Mohamed és a francia nőgyógyászok

2008.06.16. 05:02 Dr. Morcz

Rövid hír az Info Rádióból: Pert nyert francia nőgyógyászok egy csoportja egy mohamedán férfivel szemben, aki megakadályozta, hogy feleségét a szülés közben fellépett komplikációk miatt férfi orvos lássa el. A szülést bába segítségével kezdték meg, aki észlelte, hogy probléma lesz.

Az ügyeletes orvosok fél órán át próbálták a velük szemben nem pusztán verbálisan agresszív férfit meggyőzni, hogy engedje meg a császármetszés elvégzését. Mire beleegyezett, a gyermek már maradandó károsodást szenvedett. A bíróság a férfit szimbolikus, 1000 eurós büntetésre ítélte. A dolog pikantériája, hogy az eljárást a férfi kezdeményezte, ennél nagyságrendekkel nagyobb kártérítés reményében.

Nem azért hozom fel ezt a dolgot, mert bárki vallási meggyőződését akarnám támadni. Azt gondolom, a vallás (ill. az ennél talán pozitívabban csengő hit, esetleg személyes meggyőződés) alapjában pozitív, az egyén és a közösség szempontjából is értéket hordozhat. Nem elhanyagolható szempont, és megérne egy külön posztot, hogy a
vallásos emberek egészségi állapota jobb, mint a magukat nem vallásosnak tartóké; az érdeklődők figyelmébe ajánlom Kopp Mária és munkacsoportja idevágó tanulmányait.

A hír számomra annyiból érdekes, hogy újabb adalék ahhoz a problematikához, amit multikulturális Európa néven szokás kritizálni az egyik, ill. dicsőíteni a másik szekértáborban.

Az olcsó munkaerő beáramlása fölött érzett öröm mára a legtöbb fejlett országban semmivé foszlott, mert szembesültek vele, hogy a bevándorolt mosogatók, kukások, gyári munkások és különösen gyermekeik ugyanazokat a jogokat és társadalmi pozíciókat követelik, mint a „bennszülöttek”.

Ugyanakkor jóval erősebben ragaszkodnak saját életmódjukhoz, kultúrájukhoz, vallásukhoz, mint ami szokásos, sőt píszí a(z egyelőre még) domináns népcsoport esetében. Nemrég a canterbury érsek kavart vihart azok körében, akik egészen a címekig szokták elolvasni az elemzéseket: ő azt fejtegette, milyen helye lehetne az iszlám törvényeknek Nagy-Britanniában. Nem volt sem megengedő, sem keménykedő, egyszerűen túl elmélyült ahhoz, hogy a média befogadja.

A saját véleményem ebben a kérdésben meglehetősen sarkos: ha valaki egy másik ország előnyeit (magasabb bérek, méltóbb életszínvonal,  jobb egészségügyi ellátás) választja, és odaköltözik, akkor legyen szíves elfogadni az ottani törvényeket (és nyelvet, viselkedést stb.) is.
Ebből a szempontból másodlagos, hogy a személyes hite mit és mit nem enged meg; ha az adott ország törvényei nem felelnek meg neki, ne költözzön oda. Vagy ha mégis, akkor tartsa be őket, és küzdjön minden megengedhető eszközzel a törvények megváltoztatásáért.

Magyarországon jelenleg nem érzékelek hasonló mélységű problémát, de egy másik népcsoport, a kínaiak jelenléte az egészségügy szempontjából nem problémamentes. Az egyik nehézség gyakorlati jellegű: kínai honfitársaink jelentős része nem beszél olyan szinten magyarul, ami szükséges lenne az orvosi vizsgálathoz.

Nem kell hosszan részletezni, milyen nehéz a kínai beteg kínai orvosságáról kideríteni, mire való, vagy elkérdezgetni korábbi betegségeit, esetleges gyógyszerérzékenységét stb. Csak hab a tortán az a jelentős kulturális különbség, ami miatt még kielégítő nyelvtudás esetén sem lehetünk abban biztosak, hogy beteg és orvos egy malomban őrölnek.

