A nagy fogyás

2008.07.16. 05:00 Ratius

Sokáig azt hittem, hogy a népességcsökkenés egyáltalán nem baj. Sőt, egész jó dolog, hiszen a szüleink, nagyszüleink által megtermelt tartós fogyasztási cikkek, vagy az őseink által birtokba vett erőforrások kevesebb részre osztandók, ha kevesebben vagyunk.
A nagyi lakásán nem három testvér, hanem csak egy unoka osztozik, az alföldön lengő kalászokból nem tíz millióan élünk, hanem csak kilenc… nyolc… hét…
Aztán kiderült, hogy az én gyermeki elképzelésem több szempontból is átlépi a naivitás határvonalát. Nagyi lakása, idővel pusztulni kezd, és nem lesz, aki újjáépítse, az erőforrások meg kiaknázhatatlanok, ha nincs elég pénzünk, munkaerőnk hozzá.

 

Ráadásul van egy nagyobb baj is. Az, hogy a csökkenő születésszám mellett egyre több nem dolgozót egyre kevesebb dolgozó tart el, és ezt még az sem ellensúlyozza, hogy munkánk – történelmi távlatban - egyre hatékonyabb.
(Az apokaliptikus forgatókönyvek különös erővel kérdőjelezik meg az inaktívak eltartásának lehetőségét, de ebbe most ne menjünk bele.)

És akkor még nem is vizionáltam nemzethalált, mert nekem, vagy nekünk tökéletesen mindegy az, hogy mi lesz a magyarsággal háromszáz év múlva. Én addigra biztosan kihalok, az ük-ük unokáim meg majd eldöntik, maradnak-e utolsó mohikánok, vagy asszimilálódnak egy erősebb, szaporább népcsoporthoz. (De azért kicsit sajnálom, ha majd eltűnik a világból az a néhány valóban értékes dolog, ami a magyarsághoz köthető.)

No, de nem ezen a vonalon akarok tovább haladni, hanem azon, hogy miképpen lehet - ha egyáltalán lehet - megállítani ezt a hazai népességcsökkenést. Némi vívódás után úgy döntöttem, hogy két részletben osztom meg veletek az elképzelést, mert a dolgozat eleje önmagában is roppant provokatív lesz, a folytatása meg még inkább. Így aztán jobb, ha kérdéskörönként mélyedünk el az életveszélyes fenyegetésekre is lehetőséget adó vitában.

Mendemondák

Lássuk először tehát, hogy mi lehet az oka a mi jó magyar népességcsökkenésünknek. E nélkül ugyanis esélyünk sincs arra, hogy megoldásokkal rukkoljunk elő.
Nos, számos mendemonda kering az okokat keresők között. Van, aki azt állítja, hogy a modern média erkölcsi rombolása, gyermekellenes propagandája a ludas, mások a társadalmi bizonytalanságot, a kiszámíthatatlan jövőt, a tervezhetetlen életpályát határozzák meg okként, megint mások, egyszerűen a középosztályra nehezedő anyagi nyomásra, vagy akár ellehetetlenülésre mutogatnak, és végül vannak, akik egyszerűen csak a támogatások elégtelenségében látják a bajok forrását.

Végül, mondom, mert itt befejezem a felsorolást. Tekintve, hogy még nagyon sok téves elképzelést írhatnék ide. A megemlített, legnépszerűbb magyarázatok ugyanis – bár vitathatatlanul tartalmazzák a rejtvény megfejtésének egy-egy elemét - önmagukban mégis nagyon távol állnak az elfogadható választól. Én nem adnék értük hangszórót.

Ádám és az eszkimó

Hogy megértsük a gyermekvállalás, illetve nem vállalás motivációját, fel kell tennünk egy egyszerű, ám annál nehezebben megválaszolható kérdést: miféle lény az ember?
Anélkül persze, hogy itt valami nagyon mély filozófiai elemzésbe próbálnék belekeveredni, csupán kettős természetünkre szeretnék rámutatni.

