A Tour de France a világ legismertebb kerékpárversenye. A háromhetes versenyt általában Franciaországban és a szomszédos országokban rendezik meg. A táv szakaszokra bomlik – egyik várostól a másikig – mindegyik egy-egy külön verseny. Az időeredményeket versenyzőnként összesítve állapítják meg a végső sorrendet, ami alapján kiderül, hogy ki nyeri a Tourt. Saját tudomásom szerint 1903-tól rendezik meg a versenyt. A naponta legjobb és a végső nyertes viseli a sárga trikót.
Nyáron direktbe kapcsolva ilyenkor szabadságolom magam, nélkülem nincs Tour de France. Igaz velem se, mert tíz éve csak a képernyőkről figyelem, az nem megy, hogy személyesen is ott lehessek. Egyrészt pénz, másrészt logisztikai probléma: elutazom, kiállok az út szélére, jönnek, drukkolok két percet és már el is mentek…bezzeg a franciák, azok aztán bírják ezt a tempót, egy-egy hegyi szakasz csúcspontjához akár 1 millióan is elzarándokolnak, ha van hely, két-három nappal előbb letáboroznak, hogy félórát-órát lássanak a csúcsra vezető részből, így már jobban megéri.
Közben jó levegő, ismerkedés a lakókocsis szomszédokkal, közös italozás bemelegítésként, az aszfaltcsík előrajzolása, a kedvencek nevével, a lakókocsiban a kis tévén lesik a közeledő bringás karavánt, s már emelkedik is az adrenalin. Aztán egy egész arénává alakul a hegy, őrültek futnak jelmezben vagy anélkül az utolsó erejükig hajtó bringások mellett, egy van, aki minden évben ördögnek öltözik, a leghülyébbek a bringások mellett futnak amíg bírják, lökdösik, locsolják őket, egyszóval szurkolnak…Együtt él a versennyel egész Franciaország, már több mint 100 éve, s a kór terjed, lásd
Armstrong (USA),
Ullrich (német),
Vinokurov (Kazah). Igaz ezek között akad doppingolós is, de nem érdekel. Doppingf nélkül nincs világsiker, aki mást állít naiv, vagy...Nálam Armstrong marad a király, emberfeletti amit teljesített, s igazi erőpróba, amit a többiek is kiállnak a három hét alatt.
Közben ifjabb Knézy és Sipos János (volt versenyzőnk) szakavatottan, humorral közvetítik több héten át a versenyt, de eszükbe nem jut csak azt motyogni, hogy ez meg az első, amaz pedig tökutolsó. Ezt is megtudjuk, és azt is, hogy a kis francia falu templomáról mit kell tudni, a nagyvárosban mit nem szabad kihagyni a látnivalók közül, ráadásul rengeteg olyan hely a franciáknál, amit nem érdemes, hanem meg kell nézni, hogy ez a bőség zavara a riportereknek is.
Nálunk is van már Tour de Hongrie. Az egyik verseny térképét csatoltam. Nyomás a nyeregbe! Induljunk felfedezni kis hazánkat. Induljon a verseny, mondjuk a
Hősök teréről –még a dobálás előtt elpucolt a mezőny. A következő állomás
Kerepes, ahol Franka Tibor üdvözli a versenyzőket, s mutogatja őket a helyi romáknak, látjátok, mennyit tekernek? Mogyoródot kihagyják, talán egy helyen ér véget a verseny autóverseny-pályán az igazi Touron is...itt meg alig kezdődött el. Különben is zaj van, mondják a helyiek.
Gyöngyösön valamelyik helyi párt áll az út mellett táblákkal: nem akarnak indiai gumigyárat.
Egerbe érve a
Markhot Ferenc kórház privatizált dolgozói zárják el az utat, és minden bringás vérnyomását megmérik. Emelkedik… az út is.
Miskolcon a helyi romák csatlakoznak – nagy számban a mezőnyhöz. Aránylag kevés dolog tűnik el, nem véletlenül, gyors a mezőny.
Monokra érve csupa rend és tisztaság, lebarnult közmunkások kitisztították az utolsó árokpartot is, mellettük a
Magyar Gárda serénykedik, de ők csak a parlagfűvel foglalkoznak. Tokaj-hegyalján vetnek egy pillantást Anikó asszony dűlőire, Knézy és Sipos diplomatikusan csak a borok aromájáról értekeznek.
Sátoraljaújhelynél visszafordul a mezőny,
Ficóék az utolsó pillanatban visszamondták a kassai kunkort, mert
Slota éppen lovával bohóckodott, ráadásul tankot is be kívánt vetni.
Visszafelé már semmi érdemleges nem történt, a versenyzők az
Andrássy úton mentek körbe - körbe, mígnem csuklyás ifjak kezdtek gyülekezni, és anyázták rendesen a versenyzőket, meg Knézyéket, meg az egész globalizmust.
A verseny közben véget is ért, a legjobb magyar ötvenedik lett, ez már jó eredmény, kemény a nemzetközi mezőny, jövőre veletek ugyanitt, a Dunántúl és önmagunk felfedezése következik…
Az igazi
Tour mezőnye egyébként Franciaország középső részén haladt végig a napokban. Ez a táj az ország átlagosnál szegényebb része, takarékos életmódra kényszeríti az ott élőket, már akik maradtak, mert sokan elköltöztek.
Fő terményei a lencse, a dió, és a vulkanikus talajon megtermő szőlő,
Clermont Ferrand mindössze 40 km innen, de az már másik:
Michelin világ, az pedig fel van fújva…Sebaj nézzük csak a Tourt, és lassan talán leeresztünk...