
(Megjegyzem, személyes véleményem az, hogy a kérdésnek koránt sincs akkora súlya, mint, amekkora közfelháborodás kíséri a rendkívül magas, vagy a 13. havi nyugdíjakat, meg az ingyenélő segélyezetteket, mégis – ha már a miniszterelnök úr a Demagógiát és Populizmust tűzte a zászlónkra – jelképes értékű lehet egy efféle intézkedéscsomaggal kezdeni a tárca működését.)
1. A kormány döntést hoz egyes élelmiszerek és ruhaneműk tekintetében új utalványrendszer bevezetéséről.
2. A kormány – szakértői adatok alapján – differenciált rendszerben (körülbelül gyermek, felnőtt, nyugdíjas kategóriák szerint) megállapítja az egy fő számára szükséges havi élelmiszer és ruhanemű mennyiségét.
3. A kormány döntést hoz arról, hogy a segélyeket és nyugdíjak a következők szerint fizetendők ki:a. mindenki, aki társadalmi ellátásban részesül, utalványok formájában kapja meg az egy fő számára szükséges élelmiszer és ruhanemű összegét.
b. amennyiben járandóságát ez az összeg nem tölti ki, a fennmaradó részt a korábban szokásos módon pénzben veheti fel.
c. Amennyiben járandósága kevesebb, mint az egy fő számára megállapított alapellátás, az alapellátás összegét utalványok formájában, akkor is megkapja.
d. Az utalványok névre szólóak, másra át nem ruházhatóak, beváltásuk során személyi azonosságot kell igazolni.
e. Az utalványok csak hazai gyártású, hazai vállalkozások által termelt, illetve forgalmazott termékekre válthatók be.
4. A Család- és Szociális Minisztérium – közbeszerzési pályázat után - szerződést köt hazai termékeket gyártó és forgalmazó, hazai vállalkozásokkal az utalványok beválthatóságáról. A szerződés értelmében az akkreditált vállalkozások fizetőeszközként fogadják el az utalványokat, a minisztérium pedig névértéken készpénzre váltja azokat.
Indoklás:
Az új, utalványrendszer bevezetésével
- Elérhető, hogy a segélyezettek egy része lemondjon a támogatásról, mert ebben a rendszerben értelmét veszti számukra a segély megszerzésének bonyolult ügymenetét végigvinni.
- Elérhető, hogy a hazai vállalkozások gazdasági helyzete javuljon, s rövidesen munkalehetőséget kínáljanak éppen azoknak, akiket most segélyezni kell.
- Az állam számára némi megtakarítás érhető el, hiszen a bevezetést követő első hónapban a segélyek egy része nem pénz, hanem utalvány formájában kerül kifizetésre, aminek beváltása csak egy hónap múlva válik esedékessé. Így a bevezetés évében, éves szinten, a kifizetett segélyek és nyugdíjak összegének négy-hat százaléka (az egy tizenkettedének körülbelül a fele) megtakarítható.

A részleges utalványrendszer tehát egyfelől kiterjeszthető mindazokra, akik állami ellátásban részesülnek: állami alkalmazottak (800 000 fő!), táppénzen lévők, anyasági támogatásban részesülők stb.
Másrészt az utalványra kapható termékek köre is jelentősen bővíthető, bevezethető a lakbér utalvány, a tüzelőanyag utalvány, a tankönyv-, illetve könyv utalvány, a színház- és hangverseny utalvány, vagy akár a sport-és szabadidős tevékenységekre vonatkozó utalványok. Ezekkel elérhető az, hogy a polgárok egy része, fizetésének egy részét mindenképpen kulturális javakra, sportra, egészségmegőrzésre stb-re költse.
Természetesen az utalványrendszer bevezetésével még korántsem oldottuk meg a nyugdíjasokkal és segélyezettekkel kapcsolatos problémákat, de meggyőződésem, hogy nyer-nyer típusú, azaz minden becsületesen gondolkozó érintettnek javára váló, értelmes előrelépést tettünk.