pont az a szolidaritás lényege, hogy ha holnap elüt egy részeg autós a járdán, és nem tudok többet lábra állni, akkor ne az utcaszéli árokban halljak éhen. Az inaktívak viszont... nos, amennyiben pusztán inaktívak, és nem kérnek állami támogatást pusztán azért, mert léteznek, akkor nincs gond. Amennyiben igen, úgy baj van. Ahogy a tartósan munkanélküliek esetében is.



Kényszer

A kényszer és a szükség. Az embernek szükségletei vannak. Minden embernek, és sokszor azonosak, ami azt jelenti, hogy azonos célok és javak megszerzésére irányulnak. Vagyis a másik ember szükségletének kielégítése az én szükségleteim kielégítésének a rovására mehet – ez a kényszer, mert kívülről jön. Ezen egyéni szükségletek ütközéseiből alakul ki a közösség, a társadalom az állam, a civilizáció, ahogy tetszik. Egy állami szolidaritásra épülő társadalom kiválóan működhet, ha a birtokolni kívánt javak nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésre, mint a társadalom pillanatnyi szükséglete, ám ez Magyarországra nem igaz. Vagy ahogy Yankele mondta: „Én a vonatot nem! Nincs pénz!”.

Ekkor jön a kényszer, a feltételek, a korlátozás. Aki emberi jogokkal és az emberi méltósággal szeretné a kényszer szükségességét letromfolni: nincsenek jogok. A világon semmi sem „jár”, csak van, amit megkapsz, és van, amit minden várakozás, ígéret és garancia ellenére mégsem. Itt szeretném egy picit a modern „demokratikus” politikai kommunikációt és marketinget ekézni. Az ember ahhoz nő fel, amit elvárnak tőle, illetve azt hajlandó megtenni a szükségleteinek a kielégítéséhez, amit feltétlen muszáj. A választópolgártól elvárt minimális tájékozottság és tudatos viselkedés egész egyszerűen siralmas, éppen ezért lehetséges a politikusok számára, hogy az egymásra épülő szükségleteket a fejük tetejére állítsák, és a választók elhiggyék, hogy egy magasabb szükséglet kielégítése automatikusan magával vonja az alacsonyabb szintű szükségletek kielégítését is – persze nem teszi. A választópolgártól elvárt minimális erőfeszítés a legalapvetőbb szükségleteinek kielégítéséhez szintén igen alacsony, nem egy esetben a puszta létezés is elegendő.

Ugyanis nincs kényszerítve. Ennek hiányában a rendszer pedig úgy működik, ahogy most: rosszul. Az úgynevezett harmadik utas szocializmus, a szociáldemokrácia a nálunk sokkal jobb gazdaságú államokban is recseg, és bár az ott bevezetett kényszérűsítő elemek Magyarországon nevetségesnek tűnhetnek, mint a magyar Al Bundy, számunkra sincs más út, ugyanis mi kisebbek és gyengébbek lévén sokkal hamarabb elérjük a lejtő alját, mint ők.



Utószó a rasszizmusról

Mi is az a rasszizmus? Az etnikai alapú diszkrimináció, ha valakit másként kezelek, mert nem velem egy etnikumból származik, akár pozitív, akár negatív előjellel is teszem. A negatív azt hiszem sokaknak tiszta, ám ugyanúgy rasszizmus a pozitív diszkrimináció is: azt feltételezem ugyanis az illetőről, hogy pusztán etnikai hovatartozása miatt nem képes ugyanarra, mint én, nem pedig a tettei alapján vonok le következtetéseket.

Ha egy falu segélyezett lakosságának nagy része kisebbségi etnikumból származik, és a segély folyósítását a község közmunkához köti MINDEN segélyezett számára, és én ott ennek a hátterében gazdasági kényszert látok, akkor le vagyok rasszistázva – azok által, akik ugyanezt a kisebbséget agyontámogatnák és agyonkivételeznék, pusztán az etnikumuk miatt.

Addig kiabálunk rasszizmust, amíg az emberek ingerküszöbe annyira megemelkedik, hogy nem vennének észre egy numerus clausust sem.

