Diktatúrát, de azonnal!

2008.07.09. 20:50 Dr. Morcz

acára az új és újabb kormányprogramoknak, az egyre jobb kiállítású szórólapoknak (pár napja kaptam egy újabb sokoldalasat, telik rá az adómból) és Gyurcsány Ferenc kifogyhatatlan, hol tanárbácsis, hol őszinte-szembenézős hangvételű tévészerepléseinek, egyre kitapinthatóbbá válik az országban az elégedetlenség. Túl azon hogy nálunk a pesszimizmus, az irígység és az elégedetlenség akár nemzeti sportok is lehetnének, évek óta nem volt ennyire rossz a köz-, és egyéni hangulatunk.

 

Lassan napi rendszerességgel jelentkezik egy-egy elemző vagy a gazdasági élet valamely kiválósága – Hamecz István, Jaksity György, Oriens stb - a saját helyzetjelentésével. A hangsúlyok lehetnek mások, a nézőpontok eltérőek – hiszen enélkül nem remélhetnék, hogy átlépik a média ingerküszöbét -, de az alapvető megállapítások hasonlóak: gazdaságélénkítésre, adó-, és járulékcsökkentésre, a foglalkoztatás kiterjesztésére lenne szükség. A szóban reformer, cselekedeteiben a legjobb napjain is maximum a „jobbára ártalmatlan” jelzővel illethető kormány most épp ugyanezt szajkózza (megspékelve, ha már úgyis kinyitják a szájukat, egy kis orbanofóbiával).

 

Bús magyar sors

 

Hiába szépítjük, Kelet-Európa egykori példaadóiból minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerült magunkat a sereghajtók közé leküzdenünk. Elhúztak mellettünk azok a balti államok, melyek 1991-ig orosz megszállás alatt álltak, elhagy minket Szlovákia, sőt nemsokára Románia és Bulgária is. Úgy fest, az euró belátható időn belüli bevezetésére az egyetlen lehetőség az lenne, ha először a lejt vagy a szlovák koronát vezetnénk be.

 

 

Az idáig vezető út nem volt rövid, mondhatni szívós munka eredménye. Valamilyen szinten mindnyájan felelősek vagyunk érte, de a döntő felelősség azoké, akik döntési helyzetben vannak ill. voltak, tehát a politikai elité. A sok okból az egyik legfontosabb azonban túlmutat a politikusokon, épp ezért megszüntetését sem lehet a megszokott politikai lépésektől remélni.

 

A halott keze

 

A jelenség nem új, gyakorlatilag az 56-ot követő kádári „megoldás” továbbélése.

Kádár megtalált valamit, ami – nagy pofon ez a magyar idealizmusnak – az átlagember számára feledtette, hogy nagy ideálokért is lehet élni, halni vagy akár (bár erre 56-ban nem volt idő) dolgozni. Megteremtette a fridzsider-szocializmust - a túlmunka, fusizás, GMK-zás ill. a másik oldalon a kapcsolatok révén remélhető kisebb előrehaladás lehetőségét. Ezzel az ember egyik alapvető mozgatórugájára tapintott, egyben voltaképp elvetette a kommunizmus, mint egyenlőség eszméjét.

A több munkával többlethez jutók mellett mintegy ellenpontként létrejött a bújtatott munkanélküliség, a fizetett tengő-lengők kultúrája és a jó szándékú, de átgondolatlan családtámogatási rendszer következtében megjelentek a megélhetési gyerekek. A nagy ideálok megmaradtak a világforradalom kényelmesen távoli szintjén, a békekölcsön-jegyzésnél és a „veled vagyunk, Vietnam” típusú szövegeknél, amiket május elsején, térben a dísztribün, időben a sör-virsli előtt illett elharsogni. A hatalom tisztában volt vele hogy sokan nem szeretik (gyermekkoromban minden családi összejövetel vad rendszer-szidásban csúcsosodott ki), de addig, amíg ez megmaradt egy szűk csoporton belül, nem nagyon bántották őket. Arra azért vigyáztak, hogy esélye se legyen egy komolyabb ellenállásnak – ezt elkerülendő felszámolták a helyi közösségeket (plébánia, fonó, dalárda, legényegylet stb.) - vagy megpróbálták ellenőrzésük alá vonni őket (pl. még a 80-as években is beépültek minden „jobb” ifjúsági hittancsoportba).

