Istené a szállás. Övé a levegő, a fű, az erdei fa, s mindenki annyit használ belőle, amennyi kell.
(Dávid Antal A kolozsvári futár)

Mikor az amplifikációs mutatók szerint a lírikus kapacitás a maximumhoz közeledett, Trurl kissé remegő kézzel meghúzta a főkapcsolót, és a gép rekedtes, de igen szuggesztív hangon szinte azonnal megszólalt:
  – Gendelidér borzikamarszuk.
  – Már befejezte? – érdeklődött hosszabb szünet után roppant udvariasan Klapanciusz. Trurl összeharapta a száját, néhány áramrúgást adott a gépnek, és megint bekapcsolta. Ezúttal sokkal tisztábban zengett a hangja; igazán gyönyörűség volt hallgatni ezt az ünnepélyes, de ugyanakkor behízelgően gordonkázó baritont:
Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő… Léderek
Szunnya ferte nyászlag.
 

– Milyen nyelven ír? – kérdezte jámbor arccal Klapanciusz, miközben Trurl némileg pánikba esve sürgölődött a vezérlő pultnál, majd keserűen legyintett, és feldübörgött a lépcsőn az acélkolosszus tetejére. Négykézláb bemászott a nyitott csapóajtón a gépbe, hallatszott, amint szitkozódva kalapál, és szerszámokat csörget, megint előmászott, és átszaladt egy másik hídra; végül diadalmasan felkiáltott, kidobott egy kiégett csövet, az Klapanciusztól egy lépésre tört szét csörömpölve a csarnok padlóján, de Trurl még elnézést sem kért figyelmetlenségéért, hanem sietve új csövet csavart be a régi helyére, olajos kezét megtörölte egy puha ronggyal, és lekiabált, hogy Klapanciusz kapcsolja be a gépet.

Felcsendült a bársonyos hang:
Szumaralla vindár
Csiverész a gárom,
Mérci kele csintár
Letörött a nyáron.
  – Már jobb! – kiáltotta Trurl, nem egészen szilárd meggyőződéssel. – Az utolsó szavaknak már volt értelmük, észrevetted?
  – Hát ha már vége… – kezdte Klapanciusz, aki maga volt a megtestesült udvariasság.
  – Vigyen el az ördög! – ordította Trurl, és megint eltűnt a gép belsejében; zakatolás, búgás, recsegés hallatszott, elvegyülve a mérnök fojtott káromkodásával. Hirtelen Trurl kidugta a fejét egy harmadik emeleti ajtócskán, és lekiabált: – Most kapcsold be!!
   Klapanciusz bekapcsolta. Az Elektrubadúr tetőtől talpig megremegett, és rákezdte:
 

Cséllőte guvászat a fendeli bódor,
Umonka törédice gyállata…

Itt abbamaradt a vers, mert Trurl őrjöngve megrángatta valamelyik kábelt, mire a gép felhorkant és elhallgatott. Klapanciusz úgy röhögött, hogy le kellett ülnie a padlóra. Trurl ide-oda cikázott, egyszerre csak egy reccsenés és egy kattanás hallatszott, majd a gép nagyon nyugodtan és tárgyilagosan kijelentette:

Dőre, aki magát okosabbnak hívén,
Packázni akar az Elektrubadúrral.
Szégyenletes kudarc lesz az osztályrésze.
Íme, ez történik Klapanciusz úrral!
(Stanislaw Lem Kiberiáda) (Abból is az Elektrubadur részlet)

Hálósipkás öregúr jelent meg álmomban, s ami a legjobb, meg a legrosszabb is egyben, hálóingben csapkolódott valamit és közben ordított. Nagyon jó dolog, ha egy rémálomban egy öregúron, a hálósipkán kívül, hálóing is van, mert ki nem bírnám másként az ilyesfajta álmot. Ugyanakkor nagyon nem jó, ha férfiembereken hálóing van, mert rendkívül gusztustalan viseletnek vélem. Keresztanyám adott rám ilyesmit úgy hatéves koromban, az ő fia (az unoka tesóm) teljes természetességgel vette fel, én viszont rettenetesen viszolyogtam tőle, de nem volt mese, egy hétig vendégük voltam, számoltam is napokat, pedig volt Vidámpark, Állatkert meg minden ilyesmi.

Ekkortájt nyitottam ki először a szememet a világra. Egy napon belül láttam gőzöst, vonatot, játékosan szigorú kalauzt, aztán autómobilt, kockás taxit, Keleti pályaudvart, Lánchidat, Dunát, János hegyet, meg a többit, amiket már említettem.
Így aztán később: amikor már nem csak a savanyú képű Varga Jóska volt a televízióban, hanem operett is, nekem nem kellett elmagyarázni, hogyan kerül a János, a János hegyre.
A legközelebbi találka azonban nagyon elhúzódott, az első pesti látogatásom 1962 körül történhetett, a második 1974 körül, amikor már Metróval mehettem át talán egész Budáig? A csoda tudja. Nem volt egyszerű 18 évesen átkelni a nyüzsögni kezdő nagyvároson, s megtalálni a Déli pályaudvart, ahonnan Pécsre szállított a gyorsvonat némi felvételi vizsga céljából. A töri írásbeli volt a legkönnyebb, egy óra alatt megírtam, mint később kiderült ötösre. Mi a csodát üldögéltem volna tovább a teremben?

Volt az egyetem mellett egy kis presszó, ahol fagyival is adták a kávét, s ott meséltem el Neki, egy szőkésbarna pécsi leánynak friss élményeimet Lemmel és a Kiberiádával kapcsolatban, majd szavaltam el Neki az Elektrubadur versét:

Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő… Léderek
Szunnya ferte nyászlag.

 

Ekkora műveltséggel együtt járt egy korabéli ifjú hölgy esetében az azonnali csapdámba esés, mert persze, hogy imponálni akartam volna, és sikerült is, köszönhetően a nagyszerű Lemnek, meg a magyar fordító zsenialitásának, arra is meg mernék esküdni – ellenőrizni nem tudom – hogy jobb a magyar fordítás, mint az eredeti.

Hanem ez a dolgozat arról szólna igazán, hogy a bevezető idézet Dávid Antal művéből az alaphang, a Lem féle idézet meg az általa csodás meglátással felsejlő jövő; bolygófaló robotokról, meg a bolygó belseje felé épülő városokról, s verselő robotokról szól immár. Itt tartunk ma, vagy még előbbre a csoda tudja.

Egy biztos, azt nagyon, sőt egyáltalán nem tartjuk be, hogy mindenki annyit használjon a természetből, amennyire szüksége van.
Istené a szállás? Igen, de majd csak akkor tudjuk meg, amikor már nem lesz, és az lesz a MI nagy, és utolsó büntetésünk. Sajnos engem is elkápráztatnak Földünk új találmányai, hihetetlen, hogy házakat, templomokat költöztetünk, hogy az elképzelhetetlennél is magasabb házakat húzunk fel a semmiből. Olajat nyerünk a tengerből, s persze megkezdtük az űr meghódítását is, ez még akkor is igaz, ha sokkal lassabban alakul ez a dolog, mint gondoltam volna x évvel ezelőtt Lem-et olvasva.

Nem voltam a technika megszállottja, soha nem dobtak fel az autócsodák, s a többi kamasz fiú lelkesedésével ellentétben, én nem rohantam a kapuhoz, ha meghallottuk valami szuper járgány közeledését. Persze ezek a legkevesebb esetben voltak Mercedesek vagy ilyesmik, akkoriban megtette egy nyitott Skoda Felícia is.

A számítógéptől még jobban idegenkedtem, de azért minden megélt évtizedem meghozott valami újdonságot. Vagy a nyolcvanas évek vége vagy a kilencvenes évek eleje volt, amikor a kollégáim lelkesen rohangáltak át a helyettes irodájába, ZX Spektrum leckékre. Átballagtam én is, megnéztem. Ha jól rémlik egy tök közönségesnek ható magnókazettát kellett betölteni az agyába, attól zümmögni, működni kezdett, s rövid idő múlva gránátokkal lehetett lőni a leereszkedni akaró marslakókat, mindezt egy élettelennek ható zöld háttér előtt. A mai napig ki nem állhatom a virtuális játékokat, de ezt a dög számítógépet nagyon megszerettem.

