ó régen volt már az, hogy politikáról írtam, munkajog vizsgára készülve nehéz is efféle zavaros dolgokról gondolkodni. Most is a cigánysággal kapcsolatos előítéletes gondolkodás lépte át az ingerküszöbömet, nem utolsó sorban azért, mert meggyőződésem szerint a nemrégiben nagy sajtóvisszhangot kiváltott a monoki önkormányzat "közmunkért segély" programja ha elsősorban nem is volt rasszista indíttatású, de újra muníciót adott az egyre erősödő hazai ún. nemzeti radikális, valójában azonban fasisztoid és szélsőjobboldali szervezeteknek.
Az előzményeket vizsgálva természetesen az inkriminált önkormányzati rendelet megszületésének időpontjától azért messzebbre érdemes visszanyúlni az időben. A Gyurcsány Ferenc kormányfő által elindított monstre reformcsomag Új munka program elnevezésű cselekvési terve lehetett az egyik olyan neuralgikus pont, ahol a magyar baloldal technicista közgazdászelitje és a kissé (vagy esetenként rémületesen) alulművelt kistelepülési önkormányzati képviselőtestületek összekacsintottak.
z Új munka program eredetileg pótlólagos szakképzésről, a kitaszított és lemaradt mélyszegénységben élő vidéki tömegek (vagyis a magyarországi cigányság többségnek) a munka világába való visszavezetéséről szólt. Ennek egyik -- általam is messzemenőkig igaznak vélt -- megállapítása volt, hogy amíg a munkanélküli segély és a minimálbér havi összegének értéke jelentős mértékben nem távolodik el egymástól, addig nincs az a csábító munkahely, amelyért a sokszor évtizede segélyből élő emberek odahagynák az állami segélyezés nyújtotta mégoly csekélyke, de legalább megbízható megélhetést. A kormányfő programja azt az alapvető igazságot ismerte fel, hogy a hónapról-hónapra élő tétlen emberek telepei a többnyire bagatell, néha azonban meglepő mértékű brutalitással felszínre törő bűnözés melegágyai. A jelszó természetesen itt is a költéségcsökkentés volt -- az állami jövedelemkiáramlás megállítását vagy legalábbis mérséklését tűzte ki a program. Ennek a kiadáscsökkentés-centrikus megközelítésnek az egyik -- egyelőre meg nem valósítható -- javaslata volt a munkanélküli segély és a minimálbér összegének egymástól eltávolítása (a minimálbér javára).
Talán ez utóbbi gondolat motoszkálhatott Kossuth Lajos szülőhelyének, a kis zempléni falucska képviselőtestületének tagjai fejében is, amikor a polgármester beterjesztésére megszavazták a mára lassan klasszikussá vált, az Alkotmánnyal való összevetést azoban ki nem álló rendeletet. A szándék -- mégegyszer mondom -- valószínűleg a társadalmi igazságosságba1 vetett hit visszaállítása lehetett, az eszköz azonban nemcsak a cél alkotmányellenessége okán alkalmatlan, de okot ad a vitatására az is, hogy újra a rasszista közbeszéd kereszttüzébe állította a magyarországi cigányságot2.
o persze nem csak a célban, de felhasználni kívánt eszközben is hiba van. Ha ugyanis a rendelet célja valóban a sokéve segélyen (és talán piti lopásokon) tengődők a munka világába való visszavezetése lett volna -- nem pedig a "cigányság megregulázásával" a többi helyiek kedélyállapotának feljavítása és szavazóhajlandóságuk növelése -- , akkor aligha nyúlnak a szabálysértési és csekély súlyú büntetőügyek szankciójaként is ismert közmunkához. Természetes persze, hogy a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást választották, azonban akárhogy nézzük is, a monoki megoldás büntetésszerű és -szagú lettvolna, ha valóban megvalósul, de hálistennek a törvénysértő rendelet nem ment át a gyakorlatba. Ritka példa ez a magyar kistelepülési önkormányzatiság történetében, de a polgármester vezette testület végül -- jó egyhavi győzködés után -- belátta, hogy valóban ordas hiábt vétett. Most keresik a másféle megoldásokat... reméljük már nem efféle logika mentén.
Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, csupán a közvélekedés rasszista attitűdjének kimutatása okán hadd szóljak pár szót a családtámogatás átalakítását szolgáló, szintén az Új munka programba tartozó cselekvési tervről is. A cél itt sem egyéb mint a társadalmi költségek és az állami kiadások csökkentése, mégpedig azáltal, hogy lerövidítenék a szülők alanyi jogon járó gyermekgondozási szabadságának3 idejét és visszavonnák az ezen időszak alatt végzett felsőfokú tanulmányokra járó tandíjmentességet (csökkentett költségtérítési díjjal4 pótolva azt).
z a javaslat koránt sem aratott olyan elismerést, mint a "roma közmunkaprogram". Érthető is, hogy miért. Ki ne szeretne például minél több időt tölteni a gyermekével? Ki ne szeretné látni a csöppség legelső lépéseit, hallani, amint a gagyarászásból kiformálódnak az első szavak? Ki ne szeretne eközben -- tandíj fizetése nélkül -- diplomát is szerezni? Az már megint más kérdés, hogy a három évig otthonlévő anyuka megélhetésének a forrását és a diplomaszerzésének költségeit ki fizeti ki. Mindemellett a közvélekedés szerint az is más lapra tartozik, hogy milyen esélyei vannak a gyed után a munkaerőpiacra visszatért nőnek (szemben az általa kihagyott három évet is végigdolgozó férfiakkal) az egyenlő elbánásra, és hogyan alakul a szülési- és gyermeknevelési szabadság hossza miatt a munkáltatók alkalmazási affinitása.
A privát véleményem -- ami valahogy nem esik egybe a köz véleményével -- az, hogy a gyermekgondozási szabadság idejének lerövidítése sokat lendítene a nők munkahelyi esélyegyenlőségének ügyén, ráadásul kevésbé terhelné meg az államkasszát, mint ma.
És hogy mi köze ennek a cigányságok közmunkájához?! Tessék csak megnézni: a közvélemény egyrészről azt szeretné, hogy mindenki dolgozzék meg azért a juttatásért, amit köztől kap, másrészt pedig azt, ha továbbra is hosszú időn át nem kellene dolgozniuk a szülő nőknek, hanem kaphatnák továbbra is a gyermekgondozási díjat. Hát mi ennek a kettős mércének a háttere, ha nem a rasszizmus?!
___________________________________________
(1) Aki látta már, hogy milyen keserűen káromkodik a minimálbért alig megkereső falusi kisparaszt, amint egész napos kemény munkája után gebéjével a helyi kocsma teraszán álló egész nap sörözgető cigányok előtt sétál el, az tudja, hogy miről beszélek.
(2) Merthogy "ezek nem dolgoznak", "bűnöző mind", "segélyből élnek a mi nyakunkon" , "abból élnek mint Marci Hevesen, hogy gyereket csinálnak" és a többi megszokott szólam.
(3) Jelenleg ez a szüléstől számított három év!
(4) A költségtérítési díj szükségességéről bővebben itt írtam egyszer. A véleményem azóta sem változott jelentősen.
(Krosszposzt.)
