Üdvözület mindenkinek.
lvastam kedves árnyékelnökünk abbéli aggodalmát, hogy a direkt marketing eszköze nem feltétlen a legcélravezetőbb módja annak, hogy a blog látogatottságát, és vele az internetes árnyékkormány létezését, munkáját és üzenetét széles körben terjesszük, és széles virtuális vitának vessük alá.
Nem vagyok a cicerói hármas publikáció és fogalmazás feltétlen híve (egy verzió a plebsnek, egy a senatusnak, egy az "utókornak"), de az üzenet terjesztésének és célzásának - a blog és a program "pozícionálásának" (bocs) - hasonló megosztás lehet az alapja. A hármast lehet osztályozni hossz, mélység és nyelvezet szerint is, hivatkozások száma és iránya (külső-belső, hazai-külföldi), valamint az un. hordozott érték szerint (reaktív, reprodukált, hozzáadott, létrehozott).
Index címlapra kerülés
Index címlapra sommás, vitatható, bulváros posztokkal lehet kerülni. Rövid, nem részletekbe menő, modern, közbeszédben előforduló nyelvezetet és fogalmakat használó, főleg az aktuális politikai történésekre reagáló, kritikai hangvételű posztokkal. Az ilyen poszt jó pár ezer látogatót tud az oldalra vonzani, ám csak pár óra erejéig, és legtöbbjük nem is fog visszatérni, mert nem érdekli a téma, vagy nagyon nem ért egyet, vagy egész egyszerűen nem köti le. A tömegből a mélyebben érdeklődők és a hozzászólók megtartásához kellenek a saját, a többi kategóriába sorolható posztok, sűrűn hivatkozva rájuk a témában, illetve, a tömörséget ellensúlyozandó, külső hivatkozások.
Amivel ilyenkor tisztában kell lenni
Véleményformálás vs. vélemény csinálás. Olyan közegbe fog bekerülni az oldal, ami koránt sem vevő a véleményformálásra. Tömeges igény a vélemény csinálásra, a helyettük való gondolkodásra van, és ezt a linkre kattintás előtt jó előre és kellő erővel megkapták már a linkre kattintók. Képviseleti demokrácia, kontroll nélkül, ami azért nincs, mert nincs rá még mindig igény. Bármely feltett kérdésre eredendően olyan válaszokat fogunk kapni, amik már a kérdés felvetése előtt meg voltak fogalmazva. Ez az, amit ma idehaza a politikusok tesznek: csereszabatos érzelmi reakciókra játszanak, mind a reakciók alanyát, mint tárgyát illetően, szűk időintervallumon.
egítségükre van a kategóriák és címkék összemosása: nem azért van ma fasiszta veszély Magyarországon, mert Gyurcsány Ferenc nincs tisztában a rasszizmus, antiszemitizmus, fasizmus és nemzeti szocialista címkék közötti - az átfedések dacára létező - markáns eredeti különbségekkel, hanem mert négy különválasztott fogalomra adott válasz egész egyszerűen nem ütné meg az ingerküszöböt sem a pozitív, sem a negatív válaszokat illetően. E miatt, és a többi kategóriájú poszt tartalma miatt előre le kell fektetni azt a vezérvonalat, mind kategóriák, mind kapni kívánt reakciók tekintetében, amire felfűzhetjük a mondandónkat. Ezek markáns megfogalmazására a reaktív posztok kitűnőek.
Mi legyen utána?
Hogyan tovább, ha már megvan az ismertség, és napi több száz, vagy akár ezres nagyságrendben mérhető rendszeres látogató, és visszatérő, érdemi hozzászólók nyüzsögnek a lapokon? A reaktív jellegű posztokon túl ott vannak az "értékteremtő" (megint bocs) bejegyzések. A fő különbség ott húzódik, hogy míg egy - akár pozitív, akár negatív, de mindenképpen vitatott témájú - reaktív poszt hozzáadott értékben, úgy is mint konstruktív tartalomban alacsony, addig már egy reprodukált (összeollózott, külföldiből lefordított, összegzett) poszt is érzelmi reakcióktól mentes vitára ad lehetőséget, pusztán azért, mert rétegezett, és - a külföldi hivatkozások esetén – viszonyulásilag „távolabb” lévő szöveget produkál, így hosszú távon alkalmas az általunk eljuttatni szándékozott üzenet és program összegzésére, és az előző kategóriából megmentett látogatók bevonására.
