Megyek tojást dobálni

2008.07.10. 17:40 commontalk

Ez qrva magas labda, le kell csapnom. Nagy öröm nincs benne, olyan, mint amikor Navratilova a hálónál állt, s csak be kellett vernie a labdát, a túloldalra Evert Lloydnak, és övé lett a salátástál. Az alábbi táblázat csak azért van itt, hogy láthasd, voltak errefelé normális idők is. Csak nézni kellett a csajokat, tapsolni, vagy nem tapsolni. A férfirészleg most nem is érdekes, a hölgyeké izgalmasabb. Nehéz idők jártak ekkor már a keleti birodalom államaiban. Megdőlni látszottak évtizedes tabuk. Valahogy meg lehetett már akkor írni (mondani) a szocialista sajtóban, hogy a Martina az bizony, meleg (leszbi).

Wimbledon akkori nyertesei

Ajjaj! Micsoda áttörés volt ez a honi véleményszabadságban. Az átkosban megöregedett, a Horthy korban nevelkedett nemzedék megvonta a vállát: Na és? Az átkosban született, abban felnevelkedett nemzedék is megvonta a vállát, és azt mondták: Na és?
Az átkosba beleszületett gyerkőceim közül még a nagyobbik sem volt abban a helyzetben, hogy mondhasson erre valamit. Ma már mondja, de szerencsére nem dobál, illetve talán kellően sikerült megnevelni nekünk, és az iskolának: mert az a korosztály lenne, de eszébe sem jut, hogy menjen ordítani, meg stb…

Nekem viszont most nagyon csiklandik a tenyerem, dobóizmaim (van-e ilyen nem tudom?) és én bizony dobni akarok. Ötven évig nyeltem és hallgattam. Elszenvedtem sérelmeket, sértéseket.

Mivel kövér kisfiú voltam, rengetegszer megkaptam a pufi, dagadt stb. jelzőket, úgy megdobáltam volna a gyerekkori pajtásaimat, de bizony még egy-két felnőttet is, mert neki is volt, csekélyke esze ahhoz, hogy kövérségemen csúfolódjon. Aztán megdobálnám a nagyon vonalas volt őrsvezetőmet, egy-két morbid szomszédot, meg munkahelyi főnököt.

A rendszerváltást követően gyarapodott a névsor: Zétényi, Király B. Budaházy, Zuschlag stb. Most gyűjtöm a címlistát, vásárolok tojást, kerül, amibe kerül, s nekivágok. Kutyák hada fog követni, mikor nekiállok visszadobálni elszenvedett sérelmeimért, frusztrációmért, a drága baromfi-terméket.

Mielőtt elindulok, térjünk vissza egy kanyarral a teniszező csajokhoz. A Chris, aki háromszoros wimbledoni bajnok, ő észbontóan csinos és úgy tudom, hogy hetero volt. Martina nyíltan vállalta másságát, s a közönség egy része őt imádta, neki drukkolt, a másik része Chris Evert Lloydnak.

A publikum 99,9%-át piszkosul nem érdekelte, hogy milyen is a nemi identitásuk, jól játszottak, nagyokat küzdöttek, szórakoztatták a közönséget, s ezzel sok-sok pénzt kerestek. Nekem Martina volt a kedvencem, mássága ellenére, vagy éppen azért – nem tudom – de azon elgondolkodtam, hogy mégis mi a fene történne, ha kapna tőlem egy tisztességes ajánlatot (egy férfitől!), fejbe verne-e az ütővel?

Az meg sem fordult a fejemben, hogy megdobna tojással. Akkor ez még nem volt divat, s engedély sem volt rá, most már van…

2 komment

Címkék: szólásszabadság

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr77559905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.Stein (törölt) · http://republicator.blog.hu/ 2008.07.10. 17:53:18

Emlékszem régen sok bánat ért
Van néhány kudarc, mit elfelejtenék
Az oviban többször kiáltott reám
A Magdi néni, hogy fogjam be a szám
És azzal csúfolt, hogy túl nagy a fejem
Ő volt az első, ki miatt kisiklott az életem
.
.
A gyomrom ugrál, a hajam kihull
Ha eszembe villan Kobzos tanár úr
.
.
Szemében girnyó, kukac voltam én
Ha szembe jönne mamár nagyon-nagyon-nagyon leütném

Klasszikusok könnyedén: A Vasmacsó.

commontalk 2008.07.11. 05:18:03


Mi jár a maci fejében?
Bakonyvári Áginak és a nagykovácsi gyerekeknek


Maci feje fő: „Nőjek, ne nőjek?

Lehetne még belőlem szőnyeg,

Vagy elmehetnék lábtörlőnek.


Csoszognának rajtam a talpak,

A hangosak is meg a halkak,

Attól függ, hogy ki milyen alkat.


Vagy elmehetnék épp költőnek,

Ki folyton verseket hörpölget,

És versbe törülközik főleg.


(Miért ne? Jó meleg a bundám,

A kotlást mindig átaludnám,

A verstojás meg mind kikelne


És csirke-hangon énekelne.

– A kérdés nekem túl fárasztó.

Alszom rá egyet, s maradok mackó.)”

(Saját termés híján: Lackfi Jánostól)