27 komment

Címkék: gazdaság szociális magánvélemény árnyékkormány

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr42541052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.06.26. 20:34:04

Kedves BS, mikor még ECU-ben számolták a fizetésemet, magam is adakoztam. Bölcsödéknek leginkább, mert azok olyan édi-bédik és értatlanok, mint a ma született. Később lehetőségem nyílt belepillantani, hogy milyen körülmények között működnek egyes pénzgyűjtő alapítványok. Máig is élő tanácsom: ha van politikai hátszeled és sokat akarsz kaszálni, akkor foglalkozz szociális munkával és drogprevencióval (persze csak tanulmányírás szintjén).
Aztán megjelentek az alapítványoknak kéregetők. Nem beszélve néhány koldus bevételeinek nyomonkövetéséről. És lassan rájöttem, nem szolidáris vagyok, hanem hülye. Elég egy pillantást vetni a családomra nehezedő elvonásokra és az eltartottak kegyeit kereső szavazatmaximalistákra, hogy lássam, itt csak egy nagyon erős, alulról jövő mozgalom állíthatja meg a Róma effektust. Búzáért szavazatot.

Nem adakozom készpénzt, max az adóm 1 százalékát. Megdőlt a bizalom és elegem van belőle, hogy kb annyit kap valaki különféle segélyeket pumpolva, mint én számos áldozatot hozva és melózva.

Nem először mondom el ezt, de látom, hogy a társadalmi elégedetlenség megérett.
Nem arra, hogy hagyjuk éhenhalni a szegényokat, hanem a pofátlan követelődzés és ellenszolgáltatás nélküli élősködés ellen.

Nem vagyok szolidáris.

Mária 2008.06.27. 18:57:15

A szolidaritás azt jelenti, hogy ma én segítek, hogy neked jobb legyen, ezért cserébe holnap te segítesz, hogy nekem jobb legyen az életem.

Ha az egyik fél mindig csak segít, a másik fél meg mindig csak elfogad, az nem szolidaritás.

Persze az sem mindegy, hogy miből is áll az a "segítség".

Corry 2008.06.27. 21:48:48

Tényleg nehéz a költségvetési szervek, kórházak, iskolák, stb. teljesítményét mérni.
Mérni skalár mérőszámmal bizonyára nem lehet, de egyvalami mégis marad: az összehasonlítás.
Az összehasonlítás nemzetközi szinten elvégezhető pl. hogy nekünk kell -e és hasznos -e ekkora állami szféra. Továbbá eléggé jól összehasonlítható az állami szféra az egyes adminisztratív feladatok lebonyolításának módjában. Például, hogy minként, mennyiért és mennyi idő alatt lehet egy céget bejegyezni, de ez csak egy példa volt.

Tudom, ez talán nem tartozna ehhez a témához, de végül is az állami alkalmazottak egy része még a szocializmusban megismert kapun belüli munkanélküli, vagyis úgy gyarapítják az inaktívak táborát, hogy közben papírja van arról, hogy dolgozik.

Dr. Stein előző hozzászólásához csatlakoznék, az én valódi nevem is dr. -al kezdődik és elkövettük azt a hibát, hogy ez a telefonkönyvben is megjelent...

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2008.06.27. 22:45:50

A szolidaritással az a baj, hogy egyre inkább úgy működik, ahogy azt a Brian életében láthattuk, amikor is indulnak elrabolni Pilátus feleségét. Amikor ereszkednek le a csatornákba, akkor megkérdik a John Cleese alakította karaktert, hogy:

-Mi van, te nem jössz?
-Nem, nekem most fáj a hátam. Szolidaritás!

Nem feltétlenül pontos idézet...

Egyébként szvsz, aki befizeti az adóját, az éppen elég szolidáris a többiekkel.

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.06.28. 06:27:17

Corry, a közszféra mérete a németek szerint pl. nem túlzás Magyarországon, ennyi kell a teljes államigazgatás lefedésére, csak épp túl kicsi az ország lélekszáma. Pedig dupla ennyi lakoshoz sem kellene sokkal több közszolga.
Kivéve szerintem az önkormányzatokat, amit 2000 fő alatt úgy vonnék össze, hogy az Alkotmánybíróság adja a másikat. Csak az ilyen ötletfelvetéseknél jönnek az ellenzéki sirámok, hogy elsorvasztás...pedig csak közös vezetés alá kellene vonni őket.

