Jártomban-keltemben sok olyan apróságot látok, ami nem közvetlenül romboló hatású, de hozzájárul a napi stressz-mennyiségünkhöz. Olyan dolgokat, amiken változtatni nem pénzbe és nem is energiába kerülne, és javíthatna mindnyájunk közérzetén. Egy pár ilyen dolgot terveznék sorba venni a tánc-, és illemtani bejegyzésekben.
1. Sor-kultúra
Van egy posta a munkahelyem mellett, ahol mindig nagy a zsúfoltság. A ritka alkalmakkor, mikor egynél több ablak van nyitva, a várakozókon úrrá lesz a sürgetés, hogy minél előbb sorra kerüljenek. Megindul a vetélkedés, hogy ki tud megnyíló ablakhoz először férkőzni, aztán következnek a sanda oldalpillantások, hogy érvényes-e Murphy vonatkozó törvénye, gyorsabban megy-e a másik sor.
Nem ritka a durva megjegyzés, de láttam már lökdösődést is a pár percnyi előnyért. A jelenséget minden olyan helyen megfigyelhetjük, ahol kevés kiszolgálónak sok ügyféllel kell megküzdenie és nincs számítógépes hívórendszer.
Sokkal igazságosabb lenne, ha hasonló helyzetekben egy sor lenne, annak a végére állnának be az újonnan érkezettek, s a legelől állók mennének az épp felszabaduló ablakhoz. Így mindenki abban a rendben kerülne sorra, ahogyan érkezett. Senkiben sem maradna rossz érzés.
Aztán talán azt is megtanulnánk, hogy ettől a rendszertől is el lehet térni, ha terhes anyát, kimerült öreget vagy akár egészséges, de valami miatt nagyon siető fiatalt látunk. Mert minden szabály igazi értelme az ember.
