Felállt, továbbment, és azóta sem találják azt az ausztrál férfit, akit vasárnap reggel ütött el egy vonat Sydney déli részén. A rejtélyes férfi esetét, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek, a mentőszolgálat szóvivője csodás megmenekülésként jellemezte.
(Független Hírügynökség)

Mindig nyáron jön el a csodák ideje. Nem-nem fogok belemerülni az uborkaszezon taglalásába. Több ilyen hír is megjelent a tegnapi napon, aztán ősszel ezek nagyjából eltűnnek, vagy elvesznek a híráradatban.

Tegnapi hír az is, hogy az egyik amerikai űrhajós UFO-t látott a Holdon. Nagy dolog…én eddig is sejtettem. Viszont arra is gyanakodtam, hogy nem is jártak ott, mert a felvételen amikor kitűzik az USA zászlót, az egy pillanatara meglibben, mintha fuvallat érné, ilyen pedig nincs, mert a Holdon nemhogy szél, szellő sem lehet. Nagyapámmal néztük az első holdrászállást, elzarándokoltunk a negyedik szomszédig a kisszékeinkkel, ott volt TV, és az öreg végig mély szkepszisének adott hangot: de sokan lepisszegték, én meg nem mertem szólni: gyereknek akkoriban, kuss volt.

Hanem ez az ausztrál jóember…Elüti a vonat, leporolja magát, és megy tovább…akárcsak a viccbéli tyúk, amikor átmegy rajta a teherautó, ő is megrázza tollazatát, s kijelenti: Huh, de jó kis kakas volt. Azért nem ártana, ha mintegy két kilométeres körben utána néznének a helyszínelők eme fantasztikus megmenekülésnek, vagy figyelnék a friss balesetes bejelentéseket, mert lehet még baja az önporolós embernek. Nem szeretem a csodákat, mert nincsenek.

Sokáig nem tudtam a megfejtést a bűvészek fűrészelős trükkjére, amikor a ládát több részre vágják, és itt-ott-amott megjelenik egy kéz, egy láb egy fej. A közönség tapsol, izgul, nevet, boldog, hogy kapott valamit a jegyéért. Közben a trükkös színpad alatt száguldozik, egy vagy több ember, hogy a megfelelő helyen kidugja a kezét, lábát, fejét…szánalmas…a megfejtés mostanában jelent meg videón is.

Nem szeretem a csodákat, mert nincsenek. Ha lennének csodák, akkor nincs Farkas Helga ügy, már 40 éve ismernénk Labancz Anna gyilkosát, fel sem tűnt volna Rákosi, élne Molnár Csilla Andrea, még mindig élveznénk Déri János riportjait, lám ő is Mexikóig ment gyógykezelésre a csoda miatt, de nem lett, nem történt csoda.

Ez egy rohadt, racionális, való világ. Nem hullik a zsebedbe diploma, nem lehet nyelvvizsga papírod tanulás nélkül, nem juthatsz mesés jövedelemhez munka – teljesítmény nélkül, nem nyerhetsz csak Neked kiírt pályázaton, nem tehetsz szert pár év alatt mesés vagyonra, ha politikusnak állsz.

Azt mondjátok, hogy nálunk márpedig mindez megtörténhet? Akkor ez „Csodaország” megyek – most jön a reggeli gyors, ha leporoltam magam, folytatom a bejegyzést…ha nem…