ogy ne érhessen minket az a vád, hogy pusztán mások termékeiből élünk, jöhet a két utolsó érték alapú kategória: a magas hozzáadott értékű, illetve a teremtett értékű posztok (ez utóbbi ritka lesz, mint a fehér Zorró). A magas hozzáadott értékű poszt a program maga: sok karakterből álló, mély tartalmú, tele kereszthivatkozásokkal, projekciókkal, szakszöveggel és terminológiával, egy-egy témát érintve csak az adott területen. Nagy befektetett munka, kérdéses megtérülés - kérdés persze, hogy mennyire vesszük komolyan magunkat és a republikációt.
Időszűke
Kubai rakétaválság. Miért az amerikaiak nyerték meg? Az időlimitek felállítása. Egy totál beamfetaminozott elnökkel az élen is képesek voltak felállítani az időskálákat, mindjárt kettőt is: egyet a saját akcióik és reakcióikról, mind a megfogalmazásra (vö. a döntés meghozatalának időkényszere), mind annak kivitelezésére (a megvalósítás időkényszere), egyet pedig a szovjetekére, ugyanezen kettősség mentén, és a két számegyenest egymásra fektették. Nem döntéseik helyességén múlt a győzelmük, pusztán akciójuk és reakciójuk sebességén.
Mondom ezt a posztok élesítése végett is. Ha maradunk a közvetített érték alapú kategorizálásnál, akkor a reaktív posztok esetében az értékelhető megjelenés időkorlátja maximum másnap reggel: ha bármiféle tartalmi, minőségi vagy normakontrollt szeretnénk, akkor ehhez kell igazodni. Nem muszáj, hogy ez egy emberes legyen (bár ha bevállalja, hajrá).
Egy reprodukált (főleg összeollózott) poszt kitűnő egy-egy, a közbeszédben épp feltűnt, legalább napokig ott is maradó, országos médiumokban többszöri megjelenésre számot tartó, alakulását a médiumok nyomon követő téma megjelenítésére: tanárverések, koalíciós válság, akármi. Az időszűke itt akár egy hét is lehet, és alkalmas hely a projekciókra.
A magas hozzáadott értékű posztok, tematikus programleírások publikálásának nincs kifejezett időszűke: egyaránt lehet őket "holtszezonban" tálalni - amikor napokig nincsen az előző kettőbe beleerőszakolható bejegyzés, vagy azt megalkotó vélemény - , illetve bevállalósan a téma felröppenésekor (bár inkább ajánlott hivatkozni rá a reaktív-reproduktív bejegyzésekben, illetve a blog és a program alakulásának az életében relatíve későre időzíteni).
Címkézés és módszerek
Az elején el kell dönteni, hogy beszállunk-e az össznépi fogalom- és elvháborúba. Bármely kategória, amihez hozzányúlunk, minden egyes olvasó részéről komoly méretű társított hátországgal fog rendelkezni. Harcoljunk-e ez ellen, vagy próbáljuk meg kiaknázni? (más szavakkal: kihasználni, nem pedig felhasználni?)
Személy szerint nem tartom vállalható módszernek a hisztériakeltést. A hisztéria ellenében haladni többszörösen nehéz ugyan, de őszinte válaszokat szerintem csak kemény "munkával" és sok béka lenyelésével lehet elérni. A provokáció veszélyes volta a fentiekből fakad: a társított, az egyének fejében fogalomtár által módosított reakciók nem kontrollálhatók, konstruktivitást belőlük kinyerni nehéz.
(bazz, visszaolvastam, amit írtam – van egyáltalán értelme a szövegnek?)
MaxP: Elnézést, hogy ide tolakodom, de szervesen illeszkedik mondanivalóm a cikkhez.Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek, mert az általános blogelméleti alapvetések mellett kérdéseket is rejt, melyre lassan válaszolni kell.