Amiért ma billentyűzetet ragadtam, annak pokolian egyszerű oka van. Baj készülődik, nagy baj. Senkinek e világon nem kell, és nem kellett zseninek lennie és megjósolni azt, hogy elképesztő mértékben pazaroljuk el erőforrásainkat, felelőtlen pazarlások sora, amit művelünk, elveszítettük a hajdan minden törzsünkre (természeti népek) jellemző bölcs előre látást, és nekiestünk mindent felélni, mert egy élet alatt száznak a boldogságát kívánjuk megélni.
A pénzügyi csődsorozatban semmi csoda nincs. Soha nem voltam a tőke barátja sem. Mindig gyanakodva figyeltem és figyelem a tőzsdei bűvészmutatványokat, s azt gondoltam, hogy annak komoly ára lesz, ha valakik érték nélkül „hosszra-besszre” szereznek-pazarolnak el vagyonokat. 1929 már megtaníthatta volna velük, hogy ebből egy idő után mindig baj van. Ami könnyen jön, könnyen is megy. Néhány évvel ezelőtt a kis magyar válság idején, addig Rovereken száguldozó fiatal brókerek adták el a járgányokat, a Rolex órát, még talán a pláza cica exkluzív barátnőt is.

Két véglete lehet a jövendőknek. Visszanyerjük az isteni bölcsességet, s csak annyit használunk el a természet adományaiból, amennyire valóban szükségünk van. A másik véglet, hogy még robotjaink is bölcsebbek lesznek nálunk, és még verset faragni is nekik kell helyettünk, bár enni adni, akkor sem tudnak majd százmilliárd éhenkórász embernek, ha tökéletes rímeket faragnak helyettünk.

Az egészben az a szomorú, hogy mondhatok én is, más is bármit…Száguldanak az autók az új Mo-áson, megtelnek a plázák parkolói, tömve vannak a bevásárlókocsik harsány színekbe öltöztetett árukkal, és csipognak az elektronikus pénztárgépek, jelezve azonnal a logisztikusoknak, hogy  a mai fogyasztásunk fejében miből mennyit kell nagyon gyorsan rendelni.

Startra kész minden ember és gép az újabb hét rablásaira: legyen az biodiesel alapanyag, málna, mogyoró, barnaszén, esőerdő, vagy cápauszony. Egy betűvel többet nem érdemes erre az egészre pazarolni. Hátra hagyok még egy verset Lem-től, s kimennék a János hegyre, ha éppen itt lenne a közelemben. Amikor ott jártam, még volt remény a megmenekülésünkre ma már alig.

Tér és idő zsugorodnak,
Ha én egyszer nekikezdek.
Amit mások már feladnak,
Nekem ott van csak a kezdet.

Néha-néha adódott már
Egy-egy izgalmasabb példa,
Konvolúciós integrál,
Játékelméleti téma,

Pólus-zérus elrendezés
Meg a reziduum-tétel,
Potenciál-modellezés -
(Mi a kezdeti feltétel?)

Találkoztam már én széppel,
Jóva1 is a programokban,
De mért nem beszélnek a géppel
A programozók jambusokban?!

Elég volt az iterálás,
Szerelmes akarok lenni!
Vagyok is – vagy kitatálás?
Hogy lehet ezt eldönteni?

Oly forró és diadalmas,
Amit érzek tároláskor,
Ha jön egy nagy sima halmaz…
Ezt sosem érzem számoláskor.

Mostanában csak egy dolgon
Járatom a disc-jeimet:
Üres vagyok néhány folton,
S keresem a partneremet,

Aki segít feltölteni
A hátterek ürességét,
És segíti megalkotni
Algoritmusom hű képét.

Követném egy pólus ívét
Simuló-sík formájában,
Szimmetrikus tenzor ízét
Éreznénk, bit alakjában,

Megszámlálnám tagjaidat
- Vajha volnék rá alkalmas! -
És mátrixszá rendeznélek,
Gyönyörű végtelen halmaz!

(1) Az, hogy miként utalsz rá, már nagyjából kifejezi a véleményedet, és valamelyest a pártszimpátiádat is. Bár megfigyeltem, hogy ha váltogatod a kettőt, akkor rövid időn belül mindenkit összezavarsz. =)

 

(2)  Előéletéről információk a Hajdú-Bihar megyei illetőségű Basahalom boulevard-on. 

 

(3) "Lószart, mama!" Ha nem a Fidesz mondatta le, mert van éppen elég bajuk mosván az UD Zrt. kapcsán kiömlött szart, akkor senki.

 

Azt hiszem egy évvel ezelőtti történelmi helyzetértékelésem rondán elbukott, mivel nem akartam észrevenni az egykori SA és a Magyar Gárda között hasonlóságot. Pedig a dolgok mára már odáig jutottak, hogy tényleg illett volna.

A Magyar Gárda nem akar párthadsereg lenni -- mondta Dósa István, a Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya -- de vannak, akik a Jobbik által alapított és működtetett Magyar Gárda Egyesülettől azzá akarják tenni. Megy egyébként is a hatalmas kiszorítósdi mostanság a politikai paletta szélsőjobb oldalán; és a móka most a politikai hatalomról szól. Vona Gábor összefogná, amit össze akar fogni, csakhogy a radikális jobboldali nem az a fajta, aki ismeri az egy a zászló, egy a tábor-elvet.

A Magyar Gárda honlapján mindenesetre közzétették Dósa lemondásának hírét, amelyben azt állítják, hogy Dósa a rá nehezedő felelősség súlya alatt megroppant, s ezért nem vállalta tovább. 

Mindenesetre azt hiszem, hogy Dósa István személyes szerencséje, hogy Vona Gábor nem Adolf Hitler, és a Magyar Gárda meg nem az SA (pl. itt). Azokat az SA-vezetőket ugyanis, akikkel Hitlernek baja volt, bizony rondán eltették láb alól az 1934. június 30-áról július 1-ére forduló éjszakán.

És kijött a Magyar charta, ha olyan eredményekkel, mint ami elvárható lenne, akkor azt mondanám, okkal. Viszont sikerült olyan tartalmat beletenni, ami nagyjából egy Z kategóriás science fiction filmnek felel meg.

Érdekes lett mostanra kicsiny, de annál érdekesebb társadalmunk, egy két dimenziós igavonóhoz tudnám nagyrészt hasonlítani. Egyik oldalt ott vannak a fajmagyarok, s szentkoronát nyalogató pajtásaik, másik oldalt a fajbuzik, meg a fajcigányok, s az ő ánuszuk tartalmával házalók. Úgy tűnik (média szempontjából főleg), hogy normális ember már nem sok él ebben az országban. Mindenki húz valamerre, mint valami rossz oldalra szkrollozós játékban, keresik a platformot, amire ráugorva föl lehet liftezni a második pályára. Csak senki nem találja.

Van, aki a gárdaságban, és az agy nélküli masírozásban keresi vigaszát meg persze későbbi szavazóit, esetleg megszilárdulása után barnaingeseit. Tulajdonképpen van benne ráció, ha sikerül megfelelő mennyiségű embert agymosni, már csak a legnagyobb magyar titulust kell Széchenyitől elorozni, s a fejünk tetejére tenni, s Napóleoni önkoronázásuk befejeztével máris fanatizált alattvalók egy kis csoportja felett rendelkezhetünk. Bár a gárda igazából nagyon kicsi, s figyelemfelkeltésen kívül egy nagyobb party catering részének ellátására sem lenne elég, már azzal, hogy jelmezbálosdit játszanak meg kopog a bakancsuk, ezzel sikerült jópár embert megzavarni, főleg a kistelepüléseken, ahol...

A cigányok szerint rasszizmus van. Ez igaz, sőt, szinte teljes mértékig igaz. Nem lehet belekötni sem, hiszen a kistelepüléssel kapcsolatban egy szóval nem említették meg, hogy eme rasszizmus most tulajdonképpen ki felől és ki felé irányul. Akit már akart lehúzni cigány cigivel vagy apróval, és le köcsögmagyarozta az illető, mikor nem adott, az már nagyjából érzi a dolgot. Itt például Nyíregyházán tegnap is hajnali egyig dajdajoztak a cigánytelepen a segély örömére, nekik ez nagyjából egy Hanukával ér föl, három napos szigetfesztivál. Este nyolcig kocsma előtt, utána pedig putriparty. A hangerő pedig olyan, hogy óbudán már rég betiltották volna az egészet. Ilyenkor például az úton is fél kicsit átmenni az ember, nehogy valamelyik kollégának megakadjon a szeme valami értéktárgyon. Arról ne is beszéljünk, mi lenne, ha bemerészkedne a dzsungelbe és felszólítaná őket, hogy halkuljanak.