Esetünkben nem az éhség és jóllakottság, hanem a józan ész és az örökítő anyag továbbadásának genetikus programja vívja egymással élet-halál harcát. Másképpen szólva, sokasodnánk és szaporodnánk mi, sőt birtokba vennénk a Földet is, csak sajnos ez a program ellene mond az ésszerűségnek. És nem csak úgy általában, hanem itt és most, személyesen nekem, illetve neked.

A dolog ugyanis úgy áll, hogy a modern társadalomban gyermeket vállalni, kivált több gyermeket vállalni, egyszerűen hülyeség. Ésszerűtlen cselekvés. Rossz vállalkozás. Hibás döntés. A normális eszkimók nem is teszik. Csak az olyan idétlen idealisták, mint Ádám.  

Jóléti József

Én azt hiszem, hogy az ember meglehetősen haszonelvű lény. Haszontalan kezdeményezésekbe nem vág bele. Márpedig manapság, vagy fogalmazzunk inkább úgy, a mi kultúránkban, azaz a európai civilizáció jelen fokán, a gyermekvállalás a legostobább elkötelezettség, amibe belesodródhatunk.

A jóléti társadalom kialakulása hozta magával ezt a helyzetet. A jóléti társadalom változtatta meg annyira az életet, hogy ami korábban előny volt, az hátránnyá lett. És erről még csak nem is tehet az a szegény jóléti társadalom. Hiszen minden szempontból javított életkörülményeinken. Csak sajnos közben kiderült, hogy a gyermekvállaláshoz nem elég sem a genetikai parancs, sem a gyerekek szeretete. (Akiket ugye nem is ismerünk, tehát nem is szeretünk, amíg meg nem születtek. Akkor meg már úgyis mindegy…)

Igen, kiderült, hogy a gyermekvállaláshoz KÉNYSZERÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK kellenek. Ezeket meg úgy törölte a jóléti állam, ahogy második József a rendeleteit. Egyébként persze mindannyiunk legnagyobb örömére.

A gyerek, mint okos befektetés

 A jóléti társadalom előtt, azaz a huszadik század első feléig a gyermekvállalás hamar megtérülő, viszonylag olcsó, nagy hozamot jelentő, hasznos befektetés volt. A kispolgári, kis- vagy középparaszti rétegek, de még a szegény emberek számára is igaz volt e tétel. A maga családi vállalkozásából, kisbirtokából élő, hatalmas középosztály számára a gyermek nem, vagy csak alig jelentett többletköltséget a családi kassza számára.

Néhány év után azonban már munkaerőt jelentett a családi gazdaságban, s ez a munkaerő megfizethetetlenül értékes volt annak, akinek más erőforrás nem állt rendelkezésére a fejlődéshez, az előbbre jutáshoz, mint a munka. Ráadásul hosszú távon is biztonságot jelentett a gyermek, hiszen ő volt az, akinek az öregekről majdan gondoskodnia kellett. Akárhonnan is nézem tehát, a huszadik század első felében még a gyermek, sőt a minél több gyermek vállalása volt az ésszerű döntés.

Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy a gyermekvállalás ésszerű döntés maradt azokban a csoportokban, azokban a szubkultúrákban, amelyeket elkerült a jóléti állam. Vagy pontosabban valami torz formában kopogott be hozzájuk. A cigány család, amely a gyermekek után járó segélyekből él, nagyon is ésszerűen cselekszik, amikor tizenhárom gyermeket vállal.

A gyerek, mit ésszerűtlen kiadás

A század második felében azonban olyan haladást értünk el, a világnak eme fejlettebb tájékán, hogy avítt és ésszerűtlen cselekvéssé lett a gyermekvállalás. A gyermek felnevelése ugyanis nem csupán drága és időigényes feladat lett, hanem ésszerűtlen is. Semmi hasznunk belőle, sem rövidesen, sem évtizedek távlatában.

Hiszen a gyermeknek ma már nem elég egy újabb marék lencse a levesbe, hanem tisztességes ruha, cipő, iskolatáska, bicikli, sőt mobiltelefon, mi több, számítógép is kell neki.

Ha mindent összeadunk, s beleszámoljuk az otthoni házimunkát is, állítólag harmincmillió forintba kerül egy gyermek felnevelése egy családnak. Kettőé, háromé sem lesz kevesebb, csak éppen kétszer, háromszor ennyi. Hol térül ez meg?

