Az Unióra jellemző és szégyenletes dolog, hogy valamely ország jelöl egy Kovács Lászlót egy biztosi posztra, aki megbukik a minimálteszten, akkor nem hazaküldik hamuban sült pogácsával, hanem keresnek neki más posztot.

Az pedig tényleg arcátlanság, hogy a 22 pénztári vezérigazgatóval akkor kötötték meg a munkaszerződést, mikor már látszott: nem lesznek pénztárak.

Végjáték.

én igen-igen pesszimista vagyok a jövőnkkel kapcsolatban.
a mai magyarországon nem lehet mondani olyan szektort, ami normálisan működik. minden rogyadozik, recseg-ropog.
olyan struktúrális váltásra volna szükség, amit nem fogadnának el az emberek, se a fidesztől, se a mszp-től.
az a baj, hogy az a bizonyos szarral teli pocsolya velünk van tele, míg az. ún. elitünk a nyakunkon ülve mit sem érez belőle.
amíg le nem rázzuk őket, úgysem lesz semmi.
ha meg lerázzuk, felkavarjuk a szemetet, és a hulladék kerül a felszínre, és meg kell várni míg leülepedik. azt hiszem, így működne egy forradalom.

A szerzőből sugárzik a pesszimizmus, ami pedig rossz tanácsadó, mert azt sugallja nekünk, hogy semmit sem érdemes tenni, mert már olyan rossz a helyzet, hogy minden értelmes cselekvés lehetősége elveszett!
Én nem így látom a helyzetet.
Nem a kormányfő dobta ki az SZDSZ-t a koalicióból, hanem az SZDSZ lépett ki miután sokadik zsarolása ezúttal nem vezetett eredményre. Az SZDSZ a TB rendszer átalakításával kapcsolatban erőltette kockázatos koncepcióját, nyomta, mint süket a csengőt. A kormányfő időben észrevette, hogy ez nem vezet jóra és képes volt a helyzethez igazítani álláspontját.
Az, hogy a szerző felhánytorgatja a népszavazás után meghozott kormányintézkedések pénzügyi hatását, nem más, mint hogy vihart próbál kavarni egy teáscsészében.
Azt, hogy visszavonták az egészségügyi törvényt, a szerző az egészségügyi rendszer összeomlásaként interpretálja.
A szerző kételkedik a kisebbségi kormányzás lehetőségeit illetően. Nemrégiben a HVG-ben jelent meg az Állami Számvevőszék elnökével egy tartalmas interjú. Itt az elnök úr sok olyan lehetőséget megjelöl, ahol a lakosság sanyargatása nélkül is lehet jelentős fejlődési forrásokat teremteni. A kormány sok olyan ésszerű javaslatot tehet, melynek megszavazását az ellenzék súlyos presztizs veszteség nélkül nem utasíthatja el.
A jövő évi költségvetésre utalva a szerző sejteti, hogy azt majd az SZDSZ minden bizonnyal valószínű, hogy lehetséges, hogy nem szavazza meg. Ha az SZDSZ vezetői mazochisták lennének, ezt elképzelhetőnek tartanám, de szerintem nem azok!

vidéki,
az SZDSZ bármikor össze tud szedni 5% körüli szavazót, ezt Horn Gábor rengetegszer kifejtette a koalícióból való kilépés idején

martinbácsi · alternativa.blog.hu
Ezt a paksi atomkatasztrófa előtt, vagy utánra értette Horn?

Az nyugtat meg,hogy Horn Gábor még sosem tévedett.

Az EU diktálásról írottakkal ugyan nem szállnék direkte szembe, de szerintem Orbánék egy talpraesettebb külpolitikát folytattak volna.

Kovács László, Somogyi Ferenc...mint a csigaverseny, a saját nyálukon csúsztak kibékíteni mindenkit és semmit sem kérni.
Hol van már, hogy a szállító zászlóalj kiküldéséért cserébe pályázhatunk az iraki újjáépítési projecteken? Pályázhattunk, csak épp semmit nem értünk el.

Antallék idejében is gyűlöltek bennünket a környékbeliek, de legalább lebegett valami koncepció a levegőben.

Vidéki

Minden bizonnyal lehetne kevésbé népsanyargató módon előteremteni a növekedési forrásokat, de már ez a megállapítás is beteg koncepcióra utal.
Merthogy a gazdaság amúgy fejlődne magától, ha annak erőforrásait a kormány nem vonná el a gazdaságból, hogy utána újraelossza.
Ami végül is azt jelenti, hogy a lakossától és a sikeres vállakozásoktól vonjuk el apénzt, hogy a haveroknak és a gazdaságilag életképteleneknek adjuk oda...