A másik nehézséggel személyesen és urban legend formájában is találkoztam: egyes kínaiak mintegy „állam az államban” léteznek, és ennek megfelelően keresik a megoldást egészségi problémáikra. Remélhetőleg csak rosszindulatú feltételezés, hogy magyar biztosítással nem rendelkezők a biztosított rokonok TAJ-kártyáját felhasználva jutnak ellátáshoz, az viszont nem elszigetelt eset, hogy a beutalási szabályokat és várakozási
időket liberálisan kezelik.

Ha én lennék a kínai nagykövet, elgondolkodnék rajta, hogyan lehet felkészíteni a Magyarországon letelepülni szándékozókat az itteni viszonyokra. Lehet persze, hogy ezt megtették, csak én nem tudok róla: "sajna, nem értek saját-kínaiul". Ez esetben elnézést kérek, mielőtt 1.2 milliárd dühös komment jönne ide a blogra.

A legnagyobb hazai kisebbség egészségével, ha minden jól megy, külön posztban foglalkozunk majd.

10 komment

Címkék: egészségügy muzulmán dr morcz

A bejegyzés trackback címe:

https://republicator.blog.hu/api/trackback/id/tr25519824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ratius 2008.06.16. 11:27:50

A problémát általánosságban az okozza, hogy a liberális menekültpolitika és a konzervatív bevándorláspolitika szöges ellentétben áll egymással. Én hiszek abban, hogy nagyon jót tesz minden országnak, ha bevándorlókat fogad. Az olcsó munkaerő nem csupán a termelésben előnyös, de ugyanakkor a bevándorlás úgy járul hozzá a népseeégszaporodáshoz, hogy közben a gyermeknevelés költségeit nem az adott társadalom viseli.
Viszont - és ezt rendkívül fontosnak tartom - a magam részéről csak azokat a bevándorlókat látom szívesen, akik itt nem a saját hazájukat akarják újjáteremteni, annak törzsi, vallási konfliktusaival, nagycsaládi-nemzetségi szerveződésével, és egyéb sajátosságaival, hanem magyarrá akarnak válni. Azokat látom szívesen, akik meg akarják tanulni ezt a nyelvet, át akarják venni az itteni szokásokat, helybéliekkel akarnak házasságot kötni, szóval, be akarnak illeszkedni ebbe a társadalomba.
Ha vannak ilyen emberek a nagyvilágban, akkor azokat szívesen látom, sőt betelepülésük támogatására akár kormányzati programot is el tudnék képzelni. (Elsősorban olyan területekről, ahonnan az integráció egy-két nemzedék alatt teljes lehet. Tehát sem a vallási-kulturális hagyomány, sem a bőrszín nem akadályozza, lassítja a bevándorlók asszimilációját.)
Egy épkézláb bevándorláspolitika szerintem részben ellensúlyozni tudná a népességcsökkenést, és lehetővé tenné az itt élő külföldieknek is azt, hogy eldönthessék, akarnak-e alkalmazkodni az egyértelmű szabályrendszerhez, vagy továbbállnak inkább.

bryan 2008.06.16. 12:29:18

Ratius:
Minden bevándorló a saját közegét szeretné újrateremteni szerintem ez érthető. Amit elvárnék egy bevándorlótól az annyi, hogy tanulja meg a befogadó ország nyelvét, tartsa tiszteletben a törvényeit. A többi ha minden alább leírt feltétel teljesül megy magától. Elvárni valakitől, hogy mondjon le identitása egy fontos részéről hipp-hopp, eléggé embertelen. A bevándorlók integrációja attól is függ, mennyire kirekesztő a "befogadó" társadalom, és milyen értékeket tud kinálni azok helyett amikről a bevándorlónak le kell mondania. A másik szempont az egy kulturközegből érkező emigránsok száma, (lásd németországi törökök)
minnél nagyobb számban "importálunk" külföldieket annál inkább érdemes odafigyelni arra, hogy ne egy közegből érkezzenek, mert akkor tömböket hoznak létre ami nehezíti az integrációt.
Másrészt menekültek befogadása szerintem emberi kötelesség, de Mo.-n komoly "munkaerő tartalékok" vannak amiket egyszerűbb lenne kihasználni mint a szervezett bevándorlást megoldani.