Aztán meg is nyúlt az idő, mire elhagyják az anyjuk szoknyáját. Régen a tíz-tizenkét éves gyerek már hasznos tagja volt a családnak. Kivette a részét a házimunkából, inaskodott az apja műhelyében, vagy éppen libát legeltetett, paszulyt szedett az árokparton. Termelő emberré lett igen korán. Mára jó tíz évvel meggyarapodott ez az idő. Húsz, huszonkét éves kora előtt kevesen tudnak bekapcsolódni a felnőttek életébe, kevesen tudnak hozzájárulni, s azok is csak valamicskét tesznek hozzá a családi költségvetéshez.

De hát mit is csinálhatnának? Régen volt saját, családi üzem, amely felszívta, mit felszívta: megkövetelte ezt a munkaerőt. Ma meg, hol és hogyan tudnám foglalkoztatni a gyereket?
Vigyem be a gyárba, a hivatalba, állítsam be a pékségbe. Még, ha saját családi vállalkozásom volna is, olyan bonyolultakká lettek a valóban termelő munkafolyamatok, hogy évekig kell tanulnia a gyereknek, mire értékes munkát végezhet. Amúgy meg inkább láb alatt van.

S, ha már így is, úgy is tanulnia kell, nem jobb-e ha valami komolyabb, nagyobb hasznot hozó tudományt tanul, mint azt, amit én megtanulhattam? Nem. Semmiképpen sem vehet részt a termelésben. Nem lehet hasznomra, sehogyan sem.

Végül, vajon el fog-e tartani, ha megöregedtem?  Igen, vagy nem, az ő dolga. Sehogy sem szólhatok bele. Azt azonban, hogy akkor is megéljek, nekem magamnak kell biztosítanom. Befektetésekkel, nyugdíjfizetéssel, vagy ahogy tudom. Nem kötelezhetem rá, hogy nekem szolgáljon, ha birtok, a műhely, ami a kenyerét adja, nem az enyém.

Az ember, mint a dinoszauruszok….

Összességében húsz, huszonöt évem fordítom gyermekeimre, harminc-, hatvan-, kilencvenmillió forint értékű pénzt és munkaórát, szánok rájuk. Csak azért, mert szeretem őket.  De, ha nem lennének, nem is szerethetném őket.

Viszont gazdagabb lennék jó néhány millióval. És szabadabb húszévnyi szolgálattal. Ezért mondom azt, hogy, aki józanul gondolkodik, s nem vakítja el a keresztényi erkölcs, a nemzeti temető rémképe, vagy nem csalja lépre a biológiai kényszer kiszámíthatatlan szeszélye, az nem vállal gyereket a jóléti társadalomban.

De, hát akkor mindannyian kihalunk, mint a dinoszauruszok, vagy erszényes farkasok? Akkor a jóléti szintre emelkedő társadalmakkal az emberi történelem véget ér?

23 komment

Címkék: gazdaság válság szociális

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr63553394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rolika · http://www.wevik.hu 2008.07.16. 07:20:27

"ha nem lennének, nem is szerethetném őket"
de akkor mit csinálsz abban a húsz-huszonöt évben? (ami tévedés, mert jó esetben jönnek az unokák is :) utazgatsz, vásárolgatsz, költöd a megmaradt pénzedet, töltöd a megmaradt óráidat?
harmincévesen született első gyermekem, egy kislány.
már bánom, hogy nem előbb jött meg az eszem.
amióta velünk van, el sem tudom képzelni, hogyan bírtuk ki nélküle. MINDEN értelmetlennek és feleslegesnek tűnik, ami előtte volt.
most várjuk a másodikat. és még kettőt szeretnénk. azt hiszem, ez a cikk nem nekem szólt.

btw még régebben olvastam a nol.hu-n egy cikket, hogy a népességfogyás a nyugdíj intézményének köszönhető. már nem kell halálig dolgozni, nem kell, hogy eltartson a gyerek, mert jön a nyugdíj. ha megöregszik az ember, bedugják egy otthonba meghalni.
ha ez a jóléti társadalom, akkor szerintem én nem kérek belőle.

