Család és szociális minisztérium, új nevén Társadalompolitikai Minisztérium korrupcióellenes programja blogomban olvasható. Előtanulmánynak tekintve a cikket, most vázolom a Társadalompolitikai Minisztérium megoldási javaslatcsomagját.

Az állami költségvetés alapos újragondolására, nulla bázisú tervezés bevezetésére van szükség. Ez persze hallatlanul nagy munka, ezért sem vezetik be kormányaink, de biztosan megéri. A kevésbé járatosak számára elmondom, hogy a költségvetés évtizedek óta a tavalyi év bázisán készül, azaz a tavaly megállapított keretszámokat módosítgatják az idei prioritások szerint.

ulla bázisú tervezés azt jelenti, hogy pénzügyminisztérium elölről kezdi a számolást, és egyenként összeadja a tételeket, gyakorlatilag az karakószörcsögi iskola vécépapír-szükségletétől az autópálya építésig minden területen. Ilyenkor aztán kiderül, hogy sok olyasmi szerepel a tételek között, ami nincs, vagy amire már régen nincs szükség. Meggyőződésem, hogy a költségvetés alapjainak újragondolása tizenöt-húsz százalékos megtakarítást tenne lehetővé.


A működési költségek és a fejlesztésre szánt összegek merev költségvetési elválasztása szintén elkerülhetetlen. Ma ugyanis úgy néz ki a dolog, hogy a minisztérium, vagy más állami intézmény kap egy hagyományos keretet, aminek egy részét a rendszer fenntartására fordítja, más részét a terület fejlesztésére költi el. Hogy ez utóbbi mekkora összeg, az persze politikai szándék, és alku kérdése. De, ha egy miniszter elég erős érdekérvényesítő pozícióban van, mondjuk kormánybuktató képességgel rendelkezik, mint az SZDSZ miniszterei, akkor jelentős összegeket csikarhat ki saját tárcája javára.

zt aztán elköltheti kakaóbiztos számítógépre, metróépítésre, völgyhídra, vagy amire akarja. (És most érdemes elolvasni a cikkemet, mert ez a helyzet a korrupció legfőbb forrása…) No, de mi ennek véget vetünk! Elképzelésem szerint a minisztériumok, önkormányzatok, hivatalok és egyéb intézmények megkapják a működésükhöz szükséges keretet és kész. A fejlesztésekkel pedig közvetlenül nem foglalkozhatnak.


A beruházásokkal kapcsolatban ugyanis másik testületre ruházzuk a döntést. Létrehozzuk az Országos Fejlesztési Tanácsot, amely a minisztériumok, önkormányzatok és egyéb közintézmények javaslatai, kezdeményezései, igényei és bejelentett szükségletei alapján dönt a fejlesztésekre szánt keret szétosztásáról. Mégpedig a legkisebbektől a legnagyobbakig, mindenről. Dönt a falusi játszótér-építésről éppúgy, mint az országos autópálya-építésekről.


tanács minden döntését társadalmi és szakmai vita előzi meg, a beruházások odaítélésének menete és érvrendszere nyilvános és mindenki számára hozzáférhető. Vitás esetekben, illetve jelentős társadalmi érdeklődést kiváltó kérdésekben az Országos Fejlesztési Tanács helyi vagy országos népszavazást kezdeményezhet a beruházás tartalmáról és a megvalósítás módjáról.


Ugyanakkor a döntéshozók kiléte titkos. A Tanács tagjait legmagasabb fokozatú nemzetbiztonsági átvilágítás után a miniszterelnök nevezi ki. A Tanács tagjai, rokonaik, iskolatársaik, barátaik stb. folyamatos titkosszolgálati megfigyelés alatt állnak. Viszont rendkívül magas fizetést kapnak. Megbízatásuk lejárta után nevük nyilvánosságra kerül, és elszámoltathatók.




orrupció, a befolyással való üzérkedés, stb. büntetési tételeit a lehető legmagasabbra emeljük. Ma viszonylag enyhe ítéletek születnek súlyos korrupciós ügyekben is, pedig a jelenség társadalmi veszélyessége ma már rendkívüli, az állam működésének egészét fenyegeti.


A politikai elit hatalmának visszaszorítása a korrupció ellenes küzdelem újabb lényeges lépése. Meg kell tiltani a választott pozíciók halmozását. Egy személy egy időben csak egy választott tisztséget viselhet. A polgármester nem lehet képviselő, a miniszter nem lehet pártelnök és így tovább. Egy választott tisztséget egy személy egymás után csak kétszer tölthet be. Azaz nem lehet valaki négy-öt cikluson át országgyűlési, vagy önkormányzati képviselő, polgármester és semmi más. A ma harminc-negyvenezer fős politikai osztályt így nyitásra kényszeríthetjük, tagjai közé beléphetnek a helyi vagy országos társadalmi szervezetek képviselői, illetve általában sok politikai szerepre alkalmas polgár is.


folyamat erősítése céljából két kamarássá alakítjuk az országgyűlést. A képviselőház mellett kialakítandó új kamara (az elnevezésre javaslatokat kérek) szigorú és világos normatíva szerint meghatározott társadalmi szervezetek és intézmények vezetőiből áll. Helyet kapnak itt a lokális, vagy országos önkormányzati szövetségek vezetői, a kisebbségi, nemzetiségi önkormányzatok, a jelentős társadalmi szervezetek, egyesületek, szakszervezetek első emberei, a püspökök és más egyházi vezetők, az akadémia elnöke és az egyetemek rektorai, a gazdasági és kereskedelmi kamarák elnökei és így tovább.

Az új kamara a képviselőházzal azonos jogokkal rendelkezik, törvényerőre csak az a kezdeményezés emelkedik, amit mindkét ház elfogad. Magyarázatképpen hozzá kell tennem, hogy a vitathatatlanul forradalmi intézkedéssorozat mögött az a felismerés áll, mely szerint a korrupció a rendszerváltó magyar politikai struktúra szerves részévé vált.
A nyolcvanas évek végén lezajlott spontán privatizációtól kezdve a mai állami projekt-korrupcióig a rendszer kialakítását és működését egyetlen cél vezette: a vagyonok és jövedelmek újraosztása.


ivel azonban az újraosztható javak elfogytak, a jövedelmek újraosztása pedig nem folytatható tovább, mert az érdekérvényesítésre képtelen milliós rétegek jövedelmi szintje lassan a harmadik világ nyomorszintjére esik, ezért e rendszernek sürgősen véget kell vetnünk. Márpedig a politikai elit, önszántából ezt aligha fogja megtenni…