Szóval megvan az a rasszizmus, csak a helyzetet rosszul mérték föl. Igazából irányul ez mind a két oldalra, csak a cigányok nem csinálnak gárdát, vannak nekik fontosabb dolgaik is. Sőt van nekik fontosabb dolguk a tanulásnál is, mint ahogy Mizsei Béla kisgazda politikus is megpendítette volt, amire az egyik barnás delikvens úgy válaszolt, hogy majd biztos erőszakkal meg akarják tudálékosítani őket, nehogy mán lopjanak. Ezek a szavak mondjuk az én olvasatomban nagyjából annyit tesznek, hogy számukra már alkotmányos alapjog a lopás. Pedig lehet, hogy a tanulás kiutat tudna jelenteni nekik, ha a szegénységből nem is, de a jelenleg látható részükre jellemző bűnözési és szaporodási hullámból esetleg. Ahogy elnézem, egy társadalom minél műveltebb, annál inkább képes európaiként viselkedni.

Szóval érdekes lóoldal lett ez a magyar charta, legalább annyira képes a tényleges gondokat megoldani, mint mondjuk a gárda. Súgok: semennyire, csak fokozza őket. A cigányság pedig bebizonyította, hogy még egy normális érdekképviseletet sem tud összeszedni magának, maradt a középkorban, csak éppen a sátorba behívó vásári mutatványos zakót visel és nem kocsiban, hanem drága lakásban lakik. Amúgy nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy igen, beismerem, vannak gondok, de ezzel és ezzel a programmal akarjuk felvenni ellene a harcot. A leghihetetlenebb ebben az egészben, hogy az egész cigányságot úgy kezelik, mintha valami védett állatfaj lenne. Pedig a populációjuk alapján ez nem tűnik reálisnak.
 

Süldő kölyök voltam, éppen hatéves, mikor faluról elkerültem falura. (??)  Igen, egy másik faluba, mintegy 80-100 km-re a szülőfalumtól, de sosem mértem le pontosan a távolságot. Nem ez volt a lényeg, ezt már akkor is éreztem.
Az én falusi családomban soha nem hallottam mást, csak ilyeneket:
-    Tanulj fiam, a tudást nem vehetik el tőled!
-    Becsüld meg magad!
-    Fogadj szót.
-    Ne ellenkezz, ne hőbörögj, abból csak bajod lehet.
-    A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát…s így ment ez vég nélkül. Ezzel a hatalmas batyuval felvértezve érkeztem szüleimmel együtt az új lakóhelyemre, ahol is, egy a falutól teljesen idegen lakótelepszerű képződményben kaptunk két szoba –összkomfortos szolgálati lakást.

Istenem, de sokszor hallottam még évekkel később is, ahogy  szülőkéim dicskedve emlegették az összkomfortot, mely egy átlagos falusi portától abból különbözött, hogy volt angol WC, fürdőszoba gyereknek való nagyságú káddal, fával fűthető bojler, no meg cserépkályha. Na meg vízcsapok, kezdetben sparhelt, majd gáztűzhely, aztán az a rohadék büdös olajkályha…eltelt egyébként, 10 év a mi költözésünket  követően, és falun is elkezdtek ilyesmik lenni: új mechanizmus, háztáji, kispolgári gyarapodós módra frizsider,  meg Kékes, vagy Tisza Tv, és az első Moszkvicsok, Trabantok, jobb tszcs-kben meg Volga, vagy Pobjeda az elnök elvtársnak.

Én, egyébként élveztem az új falumat, busszal hordtak minket suliba, voltak dombok, nem úgy, mint otthon, télen szánkózni, nyáron csatangolni lehetett, a mi provinciális hegyvidékünk lankáin, ligeteiben, és egyetlen komoly erdejében, ahol még szarvast is láthattál, ha szerencséd volt.

Nem ez a lényeg. A fentebb idézett bölcseletekkel ellátva igazoltam át egy másik világba, ahol hirtelen össze lettem zárva a lakótelepi udvarban, az Ikaruson, meg a suliban, a Pestről levezényelt apukák, magukkal hozott fiaival, de azért érkezett pár csaj is. Ezek a skacok, aztán kitanult pribékek voltak. Profik, tájékozottak, mindenben ügyesebbek: szájtátva hallgattam és néztem, követtem, gyengécskén utánoztam őket.

Főleg a két B. fiú volt elképesztő. Arra nem emlékszem, hogy az öltözékük bármiben eltért volna az enyémtől, mert tavasztól-őszig megtette valami rövidnadrág, Tisza cipő, ősztől-tavaszig, bakancs, sínadrág, fehér zokni, sál, jambó-sapka stb. A jelmezem, tehát megfelelt a kor igényeinek.

Tőlük láttam először, mármint a B. fiúktól, hogy nem kell feltétlen szabályos csokorba kötni a kék-vagy piros nyakkendőt, bele lehet azt bújtatni, egy műanyag karikába, amire nagyon haraptak a tanárok, de a lecseszés után ugyanúgy hordták piros-vagy kék díszüket. Ők már látták a moziban azokat a filmeket, amelyeket mi később a Tv-ben, ők pestiek tudták merre „folyik” a Lánchíd, én még talán villamoson sem ültem addig.

Még egy dolgot tudtak, de nagyon, ezt a legjobban. Uralkodni, megvetni, fegyelmezni, megszégyeníteni, intrikálni, avagy inkább sz@rt keverni, és a folyton folyvást összevissza jutalmazott, büntizett társaságunk soha nem tudott kiigazodni a napi cselszövések irdatlan dzsungelében.

Mindig elkezdtem gyanakodni, amikor épp velem kötöttek rövid életű szövetséget, ilyenkor diadalmas is volt az érzés, hogy a vezetőink között lehetek, amolyan kegyenc, meg féltem is a letaszajtástól, köreikből, mert az, bizony könnyen megeshetett. Elég volt nem úgy bánni a csúzlival, nyíllal, a fából faragott-feketére kent, lakktól fénylő, majd’ igazinak látszó német géppisztollyal, amelyet csak ők tudták a pincéjükben legyártani.

Játékos csatáink idején, kellett lenniük oroszoknak és németeknek, vagy kurucoknak és labancoknak. Én általában az erkölcsileg mélyen elítélt ellen soraiban kaphattam helyet, s bár rühelltem, igyekeztem küzdeni, de tudtam, hogy el kell veszítenünk a csatát. Se a fasiszták, se a labancok nem nyerhetnek, nem nyerhettek meg egyetlen ütközetet sem. A B. fiúk valóságos istenek lettek, ők tudtak a legjobban focizni (valóban), egyikük kiválóan rajzolt, ők voltak a legjobb íj-gyártók, a legjobb fára mászók, bringások, korisok, nem is sorolom…Kudarcok sora volt az ott töltött nyolc évem. (Nem kérek önkéntes pszichoanalízist senkitől sem, megszenvedtem, de túléltem.)

Ekkor még nem jöttem rá a titkukra, azt csak később fejtettem meg. Nem volt elég a sokirányú valós tehetségük, mindig abban igyekeztek demonstrálni kiválóságukat, amiben a legjobbak is voltak, de mindehhez hatalmas önbizalom, hit is társult. Még abban is jobbak voltak, amiben mondjuk nekem, vagy másnak kellett volna, mert volt valami belső erő, és ravaszság  bennük, amellyel pillanatnyi megingás után újra uralták a terepet, és ki nem engedték a vezérséget a kezükből.

Aztán én, elkerültem egy jó nevű, valóban erős középiskolába, ők maradtak, illetve jártak a helyi majdnem semmilyenbe, sőt a kisebbik B. bátyja, csak szakmunkásnak tanult. Az első évem utáni nyár, csak az enyém volt, most én tudtam újat mondani, mutatni, mesélni, angol dalszövegeket, magyarra fordítani, s egyáltalán meglátszott rajtam, hogy komoly hátteret kaptam hozzájuk képest, az ország akkor kevés elit-iskolájának egyikében.

