2012. június 15.
Még egy utolsó pillantást vetek a tévére, és némán nézek magam elé. Nem gondoltam volna, hogy az események ilyen furcsa menete ilyen durva végkimenetellel fog járni, hogy megváltoztasson ennyi emberéletet. Pedig az egész olyan szépen kezdődött.

2009. június 2.
A 2009-es előrehozott választásokat megnyerték Orbánék, ami még a kisebb baj volt, a nagyobbik az, hogy a Jobbik is bejutott a parlamentbe, méghozzá annyira nem is kis mértékben, tíz százalékot kapott. Tudtam, hogy van az országban sok inkompetens ember, de azért ennyire nem gondoltam volna. Főleg, hogy ez ilyen mértékű magamutogatással zárul. Az utcán furcsa öltözetű emberek tömegei, legtöbbje ráadásul nagyon hasonlít a rendőrökre.

Másnap olvasom Indexen, hogy kisebb zavargások törtek ki, ráadásul halottak is vannak, főleg fiatalok, akik búslakodtak az durva jobboldali hatalomátvétel miatt. Az "ennél szarabb már nem lesz" érzésem, ami az elmúlt évekre jellemző volt, elkezd felerősödni, közel állok a hányingerhez. Érdekes lesz ez az elkövetkezendő pár év, kíváncsi leszek, hogy az ígéretekből mi fog megvalósulni, főleg a nyugdíjcsökkentésre, és a gárda betiltására tett fogadalmak izgatnak. Bár mondjuk a tegnapi nap után úgy érzem, hogy a jogalap meglesz hozzá. Amúgy szokásos koliszoba, eső... ki kéne menni azt inni valamit, hátha jobb lesz. Úgyis unom már, hogy a rendőrség próbál magyarázni mindenféle fiaskót, ami azért megtörtént tegnap.
 

2009. szeptember 1.
Érdekesek lettek a viszonyok, de annyira nem zavar, végre egy kicsit normálisabban élek. A júniusi események következtében a gárda, mint szervezet nem él, ráadásul Toroczkay illetve Budaházi végre börtönben csücsül, megérdemelt büntetésüket töltik. Pozitív, hogy valaki végre ilyen szinten erőteljesen áll hozzá a kormányzáshoz, kezdem azt hinni, hogy megérdemelték. Ráadásul a cigányok is kevésbé zavarognak, mióta megint ki lettek utasítva az összes környező államból a politikai menekültstátusz miatt. Csak idegesítő az, hogy folyamatosan fenyegetőznek meg egyre durvábban szervezkednek a nejlonnácik Úgy tűnik elég nagy érvágás volt számukra az emogárda megszüntetése.
 

De a többségi társadalom nyugodt. Kivéve a nyugdíjasok, melyek valami egészen furcsa klikkesedésbe és szervezkedésbe kezdtek. Nem tudom mi van velük, de egyre kevesebbet látni hajnalban a buszokon meg vonaton és egyéb közlekedési eszközökön. Mondjuk a "meglépjük" program bevezetése óta zúgolódtak, de annyira nem volt mérvadó, ráadásul elcsitult mára már az egész, próbálnak ott pótolni ahol lehet. Kicsit durva, hogy mennyire megnövekedtek a rablások, de valószínűleg a segély nélküli cigányok állnak a háttérben.
 

20010. február 10.
Végre lassan államvizsga, itthagyom ezt a koszt. Most jelenleg leszarom, hogy mi történik és hogyan, csak legyen már vége, azt mehessek ki a nagybetűs életbe, nagy szükség van már rá. Amúgy még mindig semmi nem történik, illetve valami kicsi igen, a Fidesz vezető politikusai hadüzenetet kaptak az "évek egységfront"-tól. Nem tudom mi lehet az, de gondolom már megint valami unalmas nyálverés, mint a "magyarok nyilai" szarság. Meglássuk. Egyelőre tanulni, tanulni, tanulni.

 

2011. január 1.
A tévé megszakította az adását, és közleményt mondanak, van annyira hihetetlen, mint anno 911. Több, mint tíz vezető politikust ért bombatámadás. Nagyrészt házuk közelében,családostul. És ismét felmerült az egységfront neve. Üzenetük: új év, új kezdet. Hmm, ezek kezdenek nagyban játszani. Bár az érdekes, hogy sikerült mind a három pártból választani. Bár Kókát is legyakhatták volna, nem fájt volna érte a szíve senkiknek. Így mondjuk egy okból siránkozok, hogy az szdsz nem került be a parlamentbe. Viszont most érzem először, hogy nem tudom mi folyik itt, nincsenek okok és hátterek, nem értek semmit. Mondjuk amennyi munka van mostanában meg is értem.
 

Legalább az utcák tisztulnak, mióta a költözz külön vagy táborba program meg lett hirdetve a cigányoknak. Így legalább a fosztogatások mérséklődtek, és azok, akik akartak, elkezdtek integrálódni. Tényleg kevesebb szar van így. Viszont mostanában meglepően sok pénzszállítót rabolnak ki meg el, ráadásul a sofőrök érdekes látványról számolnak be, azt mondják, hogy a rablók öregnek, nagyon öregnek vannak öltözve. Viszont általában előbb lőnek, és aztán kérdeznek. Az eddig húsz rablásnak egy túlélője van, azt is csak véletlenül sikerült megmenteni. Érdekes módon a nácik is eltűntek az utcáról, valami van a levegőben. Ráadásul a munka is szar, itt a nyíregyházi Költségtervezőben. Bár legalább van, és annyi pénz jön, amennyiből el tudom tartani magunkat.
 