pater76 2008.07.16. 12:09:28

Érdekes írás, a gyökerénél fogja meg a lényeget. Jómagam is gyakran gondolkodtam ilyeneken, és több vitám is volt erről kollégákkal, ismerősökkel. Nekem ugyanis van 2 gyerekem (még kicsik), és tudom, hogy a két gyerek az két ház ára, mire diploma lesz a kezükben. De nem érdekel, mert aki anyagi szempontból közelíti meg a kérdést, annak jobb is, ha nem lesz gyereke. Én se nőnék fel ilyen szülő kezei között (hány forintba vagy nekem, fiam?). A jóléti társadalom fogyasztási (piaci) életvitele valóban nagyon eltorzult. Mindennek ára van, minden valamilyen értéket képvisel, és minden vásárlás egyben befektetés is. És az ember nagyon meggondolja, hogy mikor, mire költsön. Szerintem a család alapítás -azon túl, hogy bizonyos stabil anyagi háttér szükséges hozzá -, nem a befektetésről, nem a kiadásokról szól. Azok csak járulékos hozamai egy gyermek nevelésének. Sose számoltam és nem is fogom számolni, hogy havonta mire és mennyit költöttem a gyerekek miatt. Ők az én vérem, olyan, mintha magamra költenék, sőt. Inkább rájuk költöm minden pénzem, mint magamra. Mert ha már felelősséggel azt vállaltuk, hogy e világra "teremtjük" őket, akkor egy normális, nyugodt környezetet és a társadalmi beilleszkedés lehetőségét szeretnénk megadni nekik. Sajnos ezt egyre kevesebben gondolják így...a sok karrierista, önmaga céljait és érdekeit szem előtt tartó ember nem fog gyereket a nyakába venni. Azt az oldalt is megértem, de így valóban ki fogunk halni, mert ők lesznek többségben...

kzt 2008.07.16. 12:22:23

Milyen kár, hogy ez a gondolat nem a szüleid fejében fogalmazódott meg, most nem lenne, aki ilyen hülyeségeket írjon.
Remélem a saját szüleidet is lehülyézed, hogy megteremtettek, mert semmi hasznára nem vagy a társadalomnak, bármennyibe is kerültél nekik! Erre azokban a ritka, de boldog pillanataidban is gondolj, amiket az ÉLET adott neked ingyen!

Meridon 2008.07.16. 12:23:04

Közel hasonló eszmefuttatást szoktam számszerűsített formában végigvinni ha a cég számára új termelőeszközt vásárolok. No de egy gyermek esetében...
Aki anyagi szempontok alapján közelíti meg a gyerekvállalást azt inkább lebeszélném a dologról!!!
Inkább meg se szülessen a pici, inkább fogyjon el az ország, de ne szülessenek úgy gyerekek, hogy nem tiszta szívből vágytak rájuk a szüleik. Akinek egy pillanatig is az jut eszébe, hogy egy gyerek teher amely a saját önző kis világának a komfortérzetét csökkenthetné az maradjon meg szinglinek! Sokkal jobban jár a világ így.

gomes 2008.07.16. 12:46:48

Ratius,
Elsore nem tudtam eldonteni, hogy egyenesen kell-e olvasni, vagy eppen az anyagias/racionalis/technokrata gondolkodast mutatod-e be igen mely szarkazmussal.

Jo iras.

Egyetertek, aki igy gondolkodik annak inkabb ne legyen gyereke - nem baj, ha nem szuletik meg par ujabb frusztralt, a feleslegesseg erzesevel felnott felnott.
De ettol nem fog kipusztulni senki sem, es nem ettol fog osszedolni a fogyasztoi tarsadalom. az altalunk degradalt harmadik(?) vilagban a csalad annyival nagyobb ertek es erosebb kotelek, hogy majd ok megoldjak, hogy maradjunk tisztelettel. Az meg, hogy nem a feher lesz a meghatarozo borszin, na bumm, majd megszokjuk.