 

A jobb híján rendszerváltásnak nevezett, valójában a Kádár-rendszer szinte összes társadalmi torzulását átmentő események az emberek hozzáállását nem változtatták meg. Sok ember kemény munkája, szívós helytállása és egyéni áldozatvállalása ellenére országos léptékben átmenetileg sem voltunk képesek félretenni rövid távú érdekeinket. Mindenki védte a keveset, amit megszerzett ill. kivívott. Aki szétdolgozta magát, az az összekapart vagyonkáját, a leszakadó a segélykéjét. Nem mertük a verebet egy eljövendő túzok reményében feláldozni. Inkább kellett a Gorenje hűtő vagy mai megfelelője, a plazmatévé, mint hogy a jövőre gondolva ki-ki a maga szintjén áldozatot hozzon. Ez nem csak annyit jelentett, hogy lassan elhaltak a kommunista szombatok. Ahogy változtak a szabályozók, és fokról fokra létrejött egy elképzeléseiben a nyugat-európai társadalmakat követő (pl. adófizetés, egészségbiztosítás) rendszer, a poszt-szovjet országokhoz képest jó életszínvonalon élő, de Ausztriához képest csóró honfitársaink sikeres lépéseket tettek az adóterhek minimalizálására. A hárommillió koldus országától némi szocialista kitérővel sikeresen eljutottunk a hárommillió adóelkerülő országáig.

 

Panaszkodni tudni kell

 

 A helyzet annyiból még érdekesebb, hogy mindeközben senki sem elégedett. Aki dolgozik és adót fizet, az az adó mértékétől függetlenül dühöng azon hogy ő tartja el az egész országot. (Egyébként tényleg.) A segélyezett azon dühöng, hogy kevés a segély, a nyugdíjas meg a nyugdíját kevesli. A tájékozottabbja felemlegeti, hogy Nyugaton mennyivel jobb körülmények közt élnek, mások (és nem kevesen) azt mondják, Kádár alatt jobb volt. Ez utóbbiak nem olvasták Robert Scheckley Kozmikus főnyeremény című regényét – ennek egyik szereplője saját magából táplálkozik, és amikor egy nagyobb erőfeszítés után megkérdik tőle, mit csinál, olyasmit mond, hogy most éli fel a 70 és 80 éves kora közti életét.

 

 

Monok.ini

 

Néhány északkeleti polgármester az év legnagyobb médiahekkjét hajtotta végre, amikor a segélyek folyósítását közmunkához ill. a gyermekek rendszeres iskolalátogatásához kötötte. A hír megjelenése után a jól kiszámítható reakciók követeztek. Magukat mértékadónak mondó emberek produkáltak hisztérikus reakciókat, előkerült a rasszista kártya és alig valakinek volt hozzá esze, hogy utánanézzen, mik egy ilyen rendszer tényleges (statisztikákkal máshol már igazolt) hatásai. Ezt tette Csányi Vilmos, aki adatokkal támasztja alá, hogy az elképzelés – melyet számos fejlett országban is alkalmaznak – alkalmas arra, hogy a leszakadt rétegek helyzetét javítsa, míg a jelen magyar modell nem csak hogy nem oldja meg, de egyenesen mélyíti ill. konzerválja a válságot. A korábbi, egyenlősdit megcélzó politika „eredménye”, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amely már nem dolgozott, és ezért gyermekeinek sem tud ilyen értelemben példát adni. Az élősködés, mint megélhetési modell, újratermeli önmagát.

 Jelenleg ezt látom az ország legnagyobb problémájának. Miközben nálunk fejledtebb és gazdagabb országok is a nyugdíjrendszer és szociálpolitika átalakulásán töprengenek, nálunk százezrek, ha nem milliók szoktak el a gondolattól, hogy felelősek saját megélhetésükért. És akkor arról még nincs is szó, hogy netán tisztes (adózott stb) munkával kellene ezt tegyék.

 

 A változhatatlan törvény serege

 

A magyar választók jelentős része (a időskori és rokkantnyugdíjasok, munkanélküliek, a szociális segélyből élők) nem érdekeltek semmiféle megszorításban. Bárki is kerülne kormányra, bármilyen épeszű programmal is indulna, bármennyire is meglenne a Fidesz által most annyira hangsúlyozott legitimitás, az első megszorítások után úgy olvadna el a kormány támogatottsága, mint fogzománc a kólásüvegben.