No majd a 100 milliárdos informatikai keretszerződés meghozza a gyümölcsét, amiből a kormanyszovivo.hu is született.

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.06.28. 06:28:15

Megtisztelő egyébként, hogy ennyi doktor és önmagát doktornak nickező ember látogat ide (az igazik vannak többen).

Corry 2008.06.28. 11:30:01

Stein,

az még nem baj, hogy ennyien vannak (a közszférában), mert tudnának ennyien is értelmes dolgot csinálni.
Az a nagyobb baj, hogy nem ezt teszik. Ha valaki nem hiszi, nézze meg pl. hogy a cégnyilvántartást, meg a hasonló államigazgatási feladatokat hogyan abszolválják. Hány hatóságnak kell jelenteni praktikusan ugyanazt, és milyen a hozzáállás az egész államigazgatási szolgáltatásnak nevezett valamihez a közszolgák részéről.

Nem jobb a helyzet az állami vállalatokbál sem, mert példul a BKV-nál kézzel írják a számlát, legalábbis a hónap elején még ezt tették.
Most ezek a példák szükségszerűen leegyszerűsítettek, a kifejtésükhöz idő és energia kellene, de nem lenne haszontalan.

Rorgosh 2008.06.28. 17:00:16

Corry

Én a BKV-t nem tekintem teljes mértékben a versenyszféra tagjának. Majd akkor, ha az állam nem fizet neki külön, hogy kompenzálja a veszteségét.

Egyébbként épp az a baj az állami cégekkel, hogy két dolog működik egyszerre:
- "az eddig is jó volt!", tehát minek csináljuk jobban / ésszerűbben,
- "legyen alkalmas erre is, meg erre is, meg erre is, meg erre is..." amikor is a rendszerektől jóval többet várunk el, mint ami ésszerű/életszerű.

Ehhez jön még, hogy csak a főnök dönthet/írhat alá hivatalos ügydarabot, aki persze vagy maga is túlterhelt, vagy nincs jelen...

Merthogy túlbiztosított a rendszer. Az ügyintézők minden egyes ügydarabját (államigazgatási aktusát) ellenőrizzük, ahelyett, hogy időről - időre ellenőriznénk le a munkájukat. Ami kevesebb irányítást - vezetést kívánna, és határozottan gyorsítaná az ügyintézést.

Corry 2008.06.28. 17:35:45

Rorgosh

Én meg egyáltalán nem tekintem a versenyszféra tagjának a BKV-t. Az állami cégek általában abban a relatíve kedvező helyzetben vannak, hogy közszolgáltatást nyújtanak úgy, hogy a konkurencia rendeletileg van kizárva. Ami persze nem logikus, de ha nem így lenne, akkor az állami cég nem tudná fenntartani a kapun belüli munkanélküliséget.
Autokrata vezetési stílus a versenyszférában is van ott, ahol a verseny ezt megengedi...

De a szolidaritásból indultunk ki. Sokféle összetartás van az emberek között, a kisebb közösségekben. Egy másik posztban már írtam a 4 testvérről és a szolidaritásról, meg arról, amit idehaza szolidaritásnak csúfolnak.
De van itt még valami: régebben a házakat kalákában építették, ami szerintem az összetartás és szolidaritás is egyben. Akinek épült a háza, ott sürgött forgott egy csomó ember, akik szintén megkapták ezt a segítséget, amikor nekik kellett. Nem ugyanannyit dolgozott mindenki, mert nem mindeki tud ugyanannyit dolgozni, emelni, satöbbi. De mindenki AKART a másiknak segíteni, ha egyszer rajta segítettek.
Ma ez a kaláka eléggé kérdéses lehetne, mert kell az államnak az adóbevétel, hogy szolidárisak lehessünk azokkal is akik nem is AKARNAK együttműködni, csak ingyenélni.

vakablak 2008.06.28. 22:04:40

A segélyezés nem pusztán szolidaritás, hanem a társadalmi béke egyik lehetséges (és létfontosságú) biztosítéka, már amennyiben az ország tuti a feje tetejére áll (pl. kitörnek a szegénylázadások, éhezők rohamozzák a boltokat és a tehetősek házát), ha elég számú embertől vonják meg teljesen, vagy csak jelentős részben a segélyeket. Akkor aztán lehet számolgatni, hogy "a rendszer nettó befizetőinek a száma nagyobb[-e], mint a rendszerből kifizetést igénylőké", meg a töltényeket és a hullákat a barikád mindkét oldalán.