Aki meg nem forintokon keresztul vizsgalja a vilagot amiben el, az meg ugyis tudja, hogy egy gyerek nem penzt igenyel, hanem idot=torodest, foglalkozast, szulot akire felnezhet.

csok.

szépmező 2008.07.16. 12:47:54

az írás cinikusan jól közelíti meg a lényeget.
tényleg mi a fasznak gyerek, ha nélküle is jól elvagyok? több nőt lehet megdugni, magamra költhetek a ruhapénzt, utazhatok nyűg nélkül stb.
No de a kutyus nem itt van elásva.

igen, ez már több ember fejében is emgfogalmazódott, hogy a kapitalizmus a legjobb fogamzásgátló.
Valójában a NYUGDÍJ tényleg erős visszahúzó tényező. Eredetileg Bismarckék szintén cinikusan úgy számolták ki a nyugdíjat, hogy kb a befizetők fele fogja megérni a nyugdíjkorhatárt és kis részük fogja sokáig igénybe venni. Ugyebár ez mára megváltozott.
Úgyhogy talán itt kéne kezdeni az erős kézifékes kanyart. Pl: nyugdíj nagy részét csak a gyerekek befizetéséből lehetne állni. /nincs gyerek - nincs nyugdíj/.

Másrészt azért primitív kissé az írás, mivel nem néz meg néhány olyan országot, ahol alapból van népszaporulat pedig élkapitalista (pl USA) vagy a jóléti állam brutálisan ránéz a gyerektémára (Svédország) vagy a jóléti állam egy teljesen más kultúrával (pl Katar).

Szóval, van min gondolkoznunk. És engem pl végtelenül zavarna, ha mondjuk száz év múlva a romungro fővajda Londonisztán imámjával tárgyalná a kihaló fehér nemzetek rezervátumokba zárását.

Tightend 2008.07.16. 12:54:16

kzt

Te azért nemigen tudsz olvasni a sorok között.

A cikkírónak igaza van, sokan túl sokat gondolkodnak és rájönnek, hogy gyerek nélkül mennyivel egyszerűbb az élet. Egyszerűbbnek ugyan egyszerűbb, csak egy rakat szar, mert nincs miért-kinek élned.

Mellesleg a legnyomorúságosabb gyerekkorral általában a kőgazdag szülők gyerekei "büszkélkedhetnek". Rakat lóvé, minden trendi meg kúl, csak éppen nem foglalkozik velük senki. Önző, egoista, sok esetben szenvedélybeteg, de majdnem biztosan szerencsétlen felnőtt lesz belőlük. Láttam sokat, kevés a kivétel.

Amíg nem lesz valakinek gyereke ezt igazán úgysem tudja átérezni, legfeljebb sejteni. A gyerek egy örökké tartó "szerelem" és kész. A szerelemben pedig nincs helye racionalitásnak és nem is igen hiányzik belőle.

Kenedy1 2008.07.16. 12:58:15

Egyszerű a válasz.
Jelenleg 7 év magyarellenes szocionista kormányzás eredménye

blás.hun2010=murderer 2,3-atm thief 7 year (törölt 2008.07.16. 12:58:17

Végre egy érdekes írás azindex főlapon...ez is egy szempont,érdekes,értelmes téma ez.

Meridon 2008.07.16. 12:23:04

"Aki anyagi szempontok alapján közelíti meg a gyerekvállalást azt inkább lebeszélném a dologról!!!"

háhá :D lenne munkád az biztos! nincs kedved ellátogatni egy-két helyre?a haszonzersbőlszülőkhöz?:O)

Tightend 2008.07.16. 13:11:29

Kenedy1

Ezek szerint 1-2 kivételtől eltekintve minden jóléti országban nemzetellenes szocionizmus folyik. Nem csak nálunk vannak ilyen demográfiai adatok hanem szinte mindenhol, ne csak HírTv-t nézz mert beszippantja az agyadat.

Kenedy1 2008.07.16. 13:16:56

nem nézek tv már hosszú évek óta
Tapasztalok ;)

Tightend 2008.07.16. 13:21:12

Igazad volna, ha máshol nem ugyanez lenne. De mint írtam majd mindenhol ez megy, nem csinálnak gyereket és kész.

