Magyarországon az öszödi beszéd óta egy sajátos rituálévá merevedett játék zajlik.
A játék egyik szereplője Gyurcsány Ferenc, aki hol miniszterelnöki, hol pártelnöki, hol pedig blogszerzői minőségben megjelenik a nyilvánosság előtt. Jólöltözött, jólfésült, legtöbbször udvarias, bár még mindig kioktató. Jól szabott öltönyein látszik, hogy az egész kormányzat legmegbízhatóbb munkát végző tagja az udvari szabó lehet.
A játék másik szereplője egy változó, általában 20-50 fő körüli létszámú csoport, arcuk részben a Kossuth térről lehet ismerős. Valahányszor Gyurcsány megjelenik valahol, ők is megjelennek, és kérik, hogy ezt ne tegye. És hogy persze tűnjön el a süllyesztőben.
Szerintem ezeknek az embereknek alapvetően igazuk van. Morális szempontból mindenképpen (most nem megyek végig rajta, de többször messze túlment a demokráciákban még elfogadható viselkedés határán). Sőt, látva azt, hogy a gazdaságban mekkora válságot tud okozni a bizalom elvesztése ill. hiánya, azt gondolom, hogy az ország elemi gazdasági-politikai érdeke is ezt kívánná. De hát persze nem mond le.
Amiről voltaképp írni akarok, az a tüntetőkkel kapcsolatos. Úgy gondolom, a jelenlétük (amiről persze az összes tévé tudósít, általában előnytelen beállítású képanyaggal) sokkal inkább erősíti Gyurcsányt, semhogy gyengítené.
Átlagpolgár ott gubbaszt a foteljében a jól megérdemelt CSI helyszínelők, Dr. Ház, vagy bármely más sorozat rejtelmeibe feledkezve, mikor jön a frusztráció: a gyors esti híradó (elvégre közszolgálat mindenek felett). Ha öt percig tart is a híradás, be fognak számolni a Gyurcsányt ért atrocitásról. Látszani fog a miniszterelnök, ahogy elegánsan megérkezik, áthalad a tüntetők között, közben elvesz pár piros szegfűt az mszp-s keménymag pár képviselőjétől (általában 60 feletti, a pillanat nagyszerűségétől izguló hölgyek), majd belevág abba, amiért jött. És, ellenpontként, látszani fognak a tüntetők, az elmaradhatatlan árpádsávval, a (jogos) felháborodástól eltorzult arrcal, ahogy azt kiabálják: mondjon le! Majd egy gyors vágás Gyurcsányra, aki kulturáltan, kerek mondatokban (elődjével ellentétben ő többnyire tud beszélni) elmond valami érthető és a hallgatóság számára szerethető dolgot. Például, hogy tovább dolgoznak a 13. havi nyugdíj visszaadásáért (egy fenét dolgoznak, mi dolgozunk érte, mert a mi a járulékainkból stb...)
Mit lát ebből Állampolgár? Az első élménye nyilván a frusztráció (félbemaradt az esti film), amit talán ellensúlyoz a kellemdúsra hangszerelt miniszterelnök felbukkanásra. De még jobb, ha mégsem. Akkor ui. még előző frusztrációjában kapja el a tüntetőkről szóló miniriport. Egy kis logikai bukfenc, és máris úgy érezheti: ha nem lettek volna a tüntetők, talán félbe sem szakították volna a tv-műsort. Így elég nehéz lehet a tüntetők céljaival azonosulni, különösen, hogy a vágóképeken általában az idősebb és leromlottabb, cserébe agresszívebb, ill. a feltűnően árpádsávos, vagy legalább bőrfejű tüntetőket mutatják.
A médiaszempontból hatékonyabb tüntetés érdekében összeállítottam a kulturált tüntetésre vonatkozó illemszabályokból egy kis csokrot. Íme:
1. Ne feldekezzenek el róla hogy a tüntetés békés alkalom, állampolgári jogaik megélésének konkrét lehetősége. Mondhatni, ünnepnap a szürke hétköznapok sorában. Így készüljenek rá.
2. Hagyják otthon az árpádsávot, mert különben lefasisztázzák őket.
3. A tojásokat is.
4. Nyugodtan és kulturáltan viselkedjenek (ez nekem se menne könnyen GyF-et látva), akkor még jobban szembetűnik pl. az a furcsaság, hogy egy autópályaszakasz-avatáshoz, könyvbemutatóhoz, vagy nyilvános fitneszedzéshez mért kell ennyi rendőr.
5. Öltözzenek alkalomhoz (kamerák) illően, a bőrfejűek kivételével fésülködjenek meg. Bár közvetlen képi haszna nincs, a dezodor alkalmazását is csak ajánlani tudom.
6. Nyugodtan mondják, vagy akár táblán is mutassák fel követeléseiket, de kerüljék a verbális vagy fizikai erőszakot.
7. A tüntetés végén nyugodtan vonuljanak el. (Nincs nagyobb segítség a regnáló hatalomnak, mint ha egy kukákat borogató, Molotov-koktélt lóbáló egyedekből álló randalírozó-csapat végigvonul a belvároson)
Ha így tesznek, könnyebben juthatnak be magára az eseményre, ahol aztán (ízlés szerint) további akciókra, esetleg mini-performanszokra is van kilátás. És mindezt szépen, nyugodt egykedvűséggel. Konzervatív úriember (úriasszony) módján.