Elég, ha arra gondolunk, hogy a Kériék köreiből kiszivárgott Orbán-beszéd után az elmúlt fél évben mért legalacsonyabb szintre esett vissza a Fidesz támogatottsága, miközben az MSZP öt százalékot nyert (ez saját előző teljesítményéhez képest kb. 25% nyereség!). A legújabb közvélemény-kutatás szerint a nyugdíjasok szíve ismét Gyurcsány felé fordult. Egy, a jobboldal szimpátiáját bíró szakértői kabinet sem lenne megoldás, mert az ellenzék (a mai baloldal) nyilván minden lehetőséget megragadna arra, hogy a kormányon (és vele a könnyen csendestárssá minősíthető Fideszen) üssön egyet.

Kicsi rá az esély, hogy bárki is vállalná Antallék után a második kamikaze-kormány szerepét. Be kell lássuk, hogy épeszű politikai erő nem tenne ilyet, mert ez egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal. Épp ezért Magyarország jelen politikai berendezkedése mellett olyan irányú és mértékű intézkedéssorozat, mint amire szükség lenne, nem várható.

 

Innen kezdve két út áll előttünk.

 

Az egyik út az, amin eddig jártunk. Parlamenti váltógazdálkodás annak függvényében, ki mer nekünk merészebben (kevéssé átlátszóan) hazudni, az élet minden területét átszövő korrupció, tovább romló gazdasági és társadalmi mutatók, annak latolgatásával, hogy csak Albánia, vagy Szváziföld is hamarabb fogja-e bevezeti az eurót, mint kis hazánk.

 

A másik út a jelen politikai rendszer felülvizsgálata (az ilyen megfogalmazásokat hívják az angolok understatement-nek). Magyarán a demokrácia jelen formájának eltörlése. Innen kezdve több forgatókönyv elképzelhető, melyekben hasonló, hogy egyformán kivernék az EU-nál és a liberális értelmiségnél is a biztosítékot. Egy lehetőség lenne a választójog korlátozása, pl. csak az szavazhasson aki adót fizet, vagy aki átmegy egy alapfokú állampolgáriismeret-vizsgán, vagy aki legalább 5 tényadatot tud az általa preferált pártról/politikusról.

 

Én ennél is tovább mennék. Magyarország számára az egyetlen kivezető út a diktatúra: erős, központi hatalom, amelyet nem köt a négyévente esedékes választási hajcihő, nem kell pillanatnyi érdekeket kövessen, és nem kell egyik napról a másikra megszednie magát. Felvilágosult diktatúra, amely a gazdasági felemelkedés mellett a rend és a társadalmi igazságosság helyreállítását tűzi ki célul. Mielőtt bárki sápítozni kezdene, a diktatúra nem egyenlő sem a fajüldözéssel, sem az erőszakkal.

 

 

 A Magyarország számára üdvözítő diktatúra egyetlen feladata a szükséges lépések maradéktalan megtétele lenne; mindezt szigorúan a törvényesség betartásával. Nagyon jól el tudnék képzelni egy olyan berendezkedést, ahol a diktatúra működteti az államot, a törvényesség garanciája pedig egy Sólyom László-formátumú köztársasági elnök lenne, de a jelenleginél jelentősen bővebb eszköztárral.

 

Akinek jobb ötlete van, szóljon.

 

DISZKLÉMER: Ez az írás szigorúan a mai magyar valóság egyes, önkényesen kiragadott elemeinek továbbgondolásán alapuló gondolatsor. Nem kíván muníciót szolgáltatni egyetlen létező vagy eljövendő politikai formációnak, nem kívánja a jelen államrend és hatalmi struktúra átalakítását vagy megdöntését szolgálni. A maga sajátos eszközeivel a jelen magyar helyzet tarthatatlan voltára és annak változtathatatlanságára kíván reflektálni.

18 komment

Címkék: gazdaság válság elemzés segély diktatúra dr morcz

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr36558076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Feldhamster 2008.07.09. 23:25:22

Egyetértek, tényleg egyszerűbb és hatékonyabb lenne a dolog, de azért felvetődik egy csomó kérdés. Például mi történik, ha a vezető elhalálozik. Ki jön utána? Vagy mi történik, ha megzakkan? Na akkor van hatalmas szívás. Persze jelenlegi vezetőinket figyelembe véve nem biztos, hogy rosszabb lenne. :D A vizsgadologhoz annyit, hogy ennek külön neve is van, méghozzá meritokrácia, és volt már, ahol alkalmazták. Viszont manapság eleve halott ötlet lenne, mert a felnőtt lakosságnak kb. az 1/3-a menne át rajta tisztességesen, a maradék meg fellázadna. Hozzá van szokva mindenki a négyévenkénti ikszelgetéshez. Mindig van valami követendő divat nyugaton... régen a monarchia volt, mostanság a demokrácia, talán egyszer ész alapján fogunk szavazgatni.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2008.07.10. 11:51:22