Nem fogjátok elhinni, de a gimiben is akadtak újra B. fiúk-szerű nagyf…ok. Már nem is csodálkoztam. Nekem akkor még, nem volt Levis-em, Beatles, vagy Rolling Stons kitűzőm, sőt még egy nyavalyás lemezjátszóm se, a Tesla szalagos magnóról már ne is beszéljünk, s a Juhász piros vagy kék csíkos Colgate fogkrémjét már meg sem említem. Újra a helyemre kerültem, de tudtam, otthon meg én vagyok most már a nagyf…sz, és ez mindenen átsegített.
 

1990-ben az élet a politika környékére sodort, s lelkesen ténykedtem, nem is jelentéktelen városi szintű szerepkörömben. Négy évig hívtak még a haverok is, "elnök" úrnak, de már megint nem én voltam a nagyf…sz. Mire véget ért nem érdemek nélküli helyi politikai pályafutásom a többiek hétmérföldes csizmában szaladtak előre. Lecserélték az első használt Golfjaikat, Opelre, majd Wolksvagenre, a lakótelepit, lakóparkira, sokszor az asszonyt is, egy fiatalabb évjáratra, és azóta is száguldanak mint a rakéta.

Elnézem a mai politika öregebb és fiatalabb titánjait, valamennyien magukon hordozzák a nagyf…sz jellegzetességeket. Sőt, a mai ifjak már sokkal profibban hazudnak, gyorsabban tüzelnek csípőből egy szópárbajban, meg nem remegnek egy vagy száz mikrofontól sem, és az utolsó pillanatig védik hadállásaikat, az egyébként úgyszintén nagyf…sz riporterekkel, vagy politikai ellenféllel szemben. Ez az! Megfejtettem a magyar politikai elit legalapvetőbb jellemzőit, nincsenek itt mélyrétegek, amellett, hogy vannak több nyelvet beszélő, több-diplomás, ebbe beleszületett, vagy kitanult zsenik, megélnek mellettük a képzetlenebb nagyf…ok is, ideig – óráig, vagy náluknál is jobban.

Így lesz ez kedveseim val’szeg az idők végezetéig. Ha jót akartok a gyereknek, feledjetek minden népi bölcsességet, becsületre nevelést, első pillanattól kezdve, csak nagyf…nak képezzétek a csemetéket, és húsz év múlva a tízmilliós nagyf…sz ország leszünk, elmehet a kisantant a búsba. Ja, a lányokat is lehet ilyenné, már hogy a fenébe ne! Így jön ki a tízmilla, higgyétek el, megéri. Mienk lesz Európa, majd a világ is, de azt én már nem várom meg. Szasztok!

 

Megérkezett a rendőrségre a szakhatóságok feljelentése az öttömösi hamisított savanyúság ügyében, a rendőrség a szükséges intézkedéseket megteszi - mondta el az MTI-nek szerdán a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője, Tuczakov Szilvána.

A Csongrád és Bács-Kiskun megye határán fekvő homokháti kisközség Szegedtől 40 km-re található.
Az 55. sz. főúthoz közeli település jellegzetes alföldi tájon fekszik: homoki legelők, homokpuszták, telepített erdők, növénykultúrák veszik körül. Már az Árpád-korban itt falu volt, mai neve török családnévi eredetű. Öttömös puszta birtokosának, Magyar Imrének leszármazottja volt a neves Afrika-kutató, Magyar László. Emlékét park és a róla elnevezett általános iskola őrzi. 1908-ban önálló községgé vált, katolikus temploma 1939-ben épült. A határ növény- és állatvilága rendkívül gazdag, vadászati lehetőségei kiválóak, kirándulásra is alkalmas szép homoki erdőség is terül el itt, valamint a rovar és növényritkaságokat rejtegető Baromjárás-puszta. Itt halad át az Alföldi kéktúra útvonala. A tanyai turizmus iránt érdeklődő vendégeket várja a Gyarmati Vadászház és a Módra-tanya. A község hagyományos rendezvényei: a februári Vadászbál, a júniusi Spárgafesztivál, az októberi Szüreti bál, valamint novemberben megrendezendő Szülők Bálja és a Magyar László Emléknap.

Nos igen: az adatok szerint mindössze 7 km ide Pusztamérges…Találó. Én is rohadt mérges vagyok, mint az új hírverő, a romlott savanyúság. Ki az a marha, aki képes erre vetemedni? Szinte bárki lehet, nem lényeges. Élni kell, ha csak így lehet – akkor így. Kit érdekel, hogy beteggel etetik-e meg, vagy gyerekekkel – nem az övéi, mit bánkódjon?
Ahol ezerszám lehet eladni rozsdásodó vasúti kocsikat, ahol Kulcsár holtbiztosan szabad lesz max négy éven belül, ahol Princz ügye 11 éve tart, ahol a Fenyő gyilkosság megtörténhet, és 11 év alatt már egész Albánia DNS mintája itt van, s ráadásul reménykeltő – nos ilyen ország nincs is…azaz van. Öttömös országa ez.

Gondolj bele: Tocsik Márta, Princz, Kulcsár, Cargo-s vezér stb. mind-mind kiemelkedően kreatív emberek. Megreformálhatnák az egész országot, annyira magas fordulaton tud járni az agyuk. Helyette mindegyik feltalálja a romlott savanyúságot, ez is a balsors része? Küldjük el őket Afrikába, először edződjenek ott, és miután becsaptak, átvertek, lehúztak egy egész kontinenst, immár elemi késztetés van bennük jóra vágyni. Annyira megjavulnak, hogy szakértők lesznek. Akkor pedig kormányra velük.

Mi a tanulság? Szinte semmi. Bírság-bírság hátán, aztán minden folyik tovább. A hangulatomat az sem javítja, hogy immár 40 éve semmit nem érünk el különböző foci - eseményeken, a minap sem történt csoda - nem is történhetett, mert ez Öttömös országa, s ha valamit elbaltázunk? Ott van Pusztamérges. Mindössze hét kilométer. Természetesen eszem ágában sincs megbántani egyetlen öttömösi honfitársamat sem. Éppen csak náluk volt ez a romlott valami - nem éppen megnyugtató - lehetett volna bárhol...

 

Kedves Olvasó!

Mivel a blog.hu véleményem szerint a személyiségi jogokat sértő módon, saját adatvédelmi szabályzatát is megszegve lehetővé tette a felhasználók tevékenységének nyomonkövetését bárki számára, ezért minden blogomat felszámoltam ennél a szolgáltatónál és minden kommentemet is, amihez hozzáfértem.
További sok sikert kívánok az alkotógárdának, olvaslak, de nem kommentállak benneteket a fentiek miatt.
Amennyiben személyiségem megnyerő volta miatt kerestél volna, minden bölcselkedést és politikát szigorúan nélkülöző magánblogomat megtalálod itt: Wordpress futóblog

Szeretettel: Dr. Stein

 

Magam sem tudom indokolni, miért nem foglalkoztam eddig a magyar egészségügyi „reform” egyik emblematikus alakjával. Jöjjön hát, aminek jönnie kell, beszéljünk a Hospinvestről.

 

gyszer volt, hol nem volt néhány kisebb-nagyobb magáncég, melyek az egészségügyben kifejtett tevékenységük megkoronázásaként elhatározták, hogy közös, nagy kalandba fognak. Mint honlapjukon megkapó természetességgel leírják, „egészségügyi szakemberek, menedzserek, közgazdászok és szakorvosok fogtak össze, hogy olyan új egészségkultúrát honosítsanak meg a betegellátásban, mely révén a kórházak és rendelőintézetek figyelmesebb, korszerűbb és hatékonyabb szolgáltatást nyújtanak a gyógyulni vágyóknak.” Az eltelt nyolc év alatt figyelemre méltó eredményeket értek el: jelenleg négy kórházban (Gyöngyös, Hatvan, Kiskunhalas, Parád) és négy másik település rendelőintézetében működve kb. negyedmillió embernek nyújtanak egészségügyi ellátást. Emellett 10 településen 22 patikát üzemeltetnek, önálló diagnosztikus cégük a vérképtől az apasági vizsgálatig egy sor laborvizsgálatot tud elvégezni, és most készülnek eddigi létük legnagyobb dobására, az egri Markhot Ferenc kórház 20 éves üzemeltetési jogának megszerzésére. Úgy tűnik, a mai Magyarországon példa nélkül álló sikertörténet az övék, méltó lenne arra, hogy valamelyik büszke tulajdonos megjelenjen a HVG hátsó-belső borítóján a portré-rovatban. Vagy akár a Heti Válasz üzletember-portréi között, lol. (Update: a HVG-ben meg is jelent, itt a link.)