Fikalnyik Eugén 2008.07.16. 13:28:32

Tightend
USA-ban a protestáns vidékiek 4-5 gyerekig meg sem állnak, de Európában is Franciaország az egyetlen, ahol kőkemény családbarát politikával elérték, hogy egyedüliként nem fogy a lakosság, még a bevándorlókat leszámítva sem...

sezlony 2008.07.16. 13:32:13

Jó írás, tényleg hajlamos az ember mindent költség-haszon elv alapján szemlélni. Az is érdekes, hogy míg anyáink idejében huszonévesen akkor is belevágtak a gyerekvállalásba, ha csak egy szoba állt a rendelkezésükre a szülői házban. Ma meg mindenki igyekszik _mindent_ elérni, lakást/házat, karriert, egzisztenciát, kocsit, hogy úgymond legyen hova érkezni a gyereknek. Csakhogy mire ezt az állapotot eléri, már túlságosan megszokta a gyermektelen életét.
Én most, 30 évesen várom a párommal az ikreinket, és mi sem azért vágtunk bele, mert höjj, de vágytunk volna már rá, hanem mert ésszel felmértük, hogy a) vágyni ezek szerint később sem fogunk b) akkor viszont érdmesebb fiatalabban.

blogart · http://blogart.blog.hu 2008.07.16. 13:39:31

Lehetne minden gazdasági, népszaporulati kérdést evolúciós értelemben vizsgálni. Egyfajta természetes szelekció, mely szabályozza a populációt mennyiségi és minőségi szempontok alapján.A fogyasztói társadalom legperverzebb "jóléti" formái önmagukat leszabályozzák. A folyamat megfordítható, de független az életszínvonaltól. Sokkal sivárabb , kilátástalanabb történelmi helyzetekben is szépen gyarapodik a lélekszám, ha az egyénben nincs öncélúság és követelőző önzés.

Szörny 2008.07.16. 13:40:22

Rettenetesen cinikus, de nagyon jó cikk. Remekül rámutat arra, hogy a jóléti társadalmak - minden áldásuk mellet- megszüntették a gyermek vállalás anyagi ösztönzőit. Mert bár egyetértek azokkal akik szerint ez érzelmi kérdés, de semmiképpen sem kizárólagosan. Godnoljatok csak bele egy gyermekeit nagyon szerető kétgyermekes pár helyzetébe, aki tudja hogy a 3. vállalásával fel kell adja a megszokott életszínvonalat (nincs több külföldi nyaralás, kezdődik a számolgatás a hó végén) Mondhatjuk hogy nem szereti a gyerekeket, ha nem vág bele?

Ezért nagyon fontos, hogy az állam részben legalább pótolja ezeket az ösztönzőket, legyen az akár adó-, vagy nyugdíjkedvezmény. Vagy éppen kiskorú gyermekek után járó szavazati jog. Ez ma még meredek ötletnek tűnik, de 100 éve a nők szavazati joga is annak tűnt.

soulclipse · http://soulclipse.blog.hu/ 2008.07.16. 14:06:52

rolika, pater 76 respect:)
Mi is most várjuk a 2-at, az első kislány, hát egy tündér, pedig nagyon rossz is tud lenni, és a leggyakoribb szó amit használ a NEM. Mi sem foglalkoztunk, az anyagi részével soha.
Egyébként az írás nagyon összeszedett, jól megírt. Sőt még azt is gondolom, hogy sok mai magyar fiatalban ezek a dolgok lejátszódnak. rolika v.szinű azért nem érti (tudom, hogy érti az ÍRÁST, csak Ő másképpen gondolkodik), mert Ő még másképpen szocializálodott gyerekként a szocializmusba, ami úgye nem fogyasztói társadalom volt.
sajnos a jövő ilyen sötétnek néz ki (:

szépmező 2008.07.16. 14:14:31

Fikalnyik Eugén

Svédországban is hasonló a helyzet :)

rolika · http://www.wevik.hu 2008.07.16. 14:58:09

soul, nem hiszem, hogy ennek köze volna a szocializmushoz (amit egyébként a legkártékonyabb és legveszélyesebb eszmének tartok, ami eddig csak létezett), inkább a szüleimnek, kik úgy neveltek bennünket az irgalmatlan sok munka-tanulás-házépítés közepette, hogy talán sikerült embert faragniuk belőlünk

ipszylonka 2008.07.16. 14:58:45

Van egy érdekes könyv ebben a témában: APÁK ÉS FIÚK ÉS
UNOKÁK: JÖVEDELEMÁRAMLÁSOK EGYÜTT ÉLÕ
KOROSZTÁLYOK KÖZÖTT
(Budapest: Osiris Kiadó és Tárki, 2003.)

