(Apokalipszis volt)
ie. 202 – erre az évszámra mondta kedvenc, töri tanárom, hogy legkönnyebben, a következő mondattal tudjuk megjegyezni: Záma ó Záma (202), a vastagon szedett betűk emlékeztetnek a számokra, a mondat pedig kifejezi a punok érzelmeit.
Ekkor szenvedett végső vereséget az ókor – rómaiak és görögök melletti egyik legjelentősebb hatású népe, amelynek története, a Földközi tengeri ókori történelem fontos része. Hatással voltak a hajózásra, államszervezésre, kereskedelemre, és bizony Hannibálnak köszönhetően a harcművészetre is. Mivel azonban nem igazán voltak katonáskodó népek, valahonnan zsoldosokat kellett verbuválniuk. Előfordulhat, hogy az akkoriban a mai Spanyolország területén élt keltákat fogadták fel katonáskodásra. Mígnem ie. 148-ra Karthago sorsa beteljesedett, s Rómát ismerve (Vae victis), több tízezren dönthettek a menekülés mellett. Igazuk lehetett, a maradék 200.000-ből, talán, ha 50.000 karthágói életét kímélték meg a hódító rómaiak. A Földközi tenger római beltenger lett, egy nagy múltú nép pedig szinte nyomtalanul eltűnt. Hova lettek ők, és hova lettek katonáik?
Ugorjunk egyet az időben. Brazíliai szájhagyomány és a spanyolokkal (portugálokkal) együtt érkező szerzetesek műveiben folyton felbukkan az Amazonas melletti szőke indiánok emlegetése. A hatalmas folyó minden jelentősebb pontján hagytak valamilyen eléggé bizonytalan emléket, újra és újra felbukkannak a leírásokban.
1996-ban négy vadász Peruban egy addig ismeretlen települést vett észre az őserdőben, a csacsapoják emelhették a jelentős méretű építményeket. Nevük jelentése a „felhők emberei”, angolszász elnevezéssel cloud warriors = felhő harcosok. Volt egy másik bennszülött nevük is, talán az átlagosnál magasabb termetük, vagy további jellemző tulajdonságuk miatt: nagy f….oknak lehetne írni - és ezt, szobraikon is őszintén ábrázolták.
Valamikor isz. 400-500 körül tűntek fel az ismeretlenből, a XV. századig élték az életüket, ekkor kemény küzdelembe keveredtek az inkákkal, mígnem, a spanyolok megérkeztével, a hódítók oldalára álltak, és ők segítették győzelemre a 150.000 fős inka hadsereg ellen, 200 emberével szembenálló Pizzarót. A felhőharcosok pár évtizedre rá szinte nyomtalanul eltűntek, főként a fehér ember által behurcolt betegségek következtében. Épületeik, fali sírjaik, és mintegy 200 csodálatos épségben megmaradt múmiájuk őrzi a múltjukat. Miként kerülhetett egy erős nép az Andok magaslataira? Miért voltak szőkék? Miért voltak europid vonásaik, és miért voltak minimum 15 centivel magasabbak az ott élő népeknél? Miért játszottak hasonló zenét, mint a főníciaiak helyén élő mai népek, miért volt fő fegyverük a parittya, amely a baleárok fő fegyvere is volt. A szó jelentése is (lő, lövő) ezt jelzi.
A rómaiaktól, Scipiótól rettegő karthagóiak egy része dönthetett úgy, hogy addig menekül, amíg a rómaiak soha a nyomukra nem bukkanhatnak. Majd’ félévezredes vég nélküli háború végképp betehetett ennek az alapvetően kereskedő népnek. Mi van, ha úgy döntöttek szövetségeseikkel a keltákkal, baleár harcosokkal, hogy tengerre szállnak és csak jó sokára állnak meg. Ez bizony egy ókori exodus (nem egyedüli) felvetése. Afrika partjairól az uralkodó széljárásnak köszönhetően eljuthattak ie. 130 körül az Amazonasig, és felfelé hajózva a nagy folyón eljuthattak az őserdő mélyére, az Andok lábáig. Mi van akkor, ha mégsem a vikingek avagy Kolombusz voltak az első látogatók? Semmi és minden: változik az emberi történelem megítélése.