Ez tehát egy teljesen más dimenzió, mint a szociális háló, meg a szolidaritás. Tételesen semmi köze hozzá. Ettől persze mindaz, amiről a post szól, nem válik érvénytelenné, ez csak egy járulékos szempont.

Nézetem szerint azonban nem a szolidaritás recseg-ropog, hanem az állampolgár-állam viszony borult meg borzasztóan, ill. az állampolgári együttélés szabályait rúgják fel a társadalom tagjai tömegesen (és nem is irracionális módon, ld. "Társadalmi csapdák" (Hankiss) és egyebütt). Ha a fenti két probléma nem állna fönn, akkor az egész bevezető tétel a szolidáris háló fenntartásához szükséges befizetések és az onnan való kivétek diszparitásáról sem létezne. Magyarán ez csak egy következmény, és nem a probléma gyökere.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.29. 06:08:21

vakablak:
ha a segélyezés a társadalmi béke záloga, akkor miért nem fordítunk rá többet? meg egyátlalán: miért dolgozik bárki is?
mindenki leül szépen, az égből hullik a manna, a választott tisztségviselők meg egy excel táblában szépen feljegyzik, hogy ugye mindenkinek jutott.
szerintem élhetetlen világ az, amiről beszélsz, mert az egyensúly borulóban van rednesen, és egyre többen számolják ki otthon, hogy tényleg. a 2/3-1/3 arány életképes lehetne, ha az 1/3 fordítódna szolidaritásra, és nem fordítva :-(.

vakablak 2008.06.29. 11:41:43

Úgy mondod, mintha nem értenéd.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.29. 11:45:25

vakablka:
értem én, csak egyrészt nem tetszik, másrészt nincs rá pénz.

vakablak 2008.06.29. 12:16:19

Lenne rá pénz, ha megszűnne vagy legalábbis mérséklődne a tömeges, járványszerű törvénysértés és adókerülés. Ami most problémaként vetül fel, az csak a csekély számú befizető miatt van. Erre nem túl jó válasz a segélyek kurtítása, ellehetetlenítése vagy megszüntetése. Amúgy a segély persze rossz, egy ideális világban nem is volna. Csak ennyit akartam mondani.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.29. 12:30:58

a jelenlegi árszint a jelenlegi adócsalásokhoz tartozik.
ha holnaptól senki sem csalna adót, az azt jelenti, hogy iszonyat infláció lenne, vagy tömeges csőd, mert a tulaj szeretne a banki kamatnál nagyobb hasznot termelni, különben nincs értelme, hogy vállalkozzon.
a jelenlegi befizetések pedig ekkora jólétiséget sem tesznek lehetővé. lehet próbálkozni, hogy csökkentjük az adókat, és akkor hátha több jön be, mint előtte, de ahhoz arra is fel kell készülnünk, hogy visszaveszünk a kiadásokból drasztikusan, különben az adócsökkentés másnapján megy csődbe az egész ország kollektíve.
nincs sajnos olyan megoldás, hogy átírok egy számot, és ettől a többi grafikon is elindul az optimális felé :-(.

Rorgosh 2008.06.29. 12:50:34

Vakablak

Kb. a rendszerváltás óta mindenki jelzi: nálunk túladóztatás folyik. Ennek az a jellemzője, hogy tömeges adóelkerülést vált ki. Merthogy egyébbként a versenyszféra megfulladna az állami adóteher alatt.

Érdekes, hogy kissebb adóelvonású országokban jóval kissebb az adóelkerülés mértéke. Ugyan vajh miért? Netán mert nem szükséges a vállakozás puszta túléléshez az adóelkerülés?

Emellett a segélyezés egy nagyon alacsony hatékonyságú eszköze a közbéke megőrzésének.