A kedvenc mondatom belőle: a csecsemő nettó jelenértéke negatív.. :D

Viccet félretéve: a téma nagyon jó, és valószínűleg rengeteget fogunk még róla hallani. 2012-ben éri el a nyugdíjkorhatárt az USA-ban a babyboom generáció, már külön befektetési alapok készülnek a nyugdíjasoknak szolgáltatást nyújtó cégekbe beruházni. De Európában, Magyarországon is égetően aktuális a kérdés! Népességcsökkenés, nyugdíjrendszer, bevándorláspolitika. Szerintem ez a három alkotja a "csomagot", de a foglalkoztatás-politikát is súlyosan érinteni fogja.

Egyelőre azt látni, hogy paradox módon azok a népcsoportok szaporábbak, akik anyagilag nem engedhetnék meg ezt maguknak (igen, én is pl. a romákra gondolok, lehet kövezni, de nem csak rájuk). Túl egyszerű lenne ezt azzal magyarázni, hogy a felvasalt állami támogatás miatt... Az előbb említett könyv szerint a pénzpiacok működése előtt ez egyfajta "megtakarítás, beruházás" volt, más vélemények szerint alkalmazkodás, evolúciós válasz a rosszabb életkörülmények miatti rövidebb várható életkorra, magas csecsemőhalandóságra. Valószínűleg mindkettő.

A lényeg, hogy kénytelenek leszünk sok tabunak számító kérdéshez hozzányúlni. Pl: megvizsgálni, hogy a reprodukció joga feltétel nélkül gyakorolható-e, vagy, hogy az utódokat vállalóknak lehet-e, kell-e további jogokat biztosítani és azokat a nyugdíjrendszerbe valahogyan beleépíteni. Ösztönözni az embereket, hogy ne csak az utódok számában, hanem "minőségében" is nagyobb felelősséget vállaljanak.

Végül pedig: helyi érdekek ütközni fognak az általános, nagyobb érdekekkel,hisz a Föld népessége továbbra is növekszik. Aki kettőnél több gyereket vállal jobb ha tudomásul veszi, hogy önző, kirekesztő módon cselekszik, mert a sokkal rosszabb helyzetben lévő kínaiaktól, indiaiaktól veszi el a levegőt, és nem utolsó sorban árt a liberális gazdaságnak mivel akadályozza az olcsóbb munkaerő beáramlását és a termelékenység növekedését... :D :D :D :D :)))

Gatyát felkötni, rázós út áll előttünk!
Legjobbakat!

Cpt. Flint 2008.07.16. 15:25:45

A cikk szvsz nem cinikus, hanem nagyon felszínes. Elméleti alátámasztás nélkül ez csak megint csak egy egyéni elképzelés, ha úgy tetszik vélemény. Ráadásul részben ellentmond a tényeknek (azaz több jóléti államra nem illik) és a kutatásoknak; ez néhány perces guglizással és olvasgatással kideríthető lett volna a szerző által is.
Ny- és É-Európában a népesség nem fogy, hanem - nem túl nagy mértékben, de - növekszik. Ez javarészben a nettó bevándorlási többletnek köszönhető, de még ezt levonva is pozitív a legtöbb "fejlett" ország népességnövekedési rátája. Az más kérdés, hogy ez megint csak részben az életkor növekedésének köszönhető, azaz a lakosság valóban elöregszik. Dániában van olyan jóslat is, mely szerint 2050-re a népesség 96 %-a az állami ellátásoktól fog függeni (ebbe beleértendő az állami iskolázás is); azaz ezt a 96%-ot a 4 % fogja eltartani!
Nyilván ha idáig (vagy mielőtt idáig) jut a helyzet, akkor erre lesz azért a társadalomnak valamilyen reakciója, vagy - ha másként nem - egy válság fogja ezt valahogy megoldani. Vagy tényleg elfoglalja (akár békésen) ezeket az országokat más népek "többlete".
A blogíró egyébként szerintem túl sokat ad az emberi racionalitásra. Messze nem ilyen racionális szinten dől el legtöbbször a gyerekvállalási kérdés. Még aki a racionakitásra hivatkozik, azt is többnyire valamilyen ösztönös meggondolások, félelmek, bizonytalanságok motiválják. A kutatásokból az derült ki, hogy műveltségi, szociális helyzettől szinte függetlenül; egységesen változtak a demográfiai magatartásformák egyes térségekben. Azért mondom, hogy egyes térségekben, mert pl. Kelet-(Közép-), Dél- és Nyugat-Európa még a mai napig is jól elkülönül egyes demográfiai jellemzők és a demográfiai stratégia tekintetében.
Egy kis irodalom: www.epa.oszk.hu/00000/00036/00040/pdf/06.pdf
Meg ajánlom figyelmedbe a statisztikai hivatal honlapját, amelyen nyomon követhető, hogy a magasabban iskolázott rétegben a születésszám nő, miközben az alacsonyabban csökken.