 

 

Van azonban pár dolog, ami sehogy sem megy a fejembe.

 

 

z egyik az, hogy a Heves megyei közgyűlés az egri vezetés és a lakosság jelentős részének egyértelmű véleménnyilvánítása ellenére mindenféle előzetes vizsgálat vagy hatástanulmány nélkül döntött úgy, hogy a Hospinvestnek adja az üzemeltetési jogot. Nem mellékesen pályázott a kórházra a Debreceni Egyetem (ami szerintem nagyobb garanciát jelentett volna a jó szakmai színvonalra) és az egri önkormányzat is.

 

másik az, hogy áprilisban a (szocialista többségű) megyei közgyűlés figyelmen kívül hagyta az Észak-magyarországi Közigazgatási Hivatal törvényességi észrevételét, mely szerint a Hospinvest Zrt pályázata sem a kiírásnak, sem a megyegyűlés vagyongazdálkodási szabályzatának nem felelt meg.

Röviden arról volt szó, hogy a kiírásban az elmúlt 3 évre vonatkozó bankgaranciát követeltek meg, de a Hospinvest bankja csak az igazolás keltét megelőző két évről nyilatkozott. A nyilatkozat formai szempotból sem felelt meg a pályázatban megkívántaknak. Úgy gondolom, ekkora volumenű pályázatnál aligha arról lehet szó, hogy Gizike a bankfiókból elfelejtette, hogy hány évről és milyen formában kell nyilatkoznia. Jóval valószínűbb, hogy a kérdéses év során olyan tartozása volt a cégnek, amely miatt kizárható lenne a pályázatból. Nincs arról információm, hogy a későbbiekben benyújtottak-e megfelelő igazolást.

 

 harmadik az, hogy a kórházvédők két, egymástól távoli településen élő vezetőjének autóját ugyanazon éjjel, a kórház átadása elleni tiltakozás napjára virradóan öntötték le ismeretlen tettesek kromofággal. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani hogy a Gyöngyösön és Ostoroson egy időben elkövetett vandalizmus, mely több elkövetőt feltételez, nem kimeríti-e a bűnszövetkezetben elkövetett garázdaság fogalmát (már ha van ilyen egyáltalán). De hogy igen rossz üzenetet közvetít, az egyszer biztos.

 

z sem érthető, hogy ha valóban elegendő dolgozóval kötöttek szerződést, miért keres a Hospinvest jelenleg is, kiemelt fizetés ígéretével minden szakmában orvosokat és más eü. dolgozókat, egri, budapesti és több más településen élő orvosok személyes közlése, ill. a Hospinvest saját honlapja szerint is. 

Netán mégis igaz a pletyka, hogy az ÁNTSZ-nek leadott dolgozói névsorral komoly gondok vannak?

 

 

ovábbi kérdés, hogy a Hospinvestről a suttogó közvéleményben terjedő számos anomália ellenére miért csak a jobboldali sajtó magát más ügyekben jórészt diszkreditált képviselői (Magyar Nemzet, Hírtévé) veszik a fáradtságot, hogy utánajárjanak? A botrányokra (főleg, ha Fidesz-közeliek) oly érzékeny ÉS, Népszabi vagy akár a HVG miért nem küld tényfeltáró riportereket pl. a gyöngyösi kórházba?

 

 

Apropó, utánajárás: Nem csak a Hospinvest szerepe kérdéses az egri kórház ügyében. Az egészségügyi reform egyik eleme volt az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása, mely honlapja szerint „védi a biztosítottak jogait, nyilvántartja az egészségügyi intézmények munkájával, a gyógyítás minőségével kapcsolatos adatokat. Tevékenységével segít abban, hogy egészségi problémáink megoldása során ... olyan szolgáltatást kapjunk, amely méltó a tízmillió biztosított ellátásáért felelős, több mint ezermilliárd forintnyi forrásból gazdálkodó rendszerhez”. A Felügyelet akár névtelen bejelentésre is (!) minden esetben lefolytatja a szükséges vizsgálatokat, még ha kívülálló számára jelentéktelennek tűnő hiányosságról van is szó.

 

 

Hospinvest parádi kórháza már szintén állt a Felügyelet szőnyege szélén. A vizsgálat közvetlen tárgya a gyógyszerelési szabályok be nem tartása volt (a kórházban a betegekkel részben az otthoni gyógyszerüket szedették). Emellett megállapításra került, hogy a kórház orvosai csak 7-17 óra között tartózkodnak az épületben, az ügyeleti szolgálatot („csendes”, azaz nem felvételes ügyeletről van szó) egy 6 km-re fekvő település központi ügyelete (=ügyeletes orvos) látja el. Ez túl azon, hogy veszélyes, szabálytalanságra is lehetőséget ad, mert a jogszabályok szerint gyógyszeradást (pl ha valamelyik betegnek fájdalma, láza alakul ki) csak orvos rendelhet el, és távolról sem biztos, hogy az orvosi ügyelet mindig meg tudja vizsgálni a beteget. A Felügyelet jelentéséből az körvonalazódik, hogy az ügyeletest a betegtől beszedett emelt összegű vizitdíjjal igyekeztek motiválni, ami törvénysértő (fekvőbetegnek nem kellett vizitdíjat fizetnie). További érdekesség, hogy a vizsgálat menetét részletesen taglaló Határozat alapján a Felügyelet dolgozói nem éltek a lehetőséggel, hogy ottjártukkor a kezelt betegektől érdeklődjenek a kórház gyógyszerelési szokásairól, és adatokat a hivatalokon (OEP, ÁNTSZ) túl gyakorlatilag csak a kórház dolgozóitól (döntően a vezetőktől) szereztek be. Érdekes, hogy bár több szabálytalanságot is feltártak (pl. a Hospinvest „nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően nyújtotta a finanszírozási szerződésből folyó, kötelezően ellátandó egészségügyi szolgáltatásait”), az ügyet egy nevetségesen alacsony, 50.000 Ft-os bírsággal zárták le. Ez az összeg pontosan megegyezik azzal, amit a betegek állapotát nem befolyásoló mulasztások esetén alkalmaznak, pl. egy háziorvosi Bt esetében, ahol – bár számítógépében pontosan dokumentálták - a betegekkel való közös megegyezés alapján nem adtak nyugtát a vizitdíjakról.

Úgy tűnik, a Hospinvest esetében a Felügyelet nem az elvárható és szokásos szigorával járt el a büntetés kiszabásakor. És ami még érdekesebb: bár az egri kórház működtetésének megszerzése körül az általam leírtakon túl is számos anomália van és volt, a Felügyeletnek a mai napig nem jutott eszébe megvizsgálni, vajon nem jár-e a betegek érdeksérelmével, ha a Hospinvest megkapja az üzemeltetési jogot.

 

z utolsó hír az, hogy a Heves megyei közgyűlés 60 nappal meghosszabbította azt a szeptember 1-én lejáró határidőt, amíg a Hospinvest átveheti a az egri kórház vagyonkezelését. (Szeptember 1-én a rendelkezésre álló, az interregnumban az egészségügyi ellátás hiányosságait firtató észrevételek alapján túl hosszúnak tűnő

2x120 napos határidő első 120 napja jár le.) Legalábbis elgondolkodtató, hogy a megyei közgyűlés úgy hozta meg határozatát, hogy nem várta meg a Hospinvest hiányos pályázatával kapcsolatban a közigazgatási hivatal által kezdeményezett, szeptember 15-én érvényes tárgyalás eredményét.

 

Nem kellene a hivatalos szerveknek (ÁNTSZ, Egészségügyi Minisztérium, Egészségbiztosítási Felügyelet) választ keresni ezekre a felvetésekre, mielőtt a Hospinvest átveszi az egri kórházat?

 

Csak kérdem...