Az tény és való, hogy igazi vészhelyzetben (pl. háború) a diktatúra sokkal hatékonyabb államberendezkedési elv, mint a demokrácia, ugyanakkor....
Hát, ha nem egy Churchill a "diktátorod", akkor lehet, hogy inkább mégsem. Én inkább állampolgári ismeretek vizsgára szavaznék, de korántsem csak alapfokon.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.07.10. 12:17:06

OK, de ha nem a diktatúra, akkor hogy lehet ebből a katyvaszból kimászni? A jelen keretek között erre egy politikai formációnak se lenne meg a támogatottsága, erről szól a poszt.
Churchill nem rossz tipp, bár ő volt az, aki nem ígért az angoloknak semmit, csak vért, verítéket és könnyeket - ezzel itt nem lenne népszerű, az tuti.

Corry 2008.07.10. 13:39:11

Én is teljesen egyetértek, a jelenlegi demokrácia féléban, amit mi most itthon űzünk azért van némi ellentmondás. A tudás, képesség nem demokratikus fogalmak, vagyis akik ezeknek híján vannak, totál ántidemokratikus módon kevés pénzt kapnak, vagy nem kapnak semmit, mert nincs munkahelyük. Erre jön a nagy demokratikus államberendezésünk kompenzálni.
Itt az ellentmondás az, hogy a gazdasági teljesítményt produkálók vannak kisebbségben és a gazdaságilag inaktív és/vagy absztinens :-) emberek viszont többségben, tehát az utóbbiak tök demokratikus úton képesek elvileg fejreállítani a gazdaságot.
Én persze megelégednék olyan politikai erőkkel is idehaza, akik nem próbálják meg az embereket behülyíteni, abból a célból, hogy a saját támogatottságát növelje. Ez vissza is tud ütni, például akkor amikor valamely erő a hatalomhoz karnyújtásnyi közelségbe kerül és akkor a behülyített zombik szaván akarják őket fogni.

Tehát egy felelős mérsékelt, nem a politikából meggazdagodni vágyó, nem is populista, konszenzuskereső erő és hasonló ellenzéke által vezetett demokratikus ország lenne a legjobb.
Viszont ennél a szarnál ami most a politikában folyik egy tisztességes, normális diktatúra határozottan jobb lenne.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.07.10. 13:47:49

Corry,

Egyetértek, de a mai, korrupcióval terhelt közéletben a normális új pártoknak esélyük se lenne az 5%-ra, nemhogy a kormányalakításra (sőt még az abnormálisoknak sem). A Védegyletből kinőtt Élőlánc pl. 2006-ban hiába próbálkozott, még ott se kaptak semmit, ahol a helyi közösségért sokat tett emberek álltak csatasorba.

Corry 2008.07.10. 14:40:17

Morcz,

szerintem az a baj, hogy az általad normálisnak nevezett pártok, az általam említett kisebbséget veszik célba. Mármint azokat, akik dolgoznak és közvetlen érdekük egy jó gazdasági teljesítmény elérése. Csak így is korrupció ide meg oda, kisebbségben maradnak azokkal szemben, akikkel meg lehet etetni, hogy nem baj ha rossz a gazdasági teljesítmény, max az állam szed még több adót, hogy nekünk többet juttathasson, a szavazatainkért cserébe. Továbbá lásd még a hülyítést, ami az alapvető módszer a tömegek megnyerésére.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.07.10. 15:27:44

Corry,

Igen, a hülyítés és a lekenyerezésen múló szavazatszerzés (de ide tartozik az ok nélküli riogatás is) aláássa a demokrácia alapjait, legalábbis abban az értelemben, hogy mennyire szabad a döntés.
Akkor tulajdonképp oda jutottunk, hogy maguk a magyar pártok demokráciaellenesek?

