Néhány elgondolkodtató adat: A Központi Statisztikai Hivatal honlapján található 2004-es kimutatások érdekes képet festenek arról, milyen nagy mértékben vesszük igénybe az egészségügyi ellátórendszert. 2004-ben 100 emberre kb. 100 belgyógyászati ellátás jutott (azaz átlag egyszer mindenki felkeresett egy belgyógyászt). Itt még lehet arra hivatkozni, hogy a krónikusan egészséges (és orvost csak a Vészhelyzetben látó) tömegek mellett elöregedő lakosságunkra tekintettel indokolt ez a szám.
De nézzük akkor a laborvizsgálatokat! 2004-ben 100 lakosra 1277 laborvizsgálat jutott, ami már tényleg egy durva szám. Minden olyan lakosra, akinek egy laborvizsgálata sem volt, jut egy másik, akinek 26-szor ontották vérét. Mennyi lehetett ebből a felesleges ismétlés?
Más: Idős embert hoz be a mentő azzal, hogy pár órája elgyengült a jobb oldala és a beszéde elakadt. A beteget nem kíséri hozzátartozó (gyakori eset), korábbi zárójelentéseit nem hozta el. Beszélni már tud, ha lassan is. Igen-nem kérdésekkel kiderül, hogy magas vérnyomásra szed többféle gyógyszert, cukorbetegség miatt inzulint használ. A gyógyszerei nevét és adagját nem tudja, a vérnyomáscsökkentőről annyit tud, hogy az a hosszúkás rózsaszín biztos arra való (utóbb kiderült, nem arra, hanem érszűkületre).
Hozzátartozójának van ugyan mobiltelefonja, de a számára a beteg nem emlékszik, így nem tudjuk felhívni, hogy megkérdezzük a gyógyszerei nevét és adagját, vagy pl. hogy allergiás-e valamilyen készítményre. Kábé fél óra telik el a kórelőzmény felvételével, gyakorlatilag minden eredmény nélkül. Nem egyedi eset.
Megint más, szintén gyakran előforduló történet: Hatvanas, ápolt, precíz nőbeteg érkezik vizsgálatra. Amikor a kórelőzményéről kérdezem, elővesz egy gondosan összeállított mappát, amiben időrendben, genothermmel lefűzve található meg 1966-tól napjainkig eddigi 33 kórházi kezelésének zárójelentése, mellette külön mappában a laborok. Több mint 20 percbe telik, amíg átlapozom őket és a lényeges dolgokat leírom a saját számítógépes programunkkal a beteg ambuláns lapjához.
Még egy saját tapasztalat: Saját példa, de sajnos a mai egészségügyben bármikor előfordulhat. Két sürgős dolog között, rohanvást cserélek kötést, a kesztyű levétele után még valamit igazítani kell, ennek során kevés vér csepeg a kezemre. A betegről két hónappal később derül ki, hogy C-hepatitise van...A négy történetben az a közös, hogy megfelelő információáramlással mind elkerülhetőek lennének. Ma Magyarországon a háziorvosok,szakrendelők és a kórházak is a beteg összes lényeges dokumentációját számítógépes programokkal állítják össze és őrzik meg (az más kérdés, hogy ennek ellenére egy sor dolgot ki is kell nyomtatni, de ne vesszünk el a részletek között). Az egyes ellátók különböző programokat használnak. Eddigi tapasztalataim szerint vannak rossz és még rosszabb programok; minőségüket látva nem tűnik megalapozatlannak a feltevés, hogy kiválasztásuknál döntő szempont az volt, a döntéshozókat melyik szoftvercég keni meg legjobban.
A programokban egy dolog közös: zárt, kívülről hozzáférhetetlen rendszert alkotnak. Ezzel az óriási mennyiségű, számítógépen tárolt adat ellenére a használt rendszerek nem sokkal jobbak az írógépeknél (bár az adott ellátóhoz visszatérő beteg adatait általában be lehet emelni az újabb leletbe). Nem egy esetben az ellátáshoz szükséges adatok sem hozzáférhetők: ha más osztályra megyek konzíliumba, az általunk használt rendszer nem engedi meg, hogy megnézzem az általam vizsgálandó beteg felvételi lapját, eddigi vizsgálati eredményeit (amik a kórrajzban sem mindig lelhetők fel, mert az adott osztályon dolgozó kollégák – akik látják a saját gépükön – nagyon helyesen nem nyomtatják ki őket egyenként).
Úgy gondolom, hogy a helyzet megérett a változásra. Az a javaslatom, hogy alakítsuk ki az egységes egészségügyi informatikai rendszert (EEIR), amely minden, az országban bárhol ellátásban részesülő ember adatait tartalmazza. Ezzel a fentebb említett problémák egy csapásra kiküszöbölhetőek. Az ismételt vizsgálatkérések elkerülése és (még a mostani, elképesztően alacsony bérek mellett is) a munkaidő-nyereség várhatóan évi többmilliárdos megtakarítást eredményezhet az egészségügyi kasszában.
Az EEIR kialakításának első lépéseként a már meglévő rendszereket használók véleményeit kellene csokorba gyűjteni, ezt követően megfogalmazni a kezeléssel kapcsolatos felhasználói követelményeket. A rendszer kiépítését megfelelő szakmai referenciákkal rendelkező cégek közül pályáztatással választanám ki, ahol a rendszer megbízhatósága és használhatósága mellett alapkövetelmény lenne a folyamatos karbantartás, a (főleg a rendszer beüzemelése idején problémát jelentő hibák miatt) folyamatosan elérhető helpdesk és a jogszabályok ill. az egészségügyi ellátórendszer esetleges változásait rugalmasan követni kész szoftverfejlesztői gárda.
A rendszerre való átálláshoz kellő időt biztosítanék (pl. egy háziorvosi praxisból 3 hónapig lehetne a betegellátással kapcsolatos adatokat a korábbi rendszerben is elküldeni); a tanulási időszakban a rendszer üzemeltetőinek felelőssége lenne a hibákat az ellátók felé jelezni, de ekkor még anyagi vagy más következmények nélkül.
Az átállást követően csak az új rendszerben lehetne adatot felvenni és tárolni, ill. ennek a használatával lehetne az OEP-nek a betegellátással kapcsolatos költségeket kiszámlázni. A korábban, más rendszerben bevitt adattömeg problémamentes átemeléséért szintén a rendszert fejlesztő cég lenne a felelős, azzal, hogy a korábbi rendszerek megalkotóit jogszabály kötelezné arra, hogy az ehhez szükséges segítséget megadják.
A rendszer használatához minden orvosnak saját felhasználói neve lenne (persze, jelszóval védve), és ennek segítségével minden, hozzá kerülő beteg összes adatát láthatná. Ehhez alapesetben a betegnek hozzá kellene járulnia (pl. saját jelszó megadásával), de nyilván szabályozni kellene a rendkívüli esetek körét (pl. eszméletlen, kiskorú, beszámíthatatlan beteg stb). Ugyanakkor naplózásra kerülne, hogy ki kinek az adatait tekinti meg, hogy a visszaélések elkerülhetőek legyenek. Természetesen minden beteg is megtekinthetné saját egészségügyi „életpályáját”.
Érdeklődve várom a véleményeket. Addig is megyek szoftvercéget alapítani...
