Piszokul megijedtem, amikor hat évesen először robogott felém a gőzmozdony a mozivásznon, remegve bújtam az előttem ülő háta mögé, hála az égnek nem sokan vették észre ön-égetésemet. Viszont annál meglepőbb következtetéssel álltam elő a filmvetítést követően. Akkoriban az ateizmus és az istenhit limesén egyensúlyoztam, és éppen nem tudtam eldönteni, hogy hova is álljak, nos a mozit követően eldőltnek láttam a kérdést: kifejtettem megszeppent nagyszüleimnek, hogy az emberiség, a Mi - és az Én életem is, nyilván csak egy filmvetítés, s minden, ami a sorsunk, az már filmszalagon van, csak éppen a további kockákat nem ismerjük – jobb is.
Anyám később finoman utalt arra, hogy nem kéne annyit olvasnom, mert a szomszédék Erzsikéje húszéves korára mindent elolvasott és most Kállóban (értsd. Nagykálló) van, a bolondok házában…Attól kezdve még többet olvastam, s csak most kezdem érezni több mint, félévszázadosan, hogy lassan mehetnékem van, csak már nem egyszerű, a gyerekkoromban oly közeli menhely messze esik mostani irányítószámomtól, a Lipótot bezárták, a könyvbéli Aranyketrec sehol, így marad számomra az öngyógyítás. Az első mozim, most ennek kapcsán jutott eszembe, hogy globalizált a világ. Tudom, most többen kaptok az egér, pendrive, távkapcsoló és minden egyéb után, hogy hozzám vágjátok. Több türelmet – elmagyarázom.
Valóban vetítés az egész mindenség. GPS, műhold, mobiltelefon-cellainformáció: nem csak Te kapsz onnan (valahonnan) infót, Ő(k) is kap(nak) Rólad, rólam, róla. Meg nem mondom, hogy egy mindenható földi központ van-e, vagy több? Mindenesetre, itt cseng a fülemben, drága Anyám figyelmeztetése: Istenke mindent lát kisfiam! Ez a mondás belém ívódott, és hamar rájöttem, hogy mit sem ér a török kamionos trükkje, hogy Sopronban a kamionterminálon, a járműve alá bújva szívja a cigit, mert ott Allah nem láthatja – francokat! Ilyen is csak egy lökött keletinek juthat eszébe. Megmondtam tegnap egy kommentben: világfalu lettünk emberek.
Tudjuk, hogy hol van még olaj, gyémánt, földgáz, hasznos tengeri áramlat, és mi folyik éppen New York bármely sugárútján, na meg a Kőszegi Tamás hova támasztotta a bringáját? Ismeritek? Nem? Nem lehet! Anno a minden magyar településen fellelhető körzeti meghízott, a falugondnok, vagy kicsoda által a kocsma falának támasztott bringáról rosszul olvasta le a Községi Tanács feliratot, és ily módon kereste fennhangon Kőszegi Tamást, hogy zárná le a járgányt, mert ellopják. Persze a kutya sem jelentkezett, csak akkor mert kirobbanni a röhögés, mikor a közeg intézkedni ment. Szóval ez az átkozott globalizáció, meg a műhold. Elérkezett a világ vége – világfaluvá lettünk, lefotózták az utolsó bennszülött törzset, akiknek rövidesen visznek Adidas rövid gatyát, éles baltát, meg himlőt, ők meg lesték, állítólag fúvócsővel – lőtték is a helikoptert. Érzik a büdöset. Újra nekifogok, hogy a végére érhessek, csak elkap az indulat a globalizáció, a cellainformáció, meg a valakik(k) mindent tudnak rólunk fíling miatt. Gondolj bele: kilépsz a lakásból, veled együtt világszerte teszik ezt ma reggel, Európa nagy részén, legalább 200 millióan. Tegnapelőtt, tegnap és ma – megszámolják, hányan megyünk boltba, tankolni, utazunk saját gépkocsiban, buszon, vagy csak gyalogolunk. A vonalkódok jelzik, hogy miket reggelizünk, a bankkártyák küldik a jeleket a napi tranzakciók összetételéről, délután a bevásárlás még izgalmasabb, hiszen logisztikai rendszerek építhetők a szupermarketbéli ténfergésünkre. Iparágak alakulnak arra, hogy Te már megint nem hazamész, hanem még ténferegsz, ebbe fogsz beledögleni emberiség, de hiába mondom, magamnak is. Nem-nem kedvesem, Te nem ténferegsz, csak hiszed. Mész még egy kört, s legalább 2 – 3 ezer forintot még oda is hagysz, mert hosszú volt a sor a pénztárnál, s pont olyasmik vannak a pénztári sor melletti polcon, amire semmi szükséged nincs, mégis kell. Folytathatjuk a sort a repülőjegyekkel, buszbérletekkel, internetes utalásokkal és rendelésekkel. Idő kérdése, s megszületik a végső mozgató – vagy mi a bánat volt az, valamelyik filozófus agyában. Ő val’szeg egy gép lesz, a világfalu főnöke. Mindenkinek meg fogja szabni a frankót. Optimalizált leszel. Megkapod a napi vonalkódodat, s aznapi szükségleteid már sorba rakva kezdenek kielégülni, egészen estig, míg haza nem érsz.
A Maslow féle piramis felső csucsájába kerülsz mindörökre, és csak kreatívnak kell lenned, más dolgod nem igen marad a földön. Én úgy érzem, hogy nekem írást rendelt a jó öreg mozigépész, vagy teremtő, egy afrikai sorstárs nyilván jó Kalasnyikov kezelő, az amerikai taxisofőr valami összeesküvésről hablatyol, mindeközben, meglibbenti a szárnyát egy pillangó, és a brazíliai esőerdőből egyszerre indul cunamit kiváltó hullám, és elszabadul a csintalan gyermek - El Nino is.
Akár egy halom hasított fa…
Biza’ József Attila – mindegyik determinált.
Tegnap az egyik plázában láttam egy fényes valamit. Azt gondoltam, hogy borotválkozó-tükör lehet – fényes volt és kerete is…engem nem érint – gondoltam – mert már 1975-től nem borotválkozom. Közelebb léptem, végső bizonyosságot nyerni, és láss csodát, egy digitális időjárás előrejelző volt: hőmérséklet, légnyomás, csapadék, ötnapos előrejelzés, hazavihető Aigner Szilárd – otthagytam. Őrzöm maradék függetlenségemet, csatlakozzatok hozzám, és megmentjük a világfalut, most gondolkodom a hamis vonalkódon, félrevezető helymeghatározáson, és a cellainformáción: azt is megkaphatom. Én leszek a szép új világ első bezárt forradalmára, hiszen megmondta Anyám anno, 40 éve: meg fogsz bolondulni fiam – így is lett.