Azt kell, hogy mondjam, hogy - sajnos - egy erősebb rendőrség sokkal olcsóbb és hatékonyabb.

Merthogy a segélyezés - ha rendszerré merevedik, ahogy az nálunk megtörtént - csak tartósítja a szegénységet és a nyomort, és ezzel a társadalmi elégedetlenséget.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.29. 13:27:14

az alacsony adómorál, a magas elvonás és a segélyezés jelenlegi mértéke egymást gerjesztő tényezők.
nem lehet úgy kitörni a helyzetből, hogy csak az egyikre koncentrálunk, és szerintem is a segélyezési-munkavállalási oldal az, ahonnan indulnunk kell.
ha csak az adómorált célozzuk, akkor több segélyezettünk lesz, ha csak az adó mértékét, akkor kevesebb adónk lesz.

vakablak 2008.06.30. 04:19:54

"az alacsony adómorál, a magas elvonás és a segélyezés jelenlegi mértéke egymást gerjesztő tényezők."

Na ez a képlet speciel nem stimmel. Nem szeretném lecsapni a magas labdát, ezért nem is cincálom szét, hogy miért nem. Gondold át még egyszer.

A helyes képlet: a basáskodó és túlköltekező állam létéből következnek a magas elvonások, ebből a kettőből az alacsony adómorál, mely a magas elvonásokat gerjeszti, így önmagát is erősíti.

Én soha sem mondtam vagy gondoltam, hogy a mostani helyzetet okozó faktorok közül elég volna egyhez (és csak egyhez) hozzányúlni. De ha már mégis kezdeni kell valamelyikkel, akkor az az állam túlköltekezése. Ez az állam korrupt és pofátlan, ez az állam nem átlátható, és ennek az államnak nincs civil kontrollja. Ez az állam a polgárait alattvalónak tekinti, és ugyanezek a polgárok - legalábbis többségük - ezzel a besorolással egyet is ért. Továbbá, az állam mérhetetlen nagyzolásával és pazarlásával mindenkinek csak addig van baja, amíg saját maga személyesen is a húsosfazék közelébe nem kerül ilyen vagy olyan módon. Ha mégis felnő egyszer a csecsszopó magyar állampolgár, akkor talán kikényszerítheti az államtól, hogy az kevesebbet költsön, és ezzel megteremti az adócsökkentés lehetőségét. (A jelenlegi TB-rendszer népszavazással történt jelentős megerősítése viszont pont azt mutatja, hogy az állampolgárt nem zavarja a hatalmas és költekező állam.)

Sajnos az adómorál még jelentős adócsökkentések hatására is csak minimálisan javulna, mert ez nem egy egyszerű számtani, hanem kulturális kérdés, az ilyen pedig csak lassan tud változni.

"Merthogy a segélyezés - ha rendszerré merevedik, ahogy az nálunk megtörtént - csak tartósítja a szegénységet és a nyomort, és ezzel a társadalmi elégedetlenséget."

Ez egy érdekes gondolat, és hajlok is felé, hogy egyetértsek. Természetesen át kell gondolni a segélyezések rendszerét. Van is itt egy rakat elérendő cél, ezeket most nem is sorolom fel, egy csomó okos gondolat született mindenfelé ripsz-ropsz. Én bs395 blogjában fűztem egy mindenfelé kanyargó vitában a szociális támogatások átalakításának egy, khm, népies indítványához (monoki javaslat) bőbeszédű megjegyzéseket. Ebben főleg azt a húrt pengettem, hogy van egy olyan réteg, akik - tetszik, nem tetszik - a gazdasági reaktiválás szempontjából totálisan elveszettnek tekinthetők, és bármennyire is népszerűtlen ez a gondolat, mégis: az ő segélyeiket nem szabad drasztikusan csökkenteni, mert ezáltal a bűnözés (ezen belül a cigánybűnözés) mértéktelenül megnőne, ami jóval többe kerülne, mint maga a segély.