A közösség sikeres kialakítása után, az egyéni álláspontok és vélemények kifejtése révén megismerhettük egymást.
Tény, hogy robbanásszerű ütemben, napok alatt összeállt a - nevezzük nevén - alkotói közösség. Szerkesztőként szerencsésnek tartom magam, hogy nem mutatkoznak antagonisztikus ellentétek a megjelent véleményekben, illetve a szélsőséges hangvétel is elkerülte a publicisztikáitokat (pedig néhány jelenség esetében el kell számolnunk lassan nyolcszázig, hogy ne első felindulásból írjunk).
A frissen jelentkezett szerzők kiforrott, felelősségteljes és ötletekkel teli írásokkal örvendeztették meg az olvasókat ( napi 150-170, ebből 110-120 a visszatérő látogató).
A nagy számban és gyorsított ütemben megjelent írások eredményezték, hogy a kommentek száma - függetlenül az írás témájától - csökkent. Nem szeretném, ha a kedves szerző azt hinné, ez rajta múlott, s hogy nem olvasmányosan vagy figyelemre méltó témában írt.
A kommentek, vitázó hozzászólások száma nagyban függ a látogatottságtól (ez evidens), de a kimutatható weblátogatási trendektől is (a megjelenés szerinti napszak, hétköznap-munkanap). Egyetértek bs395-el, egy - jelenleg nálunk olvasható elemző-, kifejtő-, nagyterjedelmű - típuscikknek legalább 24 óra kifutás kell, hogy átfogja a teljes internetezési időspektrumot.
Látjátok, a felgyorsult információ-fogyasztási szokások miatt a legfrissebb, címlapon elhelyezkedő cím ragadja meg a látogatók figyelmét. Utána persze elválik a *** a ***-tól és az cikk olvasásával töltött idő jelzi, mennyire ragadta meg figyelmüket az írás. Ez mérhető és dicsekvésre ad okot a cikkenkénti 5-8 perc (egy Index főlapos cikknél ez 60%-ban 40-60 másodperc!)
A látogatókat el kell érni, hogy aktív részükkel dialógusba bocsátkozzunk, illetve a blogírás egyik motivációja, a közönség elismerése mérhetően megnyilvánuljon.
bs395 érthetően és egy hadműveleti terv szabatosságával vezeti le a republicator.blog irányvonalának megalkotásához szükséges menetrendet.
átsszuk azt, hogy ismeretlen erdőben találjuk magunkat és nem tudunk semmit azonkívül, hogyan kerültünk ide (egy spamot szorítottam halántékotokhoz), de az előre vezető út ismeretlen.Kik vagyunk?
A szűk tagság egy védett bejegyzéshez kapcsolódva bemutatkozhatna a következő hetekben. Persze a net anonimitásához, saját óvatosságához illő mértékben. Esetleg körülírva a lakhelyet, vagy csak utalva a kategóriára (kisváros, megyeszékhely, stb.), foglalkozás: leginkább az oktatásról szóló cikkekben látszik, hogy sok tanárember ír ide, a többiek is szakemberek valamely témában.
Merre induljunk?
A blog pozicionálása nem elkésett tennivaló még, hiszen célunkat már megfogalmaztuk: problémafelvetés és elvárások megfogalmazása a kormányzat, ill. politikai elit felé egy fikció segítségével. Ennek legszűkebben vett célközönsége a politika élet szereplői lennének. Azonban nyilvánvaló, hogy ők az információkat pártjuktól vagy saját szavazótáboruktól szerzik be. Az állampolgári felvetések így nem mentesek a pártpolitikai elhelyezkedésből fakadó elkötelezettségtől. Mi nemes elvként felrúgtuk a hagyományos elvrendszerek (és személyes érdekek) kötöttségeit, tehát problémamegoldási javaslataink során szabadon merítünk a konzervatív-szociáldemokrata-liberális háromszög általunk legjobbnak látott válaszaiból, így politikailag semlegesek vagyunk A szocialistákat és (állítólag) liberálisokat most mindenki utálja sikertelenségük miatt. Ez nem jelenti azt, hogy a céljaik rosszak lettek volna, pusztán tehetségtelenségük okán nem valósították meg őket (nem folytattak pl. társadalmi párbeszédet), ezekből magam is szemezgetnék egy kormányprogramban.
elyik ösvényt válasszuk:Véleményformálás vs. vélemény csinálás: teljesen korrekt megfogalmazás hangzott el a cikkben. A blog kimondja azt, ami az olvasó nyelvén volt már, de nem volt idő vagy kedv a megfogalmazására. A „véleménycsináló” kategória egy médium legnagyobb elismerése, ezekből idéznek és vezércikkeiket mint egy nagylétszámú (de nem szükségszerűen homogén) társadalmi csoport véleményének fogadják el.