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc-- a felbomlott koalíció sokadik újbóli összeforrasztásának kísérleteként -- Megegyezés című esszéjében olyan alkut kínált fel a szabaddemokratáknak, amelyet érdemes lett volna elfogadni. Az alku elfogadása valószínűleg a megmentette volna a mára csupán egy százaléknyi népszerűségű pártot a következő választásokon való biztos vereségtől, és valószínűleg bent tarthatta volna a Országgyűlésben. No persze lehet arra spekulálni, hogy négy év parlamenten kívüli politizálás után annyira megerősödnek majd, hogy a 2014-es választásokon könnyedén túlszárnyalják a 5%-ot. Ezzel kapcsolatban azonban muszáj megjegyeznem, hogy hazai politikai párt ilyen fordulatot még nem hajtott végre. Az Országgyűlésből való kikerülés jobbára egyet jelent a süllyesztővel, onnan élve, a saját erejéből még egyetlen politikai alakulat sem tért vissza a porondra, legfeljebb csak hamvaiból feltámasztva, bekebelezve, látszatszövetségesként...

Megegyezésben leírt program véleményem szerint a liberális értékrend szerint is vállalható és mindenekelőtt véghezvihető cselekvési terv lenne. Az SZDSZ, és főképp annak elnöke, Fodor Gábor azonban nem a kétlépéses járulék- és szja-csökkentést, vagy a közfoglalkoztatási programot utasítja el (ezt is megtehetné -- ám ezzel nagyon szembemenne a közvéleménnyel), hanem a kormányfő személyét, mondván: ez a program nem kellően radikális számukra, egyedül Gyurcsány hatalomban maradását szolgálja, amihez a magyar liberális párt¹ nem kíván asszisztálni. Teszik ezt természetesen olyan retorikával, amelyben ugyanúgy elutasítják a magyar politikai jobboldalt (és Orbán Viktor személyét is), mint Gyurcsányt és az őt támogató baloldali politkát, ezzel azt a hamis látszatot keltve, mintha létez(het)ne a mai Magyarországon egy haramdik erő. Sőt: minta ez a harmadik politikai erő ők lennének: 

Világossá kívánjuk tenni, hogy a választás, a liberális választás az nem Gyurcsány Ferenc, nem Orbán Viktor, hanem egy olyan felelős kormányzásnak a kialakítása, amit szakértői kormánynak nevezünk. A szakértői kormány adja a legjobb és legerőteljesebb lehetőséget ma Magyarország számára. (Fodor Gábor) 

z általuk elképzelt szakértői kormány² személyiségei "sem személyükben, sem programjukban nem az újraválasztásukban érdekeltek, hanem abban, hogy az ország érdekében tegyék meg azt a néhány fontos lépést, amit meg kell tenni." Ez eddig tiszta sor. Gyönyörűszép utópia, elképesztően jól hangzó és elméletben csudálatosan végigvihető gondolat, de...

gyan tegye már a szívére a kezét mindenki és árulja el, hogy szerinte kik azok a nevek, akik szóba jöhetnek ilyenkor?! Ha a liberálisok által elképzelt, többé-kevésbé színtelen-szagtalan (ám szakmailag kiváló)  személyek találtatnának is (szerintem nem), miképp volnának képesek együtt dolgozni? A több mint egy évtizede tartó, a végletességet sem nélkülöző társadalmi megosztottság okán  el sem tudok képzelni egy olyan (nagykoalíciós?) szakértői kormányt, amely képes volna egységes cselekvési programot tartva kormányozni, még kevésbé olyan jelölteket, akik a szakmai-politikai elithez tartoznak, de soha eddig nem kötelezték el magukat sem az egyik, sem a másik oldal mellett. (Nem magyarokról pedig -- gondolom -- szó sem lehet, hiszen ők miért volnának érdekeltek abban, hogy Magyarország kilábaljon abból a főképp közéleti válságból, amibe a hazai politikai elit juttatta? Az általános bizalomvesztés ugyan nem magyarázata mindennek, de nagyonis gyökere a problémák oroszlánrészének.) 

nnél is izgalmasabb kérdés, hogy ki és milyen körülmények között választaná meg a szakértői kormányt, miféle konszenzusok eredményeként születne meg az az állatorvosi ló, amely kigaloppozná a hazát a jól kevert szarból (és egyben biztosítaná Fodor Gábor pártjának túlélését is³)? Erről a lehetőségről ugyanis az Alkotmány (explicit módon) hallgat. Ami esetleges megvalósítási lehetősége volna, azt konstruktív bizalmatlansági indítványnak hívják⁴ (Alk. 39/A. §) , ám abban az esetben meg kellene nevezni a miniszterelnöki tisztség jelöltjét is, aki -- megválasztása esetén -- maga alakítana kormányt. Ez tehát nem az elképzelt út. A másik, járható út az volna, hogy Gyurcsány Ferenc szépen felballag a Sándor-palotába, benyújtja a lemondását, amit a Köztársasági Elnök el is fogad és kiírja az előrehozott választásokat, vagy kinevez egyet a legutóbbi választásokon győztes párt (ön)jelöltjei közül⁵. Amíg mindez le nem zajlik, addig a Gyurcsány-kormány természetesen a helyén marad, a kormányfő pedig ügyvezető miniszterelnökként teheti ugyanazt, amit addig (persze bizonyos döntési korlátokkal). 

Előrehozott választást azonban nem akarnak a szabaddemokraták (az nyilvánvalóan kinyírná őket parlamenti pártként),  a bizalmatlansági indítványt pedig minden valószínűség szerint elbuknák. Mit akarnak akkor valójában?

át ez a nagy kérdés!  Nem hiszem ugyanis, hogy a szocialistáktól való markáns elkülönülés  és  önmegkülönböztetés hozhat annyit az SZDSZ konyhájára, hogy érdemes volna érte hepciáskodni. A hirtelen a köz érdeke iránt elkötelezett lelkiismeret felébredtében meg nemigen hiszek. Ilyet magyar politikus efféle helyzetben nem szokott hátsó szándék nélkül érezni, még ha a becsületes arcán lévő becsületes szájával éppen azt mondja is. Ez szerintem hattyúdal -- egy pöcegödörben fuldokló, kétségbeesetten rikácsoló hattyúé.

A rózsaszínes lila ködbe burkolt liberális (s)óhajjal kapcsolatban -- nem meglepő módon -- Dávid Ibolya találta fején a szeget: 

Az MDF elnöke hangsúlyozta: minden kormány létezésének alapja egy program, azonban - mint mondta -, ma azt látjuk, hogy nincs program. Alkotott ugyan egyet Gyurcsány Ferenc, de azt nem akarja elfogadni az SZDSZ, a liberális pártnak pedig nincs programja - mondta az MDF elnöke.
"Az MDF úgy látja, hogy célszerűbb lenne programban egyetértésre jutni a pártoknak, ha a program körvonalazható, akkor biztosítani kell a szükséges mandátumszámot, majd ezek után lehetne beszélni arról, hogy milyen kormány alakulhasson Magyarországon" - fogalmazott Dávid Ibolya. Hozzátette: amíg az SZDSZ egy ilyen programot nem rak le, addig az MDF hiteltelennek tartja a liberális párt kezdeményezését. (forrás)

o és Orbán Viktor meg a Fidesz, az előrehozott választások legfőbb érdekeltjei⁶ mit csinálnak mostanában? Egyrészt a szokásos destruálást, ami azért annyiban érdekes, hogy mostanság mintha enyhültek volna kissé, és vitaképesnek tartanák a miniszterelnök (meg az MSZP) programját⁷, másrészt viszont hátradőlnek és élvezik, amint az általuk is jócskán kavart nagy szardagonyában egymást fojtogatják a liberálisok meg a szocialisták... 

 

(1) Érti a kedves olvasó ugye? Ez olyan, mint a magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, nem is egészen az, de a miénk!

(2) Ezt egyébként valamikor egy népszavazási kezdeményezés és egy, az előrehozott választások szükségességéről való elmélkedés közt a Fidesz felső vezetésének egyik tagja is emlegette (nem emlékszem, pontosan, hogy ki, talán maga Orbár volt), ám gyorsan el is felejtődött. Nyilván azért, mert ők is rájöttek, hogy ez a jelenlegi alkotmányjogi környezetben mekkora egy baromság.