A másik vonal az volt, hogy a workfare-rel kéretik vigyázni, mert az bármennyire is jogosnak tűnik, bizonyos dolgokra valószínűleg alkalmatlan (pl. az alacsony adómorál visszaszorítására), másfelől pedig Magyarország jelenlegi kulturális szintjén valószínűleg már csak azért is alkalmazhatatlan, mert ez a helyi szintű hatalmi visszaéléseknek, pl. a személyes vagy etnikai alapú kicseszéseknek hatalmas teret engedne, ill. rabszolgaság-jellegű helyzetbe tudna sorolni széles tömegeket. Lehet mondani persze, hogy ugyan már, meg hogy a törvényi garanciák, de Magyarország egy portásország, ahol bárki, akinek egy fikarcnyival több hatalma van, mint a környezetének, az ezt maximálisan ki is használja, ill. tudatosan vissza is él vele. A workfare ebben az országban ezért milliószor jobban konzerválná a nyomort, mint egy elcseszett segélyezési rendszer, sőt, akár drasztikusan ronthatna is a helyzeten, még további társadalmi gyúanyagot szerteszórva, aminek előbb-utóbb robbanás lesz a vége.

Mária 2008.06.30. 08:15:13

Corry 2008.06.28. 17:35:45

Ma, ha "kalákában" akarsz építkezni, barátokkal, rokonokkal, szomszédokkal egymást segítve, és nincs az ott dolgozó embereknek munkavállalói kiskönyvük, Te pedig nem fizeted be utánuk a járulékokat, az APEH akármikor rád ronthat...

Ilyen országban élünk. Mert ilyet csináltunk magunknak.

Corry 2008.06.30. 11:06:49

vakablak · vakablak.blog.hu 2008.06.29. 12:16:19
--
Ami most problémaként vetül fel, az csak a csekély számú befizető miatt van. Erre nem túl jó válasz a segélyek kurtítása, ellehetetlenítése vagy megszüntetése. Amúgy a segély persze rossz, egy ideális világban nem is volna. Csak ennyit akartam mondani.
--

Az ideális világban mindenki dolgozna, szorgalmasan, mindenkinek lenne szakmája és ráadásul nem is alkoholizálna senki. Mindenki _mindennap_ bemenne a munkahelyére mert az egy fontos dolog, hogy az embernek munkahelye legyen.

Hát nálunk nem ilyen ideális világ van.
A segélyek kellenek persze, de nem ebben a formában. Ez a mostani rendszer nem motiválja az egyszerű embert, hogy dolgozni menjen. Ez egy nagyon fontos mozzanat, mert innentől kezdve az ember az államtól várja a segélyt és ül otthon mindennel elégedetlenül. Na jó, néha elmegy feketemunkára, ahol néha lefülelik, de az nem oszt/nem szoroz mert büntit úgyse tudna fizetni, mégha lenne is erre büntetés a részére.
Nem tudom mennyire érezhető, hogy ha ez a szemlélet tömeges, akkor az egész ország morálja romlik, mert mindenki kivülállóként fogja kezelni a közös ügyeket. Aki adózhatna, adót kerül el, mert még csak nagy vonalakban se arra költik a pénzt, amivel ő egyetértene, hanem homlokegyenest másra. Emellett az adó mértéke még ráadásul magas is. Aki meg ingyen szeretne élni az állam nyakán, az több segélyt akar kapni. Nincs "mi" érzés, nincs egy közös szekér amit együtt tolunk. Van ehelyett "én" és az "állam" aki elvesz és ad de egyiket se jól teszi.

Azzal viszont a legmélyebben egyet kell értsek, hogy ennek a segély körüli dolgoknak nem szabad azt eredményeznie, hogy a gyerekek éhezzenek.
De hát a gyerek kaphat ételt/ruhát az önkormányzatban, vagy az iskolában, hol van az előírva, hogy a lógós apja, anyja vegye a ruhát/kaját, ne adják oda a pénzt a szülőknek és úgy fordítsák a gyerekre, mert apu/anyu úgyis elissza a kocsmában.

rolika 2008.06.30. 13:08:59

asszem, nekem valami bajom van a szo-val kezdődő kifejezésekkel: szolidáris, szociális, szocialista. valahogy a lenyúlás ugrik be róluk

vakablak 2008.06.30. 13:23:44

Nekem is az jut ezekről az eszembe. Ráadásul ott van még a szolmizál, a szodómia, és a szokol rádió. Be kéne tiltani ezeket, jó világ lenne végre.