Anyámék Érdről is egyre érdekesebb hírekkel jönnek, azt mondják alig lehet bejutni Budapestre, mindenhol ellenőriznek, és nem tudja, hogy miért, elvégre a páncélautók meg a politikusok nem kifejezetten olyan dolgok, amik országos pánikot kelthetnének. Viszont végre lett Érden csatorna, hihetetlen, alig tizenhét éve vártunk erre. Csak fejlődünk valamicskét. Na megyek vissza a többiekhez, azt szétiszom magam, úgyis olyan ritkán szeszeltem mostanában.
 

2011. október 23.
Csak a szokásos, szar megemlékezés a tévében, érdekes módon nem annyira ötvenhat áldozatairól emlékeznek meg, hanem inkább arról a nyolcszáz rendőrről, akik áldozatul estek a fuvarosok csapásaink, mikor augusztusban 450 forintra emelkedett a benzinár. Mondjuk elég durva volt, szabályos ostromgyűrűbe zárták Budapestet, elég hihetetlennek tűnt. Főleg az, hogy az okos kamionosok tudnak robbanószert gyártani, sőt még annyi agyuk is van, hogy stratégiai célokat támadjanak. Kamion száguldott a teve utcai rendőrszékházba, a parlamentbe, de a tévészékházakba is.
 

Aznap este elhalványult a tévé. Utána visszajött, és bemondták a fuvarosok követeléseit is, sikerült egy egész korrekt puccskísérletet végrehajtani. de aztán visszaadták a hatalmat. Azért érdekes hét volt az is. Bár most olcsó lett a benzin, Nyíregyen mindenki SUV-val jár, megtehetik. Múltkor is majdnem elbaszott az egyik okos. Legalább az egységfrontról nem hallani mostanában.

Kicsit unalmas ez az ünneplősdi, meg rendőrkitüntetősdi, vége lehetne már. Bár az az érdekes, hogy nem a szokott tömeg van, hanem mintha kicsit idősebbek lennének kint. Iszonyat érdektelen, kapcs. Először el, aztán ki, inkább nézek valami normális filmet. Előtte azért index. Ehh, ilyen nincs. Mi a lófasz? Ezhogymegmi? Hogy a picsába? Kik? Mikor? Hol? Elég hihetetlen, bomba robbant az ünnepségen, megölte Orbánt. Ráadásul a tévében is az egységfront beszél, hogy vége van végre az elnyomásnak. Nem gondoltam volna, hogy a gárda, a nyugdíjasok, illetve a fuvarosok ilyen durván összeállnak. Elég meglepő,
 

2011. március 15.
Szokás szerint fáj a fejem, mint állat, utálom ezeket a frontokat. Mind az időjárásit, mind az egységet. Kicsit zavaró, hogy feleannyi fizetésből kell megélnem, mint amennyit egy nyugdíjas kap, ráadásul a munkahelyen előrelépni is majd ötven éves koromban fogok. Elég érdekesek az új rendszabályok. Minden nap imádkozni ateistaként, minden ötven évnél idősebbnek kezet csókolni, ráadásul a fuvarosok magánvilláitól nem látok ki az ablakon. Persze az EU rájuk szólt néhányszor, de aztán elkezdtek foglalkozni a saját nyugdíjasaikkal és fuvarosaikkal, akik szintén lázongtak. Lassan kezd átalakulni Európa és az USA. Egyre viccesebb intézkedéseket hoznak, ésmindegyik furcsa módon a nyugdíjasoknak kedvez, ennek ellenére azok lázonganak.
 

Ráadásul csomó külföldi nyugdíjas is megjelent az országban, van egy olyan érzésem, hogy tanácskoznak. Bár semmiről semmit nem lehet tudni, az utcára kimenni este nyolc után csak speciális igazolvánnyal lehet, mostanában a gyerekeket öt éves korukban elszakítják a szüleiktől, és vallásos nevelőintézetekben helyezik el. Már ha egyáltalán van gyerek, a születések száma drasztikusan visszaesett, ráadásul a kiújuló villongásokban nagyon sok fiatal esett áldozatul. Ha így folytatjuk nem sokan leszünk. Bár mondjuk már tervezve van az ország elhagyása, nem nagyon hiányzik, hogy itt maradjak meghalni.

 

2012. június 15.
Még egy utolsó pillantást vetek a tévére, és némán nézek magam elé. Nem gondoltam volna, hogy az események ilyen furcsa menete ilyen durva végkimetellel fog járni, hogy megváltoztasson ennyi emberéletet. Pedig az egész olyan szépen kezdődött. Lassan indul a buszunk, azzal is kijjebb leszünk valamennyire, hamis igazolványok megvannak. Csak idegesítő ebben a melegben az állszakáll és a paróka. A nemzetközi események fokozódnak, bár asszem van még egy épen maradt rezervátum valamerre Ausztráliában. Mondjuk vicces volt hadat üzenni Afrikának, bár azóta határozottan kevesebb Afrika van.

Na megyek, hátha...

A pályázaton megjelent cikkek helyezéséről a július elsejei szavazás fog dönteni.