Kérdés, hogy milyen mennyire részletekbe és mélységekbe menően elemezzük a jelenségeket.
Ha szabad példálóznom:
konzervatorium.blog.hu - mintha a Politikatudományi Intézet két docensének vitáját olvasnám - Nem értem és nem is érdekel ilyen részletességgel és elvi síkon.
Reakcio.blog.hu - azonnali reagálás a más médiumokban megjelent írásokra (tényekre) - véleményközlés, olvasmányosság jellemzi, azonban csak a pillanatnak szól - E témákat az ágazatokat (minisztériumokat) megreformáló elképzelések mellett egyfajta feloldásként nálunk is ajánlom felvetni.
W.blog.hu - W valós társadalmi problémákat vet fel a jelenleg divatos stílusbeli sajátosságokat élvezetes formában alkalmazva. Írásai között napi aktualitások és évek óta tapasztalható/jövőbe mutató, tendenciák szerepelnek. - Közepesen időtálló a tematikája, mindamellett évekkel később is linkelhető, mert a jelenségek mellé közölt megállapításai kézenfekvőek hosszú távon is. (Sajnos elkötelezte magát egy autokratikus Helyi Menő Vezér mellett és nem tudott higgadt közszereplővé válni, ezért magam részéről ejtettem).
Törzsközönsége irigyelni való, hiszen annyira nincsenek sokan, mint ahogy a kommentek ezres számából következtethető, viszont néhány tucatnyian folyamatos párbeszédet folytatnak. Lényegében ők fejezik be a W. által rövid terjedelemben felvetett kérdések inspirálta, negyedrészben félbehagyott írásokat.
Véleményem szerint a „kormányzás” vezérfonala mellett a TótaW struktúra (egy általános jelenségre röviden rávilágít, vitát gerjeszt (akár provokatívan), konklúziót ráhagyja a többségre) vállalható és kis színesekkel megtoldható. Az általános jelenség fogalma pl.: olcsó hitelt adnak a bankok --> egy felelőtlenebb réteg eladósodik.
Ehhez időzíthetjük a friss megjelenés ciklusait. Itt következik soros kérdésem:
ilyen gyorsan haladjunk?Elnézést kérek, ha valaki úgy érezte volna, hogy háttérbe szorult megjelenése okán. Vagy a körülmények hozták így, vagy nem szándékos volt, illetve nem rajtam múlt. Kicsit „náci módszer” (Szily László közíró) volt az élesítési jog egy kézbe koncentrálása, de egyben szükségszerű is. Egyébként úgy vélem, ez a cikkmegjelenési boom nemsokára mérséklődik a tisztelt cikkírók részéről is.
bs395 leírta a kategóriákat és a „topon tartásuk” javasolt intervallumát. Ezért javaslom az EU kapcsán megismert fogalmat, a „kétsebességes” rendszer bevezetését.
Konkrétan: a stratégiai jellegű, nagyterjedelmű és vélhetően hosszabb vitát kiváltó postot hátrébb sorolja ugyan fél napra egy friss aktualitás, azonban újabb fél nap múlva az visszakapaszkodhat a csúcsra, ha az érdeklődés és kommentek száma indokolja.
Természetesen minden ötlet megvitatásra kerülhet, mely megoldja a „sok cikk - egyetlen főoldal” problémát (a cikkek számának csökkentése nélkül, persze).
A többit kommentben fejteném ki, később, mert így is arcátlanul sokat lecsippentettem a cikkre irányuló figyelemből. Érdeklődéssel várjuk véleményeteket.