(3) Merthogy szerintem öngyilkos húzás volt ez tőlük, de hát amint mondták a lényeg a (pontosan meg sem határozható) magyar liberális elv volna, nem a túlélés, úgyhogy ez van.

(4) Kistestvére az ún. bizalmi szavazás, amit a miniszterelnök útján a kormány terjeszt az Országgyűlés elé önmaga ellen. Ilyet már láttunk mostanában, nem is lett semmi eredménye!

(5) Ennek is ismerősnek kell lennie már -- gondoljunk erősen a Medgyessy-kormány végnapjaira.

(6) Nem tudom észrevettétek-e, de mintha mostanság eltűnt volna  Fidesz kommunikációjából... Csak nem rájöttek, hogy most talán mégsem volna olyan nagyon jó buli?!

(7) Merthogy közben a szocialisták elfogadták a legújabb Gyurcsány-programot (is) pártprogramnak.

Robert Sheckley a tipikus egy könyves szerző. Annak mondjuk nem utolsó, bár ezen szerintem kivételesen sokat dobott az a valaki, aki a dögunalmas eredeti címet (Dimension of Miracles) arra ferdítette, hogy Kozmikus főnyeremény. Jó, mondjuk a Státuscivilizáció se rossz, de a főnyereménytől az is jócskán elmarad, meg a többi is, amiben minden bizonnyal oka az is, hogy Sheckley túlzottan beleszeretett a vadász-áldozat témába, ami főnyerménynek is egy szála, de nem az egyetlen, mint egy rakat egyéb vackának.

Tom Carmody kilép a hivatalból, felemegy westend sugárúti lakásába, és úgy jár: égi harsonaszó kíséretében közlik vele, hogy nyert a Galaktikus Lottón, majd némi egyeztetés után már ott is vannak a Galaktikus Központban, ahol át is adják neki.

Majd megjelenik a valódi nyertes, de némi szofisztikált vita után feladja; előbb a sorsolást végző kompjúter ecsetli lángoló szavakkal, hogy hibázni szent kötelessége, majd armody is megmakacsolja magát, és meglepi a másik Carmodyt meg persze az illetékeseket is egy ékes szavú monológgal, melyben kimondja, a kompjúter hősies tévedése mit sem érne, ha ő korrigálná a hibát és átadná a nyereményt a valódi nyertesnek, a lelkes beszédekhez ráadásként a nyeremény kontrázik.

A hiba ott van, hogy senki sem tudja, hogyan juttatható vissza a Földre a nyertes, vagyis aki meg tudná, az nem hajlandó rá, mert nem kötelessége. Innen egyre vadabb kalandok jönnek, fény derül rá, miként magyarázta ki a neves (ám legtöbbször csapnivaló munkát produkáló) bolygóépítő a horgas orrú, szakállas vénembernek a Föld nevű megrendelés elkúrását.

Carmody végül egy célba juttató spercialistához kerül, aki Carmodyt lehetséges valóságába küldözgeti, ahol újra és újra megpróbálja tőrbe csalni a ragadozója, hol megmentő rakétának, hol new-yorki metrónak és utasainak, hol pedig Carmody szülővárosának lakóinak álcázva magát, első ízben újra is kell éleszteni.

A regény sajátos humorának köszönheti, hogy emlékezetes marad. Bár Sheckley nem ír olyan jól, mint akár Dick, akár Lem, vagy Bradbury és Aldiss, de fanyar, időnként cinikus humora átsegít a nehéz pontokon, az itt-ott erőltetett dialógusokon, ötletei helyenként kiválóak (a szószátyár város esete például amelynek elmenekültek a lakói majdnem pazar), és szerencsére még csattanót sem akar ránk erőltetni, így megmarad kellemes élménynek, és nyugodtan helyezhetjük a polcra a klasszikusok közé.

Lehet a rendszer egykulcsos, többkulcsos, sőt akár adómentes is. Hozzatok szlovák (!!!) román és bármilyen példát, tanulságot. Lendítsük át Magyarországot ezen a holtponton, hogy saját magunkat fojtogatjuk. Semmi különös nem kellene egyébként: számlát (nyugtát) kérek a fodrásztól, kőművestől, a nem tudom kitől. Beletörődöm, hogy többet fizetek, keletkezik egy év alatt 1 ezer milliárd + bevétel, és hozzásegítem az országot: nem Gyurcsányt, nem Orbánt, olyan mértékű többlet bevételhez, hogy 2010-től már radikálisan csökkenhetnek a közterhek és szárnyalhat az ország. Utópia?

Ezerkilencszáz-ötvenöt az azért a paranoia éve volt, mint ahogy az azt megelőző kurta harminc-negyven év és az utána következő harminc-negyven év is. Hidegháború, mccarthyzmus, Rákosi-korszak, Hruscsov, ÁVH és persze az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság.

Philip K. Dick meg ugye eleinte hajlamos volt paranoiára, aztán tényleg paranoid lett - jó példa erre, amikor Lem betiltását követelte, holott utóbbi a tengernyi amerikai fos mű-sci-fi közül pont Dicket emelte ki, mint értéket. Dick akkori feleségét is kikezdte az általános paranoia, FBI ügynökök érdeklődtek náluk, mit is keresett ekkor és ekkor itt és itt, és kit tudna bemószerolni az ott megjelentek közül, ha már.

Ezzel a motívummal indul a Figyel az ég (Eye int he sky), és aki esetleg csak idáig jut a könyvben, az sokat veszít - a kicsit ritmustalan, erőltetett kezdés példás ritmusban végigzavart regénytől szeretné elrettenteni a kedves olvasót.

Szaporodás: csak nõstényei ismeretesek, petéit megtermékenyítés nélkül rakja le (=szûznemzés =partenogenezis).
Táplálkozás: ragadozó állat, fõleg kisebb sáskákkal táplálkozik. Zsákmányát lassú, imbolygó mozgással cserkészi be, és tüskés elülsõ lábaival, majd éles rágóival ragadja meg.

Mi a csodát akar tőlem, tőlünk? Minden nyáron több alkalommal berepül (mászik) a lakásunkba. Miért jöhet? Meddig élnek? Nem tudom. Ugyanaz jönne évről-évre, vagy az utódaira már át is örökítette, hogy hozzánk kötelező bejönni? Könnyebben örökít bármilyen infót, hiszen mint látjuk hím egyede nem ismert, szűznemzéssel szaporodik: akkor ez csak 100% saját génállomány lehet.
Hoppala! Hiszen ezek akkor már millió éve kitalálták a klónozást. A szöcske a jövő? Ijesztő felfedezés ez egy férfiembernek.

Mi lesz, ha valahol egy ismeretlen hölgy beleborzong a minimum 1 millió éves emberi szexualitásba, módosít picinyt génállományán: és elkezd szűznemzéssel szaporodni? Példáját először kevesen, majd egyre többen követik: a férfiak dermedten figyelik a fejleményeket, nem tudván mit kezdeni az új helyzettel.

Szűznemző női közösségek alakulnak, majd teljesen szűz települések, végül országok, kontinensek jönnek létre.

Eljő a férfiak, mit férfiak, hímek nélküli világ. A maradék pasasokat egy nagyobb szigetre szállítják, ahol sörözhetnek, sakkozhatnak, mindegyik kap a kezébe távkapcsolót, transzvesztita (brr) társaik el tudnak egyet-egyet csábítani: de keserű bizony ebből az ébredés.

Így telnek - múlnak az évek, a férfiak szigetén már alig van élő lélek…szomorú vég…

Egy unatkozó hölgyben, ott legbelül, megmozdul egy kicsinyke sejt-darab, egy apró kis üzenet a génektől, és a méhén belül magzat fejlődik. A szülőszobán tapsikol a szülésznő, az asszisztencia, és a jelenlevő nagyi, valamint a nagynénik sora, továbbá a Szülészeti Nőbizottság elnöksége: az eredményt döbbent csend fogadja. Fiú!

Rémálomként terjed a hír az egész világon. Falfehér bemondónők sülnek bele a szövegbe, súgógép ide vagy oda, dermedt professzor asszonyok állítanak fel elméleteket, de senki nem érti, hogy mi történhetett.

A kis fickó boldogan rúgkapál, rengeteget eszik, és gyorsan fejlődik, jóképű, sármos hároméves válik belőle. Mellét düllesztve lép be az oviajtón. A kislánykák már hallották a hírét: izgatottan várják, s megérkezik…a jele szöcske.