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2008.07.10. 16:18:25

Demokráciaellenest nem mondanék, idiótát viszont igen.
Hosszú évek kőkemény munkájával sikerült bekergetniük magukat egy zsákutcába, ráadásul még azt az egyetlen kijáratot is eltorlaszolták.
Volt nemrégiben egy cikk a zindexen, hogy az Orbán-beszéd után a nyugdíjasok elkezdtek visszaáramolni az Mszp-hez. Ergo szvsz megint a populizmus fog dominálni a következő választásokon, mert a sok "túlképzett" választópolgár azt fogja figyelni, hogy melyik párt mennyit ígér. De azért még mindig inkább a választójog valamilyen korlátozása, mintsem egy diktatúra, mert annak rengeteg buktatója lehet. (Pl. a diktatúrák egyik jellegzetessége, hogy semmilyen 'A törvényesség Őrzőjé'-t nem tűrnek el).

Dávidné ( Ági ) 2008.07.10. 16:18:35

Egy videot tudok ajánlani meghallgatásra... ezt az elégedetlenséget tükrözi és kiparodizálja YouTube: Gyurcsány Ferenc - Orbán Viktor

zero · http://vastagbor.blog.hu/ 2008.07.10. 17:06:45

No, ez egy hosszú, de jó poszt!

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.07.10. 18:07:44

Gratulálok innen a posthoz az időegyenes távolabbi végéből, de tegnap találkoztunk bs-el és jól kibeszéltünk titeket. Konszenzus született, írjatok tovább :)
Úgy látszik, ez a blogtalálkozók nyara, lehet majd csatlakozni.

Emiatt a post miatt nem írtam meg nagyrészt az "Új Reichstag jön?" című kirohanást Gyurcsány chartája és újabb tömeg(muhaha!)gyűlése alkalmából, mert elmondott mindent, ami kell.

Mária 2008.07.10. 18:09:08

Tökéletesen az jön le a bejegyzésből, ami egyébként az egész "katyvasznak" az oka: az emberek többségének még mindig egy apafigurára van szüksége, aki rendet tart a "családban", szétmeri a levest, elosztja a húst.

Megmondja mit kell csinálni és jól elfenekeli azokat, akik mégsem azt csinálják.

Erre van sajnos igény. Arra, hogy "valaki", aki nagy és bátor és erős, az a valaki irányítson.

Nem lenne már itt az ideje felnőni inkább?

Corry 2008.07.10. 21:22:51

Mária,

teljesen jó az apafigura hasonlatod, sőt még tovább is lehet vinni: az apa tartja el gyerekeit, és ez a nép egy részénél is így van.

De az apafigurából, aki "rendet tart" még az is kijöhet, hogy egy szolidabb fajta diktátort, aki az elébb említett eltartási funkciót is elvégzi, még jobban is fogadna a nép, mint egy szabadon választott akárkit.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.07.10. 22:22:59

Mária,

Igazad van, a nép egy része még mindig az apát keresi (sokan meg is nevezik: Kádár apánk). De szerintem van egy réteg, aki ezen már túl van (főleg azon a részén, hogy nehogy már valaki megmondja, mit tegyen), de azt elvárja, hogy odategyék elé az ételt. Aztán van az a rész is, amelyiknek meg egész egyszerűen nem éri meg dolgozni (erről olvashatsz a drmorcz.blog.hu-n, Hajrá, Monok címen), ez még felháborítóbb.
Szerintem egyébként semmi szükség nem lenne egy ilyen apafigurára, "csak" egy olyan rendszert kéne kitalálni, ami önfenntartásra, önmegbecsülésre, a másik elfogadására nevel, és nem lehet 4 évente leváltani. Ha akarod, lehetne ez pártfüggetlen is, ha a jelen politikai szereplők meg tudnának állapodni egy nemzeti stratégiáról, amit kormányon és ellenzékben is támogatnak ...

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.07.10. 22:23:42

... és ekkor bilibe ért a kezem.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.11. 00:11:53

vágül is... hitlert is egy többpártrendszerű demokráciában választották meg...

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.07.11. 05:30:44

...egy olyan politikai rendszer után, nagy többséggel, melyet a jelenlegi kormány regnálásával kezdenek összehasonlítani. Weimar, Weimar, te csodás.
www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/802/1/7/

Mária 2008.07.11. 09:02:59

Dr.Morcz: a probléma másik része pedig ott van, hogy mindig vannak sajnos "apafigura-elhivatottságú" politikusaink, akiknek a saját, személyes érdekeik miatt éri meg kiszolgálni azok igényét, akik pontosan olyat akarnak vezetőnek, mint amilyenek ezek a politikusok.

Az egy dolog, hogy a két csoport jól meg is érdemelné egymást, az meg egy másik dolog, hogy ha egy mód van rá, akkor ne az én hazámban és az én pénzemen játsszák a kisded játékaikat.