Corry 2008.06.30. 15:47:57

A betiltásról nekem a cócalizmus jut eszembe, igaz, hogy nem szo- val kezdődik :-))))))))))))) de gyanús.
Egyébként elegendő gyanút fogni és a vakablak példáinál rájönni, hogy a gyanú alaptalan.

rolika 2008.06.30. 16:15:41

rosszul írtam, nem a lenyúlás jut eszembe, hanem a szopás :-D

na, viccet félretéve, valószínűleg nem is a segély mértéke zavarja az ember igazságérzetét, hanem az, hogy mivel a segélyből lehetetlen megélni, ezért dolgozni is kell mellette. természetesen feketén. így lesznek az adófizetők pénzéből élők adócsalók.
feketemunka pedig mindig van. a tgm-félék ezért ágáltak az ellen is, hogy akit feketemunkán kapnak, kizárjanak a segélyezetti körből.
egy szociális hálónak szerintem az alábbi eseteket kellene felfognia:
- he haljon senki éhen;
- ne fagyjon meg senki télen;
- ne maradjon tanulatlan senki;
- ne maradjon ellátatlan betegség/baleset esetén senki.
ezeket meg lehetne oldani készpénz folyósítása nélkül is. a készpénz ugyanis bármire fordítható, és a feketemunkával együtt így lesz a putrikon a tányérantenna, minden purdénál mobiltelefon, és alig férnek el az autók egymás-hegyén hátán a putrisor előtt. lehet, hogy egy érzéketlen fajansz vagyok, de engem ez zavar.
arról is beszélhetnénk, hogy jelenleg még a fentieket sem tudja garantálni a "hálónk". sajnos.

vakablak 2008.06.30. 18:42:59

Amiről írsz, rolika, az jó, de az csak a segélyezés "elfekvő" részlegének megfelelő kívánalmi-lista. Akikkel már semmit sem lehet kezdeni (és van ilyen elég), annak ilyesmit kéne biztosítani. A segélyezésnek ennél viszont - legalábbis elvben, mert Mo.-on ez még nyomokban sem valósul meg - az kellene hogy legyen a legfőbb célja és értelme a gazdaságilag még reaktiválhatók körében, hogy azok minél hamarabb térjenek vissza a keresők, és ezáltal a befizetők (de legalábbis a nem a segély-rendszerből kivevők) közé. Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy akár csak tippem is legyen, hogyan kellene úgy alakítani a segélyezést, hogy ezek a célok teljesüljenek.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.30. 18:50:51

vakablak:
ugyanarról írunk, csak más szemszögből.
az ombudsman is megmondta, jó dolog, amit monok próbált, csak nem az önkormányzatnak kéne hasraütésszerűen kidolgozni a szabályokat, hanem a kormánynak és a parlamentnek.
namost a mindenkori kormáyn ellenérdekelt abban, hogy számszerűleg kevés ember függjön közvetlenül az állami újraelosztástól a kifizetési oldalon, plusz az oktatás és a képzés olyan állampolgárokat termelne, akik megkérdőjelezi ka választott tisztségviselők hatalmát.
ettől függetlenül elértünk a pénzttárca végére, szóval vagy kényszert alkalmazunk, vagy spontán fognak bádogvárosok nőni a semmiből.

rolika 2008.07.01. 11:12:11

vakablak: egy jó módszer lenne. ha valamilyen oknál fogva elkezdene nálunk emelkedni a bérezés. egy helyben toporgunk, gyakorlatilag ugyanolyan messze vagyunk a nyugati bérektől, mint húsz éve. szóval, ha meglódulnának a bérek, de a segély helyben maradna, akkor lenne miért dolgozni.

tényleg, egyszer valaki elmagyarázhatná nekem, miért nem közelítünk a nyugati fizukhoz! a szlovéneknek, cseheknek miért sikerül? a szlovákok már lehagytak minket, de a románok is le fognak, mert mindenki fejlődik, csak mi állunk itt a langymelegben.
öcsém elmegy ausztriába dolgozni, kapásból 2000 euró nettóért. mitől éri az ő munkája 300 km-rel nyugatabbra az ötszörösét, amikor ugyanazt fogja csinálni, mint itthon?