Ratius 2008.07.18. 11:07:10

Flint Kapitány!
Ez nem egy szociológiai tanulmány, hanem blogbejegyzés. Következésképpen meglehetősen szubjektív.
Mármost e szubjektivitást azért merem megengedni magamnak, mert tanultam családszociológiát, és tanulmányaim legsúlyosabb következtetése az volt, hogy semmit nem tud a szociológia arról, miért nő vagy csökken egy-egy közösség gyermnekvállalási hajlandósága. Ötletek vannak csak, de az enyémhez hasonló ragyogó megfejtéssel még senki nem állt elő.
Amúgy azzal is tisztában vagyok, hogy a racionális viselkedés korlátozottan igaz az emberekre, de azért, ha megkérdezed valakitől, hogy miért nem vállalja az első, a második vagy a harmadik gyermekét - anak ellenére, hogy korábban tervezte - meglehetősen racionális válaszokat fogsz hallani.
Bár az vitathatatlan, hogy demográfiai kérdésekben, vagy inkább az életvezetés általános kérdéseiben a hagyomány, azaz a közösségi, családi elvárás nagyon erős hatóerő. Sokan inkább vállalják a sok gyerekkel járó elszegényedést, de nem akarnak kibújni a közösségi elvárások alól. Ám ezt sokan racionális megfontolás alapján teszik.
Végezetül egy kis matek:
Ha egy svéd család kétszer annyit keres, mint egy magyar, az valójában nem kétszer, hanem nyolcszor annyit jelent. A feltétlenül szükséges kiadások (lakás, fűtés, kaja, benzin stb.) ugyanis nagyjából hasonlóak. A szabadon elkölthető rész azonban emitt néhány ezer, amott néhány tízezer, vagy inkább százezer forintnak felel meg. Ugye érhető, ha racionjális meggondolás után a svéd, vagy más jóléti állam lakója könnyebben vállal gyermeket?

Rorgosh 2008.07.18. 22:28:07

Szerintem teljesen jó cikk, ugyanis bemutatj azt, hogy az állam beavatkozása az áletünkbe - legyen az bármily jószándékú is - milyen következményekkel jár.

Amúgy érdekesség, hogy a népességfogyás mindíg a "jóléti" államok - ilyen volt az ókori Róma is - problematikája.

Természetesen éppen ezért is nem stabil a jóléti társadalom. Előbb - utóbb gyorsan összeroppannak a jóléti struktúrák, és billen a helyére az emberek gondolkodása.

Természetesen egyébbként régiónként, mondhatni civilizációnként más az az alap, amit a jóléti társadalom módosít, ám érdekes tudni, hogy a fejlettebb iszlám országokban - ahol szintén van nyugdíj - máris látható a gyermekvállalási kedv visszaesése.

Természetesen egy másik tényező az emberi kapcsolatok stabiltása. Nyilvánvaló, hogy amikor a házasságok 2/3 része válással végződik, akkor az negatívan hat a gyermekválalásra. Amire amúgy nem a katolikus életen át tartó házasság, hanem a szilárdabb emberi kapcsolatok, a társadalom újjászerveződése lenne a megoldás.