Tehát a valódi megoldás az állami elvonás és vele az újraelosztás mértékének csökkentése lenne. Csakhogy a kormányunk - az SZDSZ-től megszabadulva - éppen az újraelosztás mértékét fokozza az újabb osztogatással...

Amúgy alapvetően az EU olyan játékszabályokat diktál, amelyek minden picit is józan gazdasági vezető részére magától értetődik. Csak azt hangsúlyozzák, hogy a rövidtávú célokért nem szabad feladni a hosszútávú előnyöket...

Az SZDSZ számára nem maradt más lehetőség, mint a kilépés. 2006-ban mikor a közös kormányprogramot megalkották, abba belekerült az SZDSZ választási programjának jónéhány része.Az SZDSZ vezetői és "renegátjai" is többször elmondták (Ebben egységesek), ha ez változik, akkor nincs koalició.Nem öncélú programok voltak ezek.Érdemes megnézni az EU konvergenciajelentését Szlovákiáról.Északi szomszédaink egykulcsos jövedelemadót vezettek be,piaci alapokon működik az egészségbiztositó, megvalósitották a közigazgatási reformot.Januártól Szlovákia az euroövezethez tartozik.
Nálunk is szerepelt mindhárom a kormányprogramban.ismerős.Liberális javaslatként.Egyik sem valósul meg (Kettőbe bele sem kezdtek, a harmadik elbukott).

Orbán nem ördög, Gyurcsány nem angyal, mint ahogy forditva sem.A két ember lassan 20 éve tartó háborújához semmi köze, azt kettejüknek ill. pártjaiknak kell megvivni.Sajnos ez a háború már nem érhet véget fegyverszünettel, békével pedig semmiképp.Ahhoz már túl mélyek az árkok.Ennek a harcnak azonban nincs és nem is lehet győztese, csak vesztese.A legnagyobb vesztes maga a amagyar társadalom.

Attol tartok, hogy egy államcsődig itt semmilyen komoly előrelépés nem lesz... Addig ugyanis a szavazók nem fogják úgy érezni, hogy felelősen kell szavazni...
Mert most érzelmi, illetve közvetlen haszon alapokon szavaznak az emberek, így pedig nem lehet előrébb lépni...

T.Rorgosh!

Azt írod: „a rövid távú előnyökért nem szabad feladni a hosszú távú előnyöket.”
Ez az érv emlékeztet Rákosi elvtárs kb. 55 évvel előtt elmondott híres mondatára: „Nem ehetjük meg a holnap aranytojást tojó tyúkot ma paprikás csirke formájában”! Még ma is élnek köztünk emberek, akik személyesen hallották a mondatot, nem fogyasztották el a tyúkot, de azóta is hiába várnak a beígért aranytojásra!
A rendszerváltás is már csaknem 20 éve megtörtént. Sokan hitték, hogy ez belátható időn belül felzárkóztat bennünket (például legközelebbi szomszédunkhoz, Ausztriához). Ahogy halad az idő ez a remény is egyre irreálisabbá válik. (A remény hal meg utoljára.)
Az, hogy az eddigi sanyargatások nem hozták meg a várt eredményt, arra mutat, hogy „reformközgazdászaink” dogmái valahol sántítanak és nem szabad vakon megbízni bennük. Úgy járhatunk velük, mint a régi vicc libatenyésztője, aki a rabbi tanácsai szerint próbálta megakadályozni a libák pusztulását. Végül, miután az összes liba elpusztult a rabbi ezt mondta: milyen kár, pedig még annyi jó tanácsot tudtam volna adni!

Vidéki

Az elmúlt 20 év alatt csak alig-alig fordult elő, hogy bármilyen gazdaságpolitikai döntést a közgazdászok javaslatai alapján hoztak volna. A gazdaságpoltika jobbára osztogatásból - a gazdaságban megtermelt javak rövidtávú előnyökért való feléléséből - állt.

Jellemző, hogy még a 2. Gyurcsány kormány is inkább a bevételeket igezett bővíteni a kiadások lefaragása helyett.

Lehet hivatkozni arra, hogy Rákosi, vagy akárki mit mondot, és mit tett. Nem értek egyet az akkori politikával, hiszen akkor építették ki azt a mindenható államot, amitől a úgy látszik 18 évvel a rendszerváltás után sem tudunk megszabadulni. Ő államhatalmat épített, én pedig azt mondom, hagyjuk a pénzt az embereknél, hogy tudjanak fejlődni a vállakozások.

De azt ell kell dönteni, hogy mit akarunk. Szlovákia és Románia mintájára nekikezdeni végre a fellendülésnek, és megfizetni ennek az árát, vagy togyogni ebben a "jóléti" posványban, amely lassan a nyomor soha nem látott szintjét szabadítja az országra.