Ratius 2008.06.16. 13:16:01

Szerintem, nem arra kell figyelni, hogy ne egy közegből érkezzenek, hanem arra, hogy ne egy közegbe települjenek. Mondjuk minden település befogadhat egy családot Ukrajnából, egyet Kazahsztánból, egyet Líbiából stb. És elvárnám, hogy a befogadó település tartsa is meg a befogadottakat, vagy tőlük várnám el, hogy maradjanak ott. Nem szeretném, ha a nagyvárosokban kínai negyedek, üzbég negyedek, meg hasonlók alakulnának ki. Az ilyen egytömbben való letelepedés akadályozza legjobban az asszimilációt.

flimo13 2008.06.16. 14:40:23

Ez esetben inkább lennék "kötelességszegő", mint balek.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.06.16. 21:52:19

Szerintem sem azt kellene elvárni tőlük, hogy feladják a szokásaikat, kultúrájukat, hanem azt, hogy a mindennapokban beilleszkedjenek. Alapvető a nyelvismeret és némi állampolgári (jogi) ismeret sem ártana. Utóbbi persze legtöbb itt született hazánkfiára is áll, elsősorban a kötelezettségeinkről szóló részek. A jogait a legtöbb magyar szerintem így is épp elég jól tudja...
Abban vitatkoznék Ratiussal, hogy követelmény legyen-e az, hogy az illető magyarrá akar válni. Meglehet, idealista, amit gondolok, de minden más kultúra is hordoz értéket, és megfelelő formában ez ajándék, gazdagodás is lehet az itt élők számára.
Mondok erre egy külföldi és egy hazai példát:
A 90-es években két évet Olaszországban tanultam, egy olyan városkában, ahol rajtam kívültöbb mint 60 országból voltak hosszabb-rövidebb időre. A városnak egyetlen "törvénye" volt, amit úgy hívtak, kölcsönös szeretet. Nem a szó nyálas vagy elkoptatott értelmében, hanem abban az értelemben, hogy mindenki a másik javát (is) akarja. Egy ilyen közegben nem csak a szokások, nemzeti ételek stb. válhattak ajándékká (bár amikor a nigériai lakótársunk meglepett minket otthoni kajával, a manióka mellé adott szárított folyami rákon azért elgondolkodtam kissé), hanem az is, ahogy egyik vagy másik hogyan oldott meg egy problémát, hogyan kommunikált a másikkal mit tartott fontosnak a másikból. Óriási pozitív hatása volt rám az ott töltött időnek, bizonyos szempontból azóta is ebből élek. És egy csomó olyan dolgot is megismertem, ami kimaradt volna (brazil és portugál zene, hogy mást ne mondjak).
A hazai példa mindennapos kórházi tapasztalat. Sok nálunk az olyan beteg, aki tartós ápolásra szorul, vagy élethosszig gondozást igényel. Érdemes megnézni, hogyan bánnak az ilyen betegekkel a romák. Soha nem láttam olyat (csaknem 20 éve vagyok orvos), hogy egy roma család azt mondja: "mi nem tudjuk vállalni őt, nem lehetne elfekvőbe helyezni?". Ugyanakkor a magyar betegek hozzátartozóinak nem kis része ezt kérdezi tőlünk. Nyilván ez egy összetett dolog (akinek munkahelye van, az nem tudna egy tartósan ágyban fekvő beteget ellátni), de - főleg, ha belegondolunk, hogy az ilyen betegek jó része idős, tehát feltehetően a házastársa is elvben nyugdíjas - akkor is szembetűnő a különbség. És a romák javára.

Rorgosh 2008.06.16. 23:13:02

Nehezen tudnám elképzelni, hogyan akadályozod meg hogállami eszközökkel, hogy a bevándorlók oda költözzenek, ahova akaranak.
Legfeljebb egy módon: ha a határon sem engeded át őket.
A bevándorlók beolvadása mindíg a két csoport viszonyaitól függ. Egy dinamikus, felfutóban lévő társadalom, aktív saját népességnövekedéssel egyben befogadóbb és vonzóbb is a bevándoroltak részére, akik 1-2 generáció alatt hajlandóak is feladni a saját identitásukat.
Csakhogy az ilyen társadalom valójában alig vándoroltat be, hiszen a gazdasága munkaerő szükségletet javarészt saját forrásból is tudja biztosítani. Így persze etnikai tömbök sem jelennek meg, ami szintén a beolvadást segíti.

