Balaton? Jó elmenni mellette bárhol, ha vezetsz is, egy-egy pillantást kell vetni feléje. Gyönyörűen változó a víz színe, és mindig új és újabb arcát mutatja feléd a tó. Hosszú pangást követően, tavaly nagyon bíztató jeleket adott, mutatott magáról a Balaton és környezete.

Nagy magyar tömegek, ahhoz képest szolid árak, rendkívül udvarias, figyelmes kiszolgálás. Lehet, hogy csak szerencsés napokat fogtam ki?
A Balatonunk alkalmas arra, hogy mindent megmutassunk magunkról, ami jó, és néhány rosszat is, ha nem vigyázunk. Minden város, régiós székhely, több száz falu, kitalálta már a maga: rétes - szilva – dinnye – művészeti - hagyományőrző stb. fesztiválját. Lelkesen készülnek a települések, és vannak is biztató jelek.

Őrzi valamennyire rangját a virágkarnevál, Debrecenben, feléledt és erős lett a Savaria karnevál Szombathelyen, Hollóháza nem kérdés, Csesznek olyan nyári programokat kínál, hogy ihaj…a többiek? Tisztelet a további pozitív kivételeknek, bizony-bizony csak erőlködnek. 

Óriási készülődés, pályázati pénzek, izgatott népművelők, fafafaragók, citerások, néptáncosok, alkalmi vagy profi zenészek hangolnak és húzzák a nótánkat, aggodalmasan – bizakodó polgármesterek drukkolnak magukért és településükért. – Na, az idén nagyot durrantunk és felvirágzunk, megismeri a nevünket hazánk, és Európa, netán a tengeren túl is…Lassabban a lelkesedéssel, nem ennyire egyszerű, de nem is nagyon bonyolult.
Mi a megoldás?

Balatont kell vinni mindenhova. Mivel meglehetősen nehéz minden magyar településre elcipelni ezt a ménkű nagy tavat, ki kell találni valamit. Azt hiszem, hogy rájöttem a megoldásra. Nagyon egyszerű. Minden falunknak, városunknak van, lehet: vízpartja, kikötője, mólója, szőlőhegye, városközpontja, faluháza, népművészete, bora, pálinkája, (desztinációja, hogy a fene essen a pályázati szövegekbe), szóval valamije, ami egy kicsit is balatoni „fílinges”. Na jó. Azt mondja erre egy falusi gazda a Kiskunságból, hogy húzzak ám el a sunyiba, de nekik aztán végképp nincs másuk, csak homokjuk. Na és? Királyság!

Hiszen azonnal ott a megoldás. Vagy Las Vegas, vagy Bahrein legyenek. Érted? Valami nagynak, bevezetettnek, kicsiben, másképp, de ott kell, legyen bárhol a hasonmása, a lehetősége, az esélye, csak észre kell venni. A legtöbb példát a Balaton adja, de lehet bármi más tája a világnak, ami megihlet egy-egy települést. Gondolj bele: mennyi nótánk is szól betyárokról, pandúrokról, mennyi irodalmi művünk magyar – török – tatár - német harcokról? Alkoss legendákat, teremts látnivalókat: kit érdekel, ha van 100 nagyenyedi fűzfa, húsz helyen tűnik fel Szondi két apródja, 30 helyen épül magos Déva vára…?

Nem is kell mindig füllenteni. Nemcsak pákozdi csata volt ám, vertük az osztrákot Isaszegnél, Nagysallónál, ütöttük a törököt Szentgotthárdnál, vagy éppen Szikszónál, Putnoknál, alig van, aki emlékezne ezekre. Faliképeket a vendéglőkbe! Csaták megörökítése, legendák életre keltése, mítoszok teremtése is szükséges. Ne siránkozzunk folyton vérzivataros történelmünkön, hanem éljünk jól belőle, nem megsértődni kell a hajdan közömbös nyugatra, ide kell hívni a labancot, és fizessen őkelme azért, hogy megtudja, hol is páholták el őseit a vitéz magyarok. Minden további győzködés helyett: képek és linkek. A jelszó: Előbb Magyarország, aztán a világ!

http://www.csesznekinyar.hu/#49