Legalább 30.-50.000 embernek kellett átkelnie, akár több hullámban is, hogy másfél-ezer évre nyomuk maradjon Dél-Amerikában. Új honfoglalás, egészen a perui végállomásig. Megőrizve a falaikban a hajó motívumot, a valószínűleg Egyiptomtól ellesett balzsamozást, a baleároktól tanult parittyázást, a fejlett kőalapú építészetet, a szőttesek készítését. Házaik kerek formája a kelta hagyományokra utal. A szőke haj, az átlagostól magasabb méret ugyancsak kelta eredetű lehet, így feltehetően velük tartottak harcosaik is. Vajon, annak ellenére, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évből számos publikációt, fotót találtam, és számos múmiát őriznek a tudósok: a genetika vajon miért nem adott választ a szőke indiánok talányos múltjára.
Azt sem tudjuk, hogy teljesen eltűntek-e. Még ma is elő-előtűnik egy-egy szeplős vörösesszőke gyermek echte perui, vagy brazil családokban, vagy visszaköszön a múlt, vagy a hűtlen jelen…nem szándékom valamiféle végső szakmai következtetést levonnom, mert nem szakmám sem a régészet, sem a történelem, de még napjaink házasságtörései sem. Mindössze, a rendesnél erősebb fantáziámmal látni vélem, ahogy a punok és szövetségeseik hajóikat felpakolva, rettegve Róma haragjától nekivágnak az ismeretlennek. Utoljára pillantanak vissza a partvidékre, házaikra, nyugtatják nyűgös gyermekeiket, majd elszorult torokkal lépik át Gibraltárnál, az akkori világ határát. Térdre rogyva várják a végzetet, a mesebéli szörnyek, viharok érkezését, de semmi rendkívüli nem történik. A néha csendes, máskor szeles-viharos óceánon hajóznak nyugatra az ismeretlen világ felé, azt sem tudva, hogy partot érnek-e valaha. Néhány hét-hónap múlva valamelyik éber őrszem földet kiált, és elérik Dél-Amerika partjait, megfelelő öböl hiányában, addig hajóznak a part mentén, amíg be nem hatolnak az Amazonas torkolatába. A többi már igazi kaland. Ismerkedés az őslakókkal a legtöbben az első parton maradnak, a hajósok, harcosok tovább kutatnak, még szebb vidéket, termékenyebbnek gondolt földeket fedeznek fel, kereskedőik is nekivágnak az új világnak, és lassan terjeszkedik a pun – kelta - baleár világ.
Valami ismeretlen ok az ezer év alatt nagy létszámúra duzzadt hódítókat, egészen az Andokig kergeti, hajtja, kényszeríti? Ott pár évszázad alatt több száz jelentős kőépítményt, kegyhelyet, temetkezési célú falfülkéket hoznak létre. Uralják a fenti világot, magabiztos hegylakóvá és kegyetlen harcosokká válnak, Büszkék különbözőségükre. Esténként a tűznél mesélnek gyermekeiknek a nagy tengerről, az azon túli világról, hajókat vésnek köveikbe, emléket hagyva a saját népvándorlásukról. Bebalzsamozzák elhunyt hozzátartozóikat. Peruban való letelepedésüket követően megérkeznek, szinte ugyanonnan, ahonnan ők jöttek, a spanyol hódítók, ők az utált inkák miatt melléjük állnak, és győznek, majd eltűnnek pár évtized miatt, mert elszoktak az európai vírusoktól. Peru felhőharcosainak mai kőemlékei egy csodás kultúra, fantasztikus nép, és ottani szemmel kirívóan egyedi jegyekkel rendelkező emberek nyomait és titkait őrzik. Ki tudja, egyszer talán megszólalnak a genetikusok, és sajtó tájékozatón jelentik be, hogy valóban: punok és kelták lehettek, de volt köztük néhány hun harcos is…Dolgozatom kellő mértékben nélkülözi a visszaigazolt tudományos alaposságot, és a biztos történelmi tényeket. Ezzel együtt megadja számomra a csak fantáziám által szabott határtalanságot...jó is ez így.