Azonban a nyugati világ ma már nem ilyen. Elöregedő, lendületét vesztett, megújulásra váró társadalom vagyunk. A bevándorlókat csak az életszínvonalunk érdekli, és igazából minket is, nem számolva a következményekkel. A bevándorló az marad, ami otthon is volt, gyakorta szélsőségesebb, radikálisabb formában. Be nem olvad, és a tömeges bevándorlás miatt tömböket tud kialakítani, ami még inkább egységbe zárja őket. A folyamat alapján lassan inkább ők alakítják a saját arculatukra a társadalmat.

Mellékesen valójában semmit nem nyerünk a bevándorlókkal. Ugyanis nyugdíjas itt lesz... És saját gyereket is itt fog nevelni. Csak az ő kultúrája szerint.

Merthogy nem a GDP, hanem az egy főre jutó GDP számít. Azt pediga abevándorlók nem növelik, sőt gyakorta idejétmúlt gazdasági struktúrák továbbélését biztosítják, vagy olyan szolgáltatást nyújtanak, amire talán igazi igény sincs.

A mai társadalom nem befogadó, és nem is vonzó. Talán hallgatnunk kéne a józan eszünkre, és nem erőltetni a bevándoroltatást, sőt gátolni azt, amíg magunk meg nem változunk. Merthogy ez örökkön örökké változó.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.17. 10:05:32

ha a bevándorlók felé nem támasztunk elvárásokat, akkor ez lesz.
ha alanyi jogon vagyunk kedvesek bárkivel, és közben abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy jó tett helyébe jót várj, abból ez lesz.
ugyanakkor másokat okolni a saját nyomorúságunkért mindig könnyebb - ebből is ez lesz.

dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2008.06.17. 10:44:29

bs395,

Oké, csak az a kérdés, milyen elvárásokat. Szerintem ne adja fel kultúráját, vallását, de legyen egyértelmű, hogy rá is érvényesek a befogadó ország törvényei, sőt szokásjogai is. Ha akarja, tartsa meg a Ramadant (de ne érezze magát sértve, ha a munkahelye ezt nem tolerálja), ha akarja, járassa a feleségét csadorban, de fogadja el, hogy ezt itt a feleség akarata dönti el, ill. ne akarjon minden nőre csadort kényszeríteni.
Megfelelő módon "tálalva" a kultúrája szerintem gazdagíthat, de itt tényleg mindkét félnek sokat kellene tennie.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.17. 10:58:16

dr. morcz:
az a minimális elvárás, hogy elfogadja a tövényeket, és ha gondja van velük, akkor azokat a módokat használja fel a megváltoztatásukra, amik a törények értelmében adottak.
az a baj, hogy főleg a betelepülő muzulmánok esetén a szokások megtartása és a befogadó ország törvényeinek a betartása kizárják egymást - feladni pedig nem hajlandók.
németországban pl. sok olyan török él, akiket otthon leköpnének, de szó szerint, annyira fundamentalisták - a németek meg eltartják őket.

Ratius 2008.06.19. 11:12:43

Dr. Morcz!
Én is éltem Németországban egy ideig és nagyon élvezetesnek találtam az egyetemi város sokszínű kultúráját. Spanyolok, írek, arabok, perzsák - sok jóbarátom lett közülük...
De ezek a fiúk és lányok hazamentek, miután elvégezték az egyetemet.
Ha azonban úgy döntenék, hogy Németországban akarok élni, nem azért mennék oda, hogy ott egy magyar közösségbe szervesüljek, hanem azért, hogy jó németté váljak.(Mondjuk az is igaz, hogy amennyiben egy kellemes trópusi szigetet vlasztanék hazámnak, ott azért mégis inkább fehér kissebségként követelnék jogokat magamnak... De - éppen ezért - talán be sem engednének...)
süti beállítások módosítása