 

Cseh Laci második ezüstje. Egyébként nem túl sok a siker. Kellemes meglepetés még Gyurta és Bácsi. Phelps tarol, csodadressz, csoda…? Közben Grúzia kemény helyzetbe lavírozta magát. Peking és Kína napról napra kitesz magért. A megnyitó, az épületek: grandiózus, meg csodálatos, meg kicsit kínai is, szép kislány énekel, aztán kiderül, hogy nem is ő, csak egy gyönyörű hang és tátogó szép kislány. Hmmm…

Kell-e nekünk majd errefelé olimpia? Kellene, de most még más gondjaink vannak. A világ többfelé is halad. Vannak etatista erős államok: Oroszország, Kína. Haladnak szépen, Kína a csodák világa, Oroszország magabiztosan halad előre, és ismét rendet rak a határain: egyelőre csak ennyi futja nekik, de lesznek még erősebbek is...
Grúzia példája figyelmeztető. Önkéntesen verésbe szaladni, amikor a háborús(?) képeken a rombolás, a gyilkolás, egy bivalyerős nagyhatalom hadseregének felvonulása mellett az is látszik, hogy inkább béke kellene arrafelé, mert sok-sok tennivalójuk lenne a derék grúzoknak: kezdve a rommá lövés nélkül is lehangoló látványt nyújtó lakótelepeikkel

Addig mi? Szerepelgetünk, kicsit képességeinken alul, meglehet mégis, hogy mai lehetőségeinken felül. Nehogy egyszemélyes olimpiai csapat érkezzen vissza, és Cseh Lacit kelljen virágokkal fogadni. Akkor lesz ám füttykoncert, nem a sportolóinknak. Olvasni már jobbos fórumokon, hogy erről is Ferink tehet, meg Klára asszony is leesik a lóról.

Mielőtt olimpiát akarnánk rendezni, el kellene döntenünk, hogy merre tovább. Keverhetünk mi is egy grúz-szerű konfliktust, és belegyalogolhatunk egy nagy virtuális, vagy valóságos verésbe: az újraéledt kisantantnak köszönhetően. Ezt én most hagynám. Először a megmaradt 93000 km2 –en kellene valamit elérnünk. Közben mindent meg lehet tennünk a határon túli testvérekért, kivéve a zavaros konfliktusok gerjesztését. Ebből nem jöhetünk ki jól.
Kellene egy életképes gazdaság, csökkenő adók, néhány alapvető kérdésben egyezség a két politikai térfél között. Ebben az esetben épülhetne egy valóban színvonalas Budapest, lenne energia és pénz a roma ügyekre, leszakadókra, és az uniós források higgadt felhasználására. Adhatnánk magunknak belpolitikai hidegháború helyett tíz jó évet, csak a halaszthatatlan teendőink elvégzésére. Nyugdíjreform, adóreform, egészségügyi reform (biz’ az is kell).

Aztán jöhet minden: olimpia, EB, foci, a Balaton végleges felvirágoztatása, szuper-expresszek a magyar vasútvonalakon, autópálya legalább egy (!) a Nyugat Dunántúlon is. Ez nem Tibi bácsi három kívánsága, ez az évtizedek óta frusztrált elsősorban pszichésen gyötört ország vágya, hogy kezdjünk már valamit magunkkal végre.

Most mattolta egy grúz ellenfél a kiválóan birkózó Bácsit, aki előtte az oroszt verte (nem az oroszokat, csak egyet). Minden percünkre oda kellene figyelnünk, mert azonnal kaphatunk két vállat egy grúztól is, akik pedig most nagy sz@rban vannak. Belharc helyett, pontos ütéseket kellene bevinnünk a gazdasági boksz-ringben, meg turizmusban, kultúrában, oktatásban. Ránk férne egy sikerszéria, de dolgozni is kell érte. Kérdezzétek meg Cseh Lacit! Asztmásan is világklasszis, pedig ehhez az úszáshoz tüdő kell ám, és neki mégis megy. Mély levegőt! Hajrá Magyarok!

 

 

Bármenyire erőlködtem, nem találtam hivatalos meghatározást a Butik fogalmáról. Nem is baj, képem van elég ezekről, a kicsiny üzletekről, s így nem vagyok valami definícióhoz kötve a téma taglalásakor. (Anno a suliban, ha megláttam egy-egy fogalmat bekeretezve, azonnal bekattant az agyam, és zárolta a fogalmi meghatározás megjegyzése elől agytekervényeimet. Soha életemben egyetlen kémiai, vagy fizikai szabályt vissza nem tudtam adni sem szóban, sem írásban. Így is lehet élni…)
 
Nos, a butikról. Régóta gondolkodom, hogy kies városunkban miből élnek a butikosok? Nincs rá válaszom, és ez őrjítő. Tágan értelmezem a butik fogalmát: szűkebb hazámban néhányaknak jól megy a kis üzlet üzemeltetése: a fodrásznak, a fürdőszoba berendezéseket árusítónak, a gázkészülékes ürgének, a zöldségesnek, a húsboltosnak (már amelyiknek), a picinyke presszót üzemeltetőnek, valamint nagyjából az összes kocsmárosnak. Az éttermeink a nyitva tartás és a bezárás határán vegetálnak.

Ha nem fáztam volna meg hétfőn, és nem éreztem volna egész héten kutyául magamat, akkor minden bizonnyal én is írásban csapkodtam volna a hasamat a röhögéstől a Hörrtévé, Helmeczi és a sütőporárusok kedélyes kalandjain, vagy szegény Bájerzsóttin, akire valamelyik vérkomoly nácivadászó egylet kimondta amit kell, valószínűleg már a lófej is az ágyába került.

Utóbbiban egyébként nem is az a groteszk módon vicces, ahogyan Zsoltit védik a könyörtelen nácivadászoktól. Hanem az a jól bevált jogértelmezés, ami mindig is Zsóttinak, Tomkettnek és úgy általában ennek a társaságnak a sajátja volt.

Mely alapján Bájerzsóttika ab ovo fakadó jogból kívánhatja és a köz elé is tárhatja, hogy a komcsik (mármint akiket ő komcsiknak tart) az út szélén lógjanak a fákon, Bencsik tata főszerki fővezércikkban írhatja meg, mennyire igaza van annak a haverjának, aki szerint le kéne lőni a heti tetves tagjait magyaregészségügyileg, Tomkett pedig két személyes adat közt félúton hozzáteheti, hogy de a komcsik gyerekeit is ki kellett volna végezni.

Érdekes módon mostanában egyre gyakrabban kerül elő a téma, most például egy zoom.hu-s cikkben olvastam róla, tipikusan 'magyarázzunk meg mindent' stílusban. Jelenleg éppen azon vannak felháborodva, hogy tizenpár éves nejlonok kiírják a wiwes profiljukra, hogy ők a haza megmentői, és ráadásul egyszerre skinek és hungaristák.

Már ezt is érdekes dolog kivitelezni, emellett meg mondjuk bánkódni a 'vér és becsület'-en pluszban (ami a legkevésbé sem magyar találmány, sőt a hazafisághoz sincs sok köze). Ismét sikerült igazából látni, hogy mennyire sokan unatkoznak, és ezen unatkozó emberek meg faszságokon agyalnak, kicsit hasonlóan az USA és a 'war of terror' nevű címszavakhoz.

És akkor ezt most így hogy?
Van az olimpiai faluban több ezer sportoló, majd kiosztanak köztük százezer kotont, most akkor mi ez, felhívás keringőre?
Mi szükség van az olimpikonoknak kotonra? Hát nem olimpiázni mentek ki? Pofám leszakad, de tényleg, mindenki pampog itt a sport szépségeiről, béke vagy te sport népeket egymáshoz fűző szép szalag, közben meg az olimpiai falu maga a megtestesült szégyentelenség, Szodoma és Gomora. Béke vagy te koton népeket egymáshoz ragasztó szép kaucsuk!

Mert minek osztogatnak gumit az olimpiai faluban, ha nem azért, hogy használják? Érdekes, hogy mikor mutogatják ezeket a könnyes megható búcsúzásokat, ahogy indulnak a népek Pekingbe, mindenhol van egy férj/feleség/barát/barátnő. Kérdem én, mit csinálnak ezek odakint azzal a rengeteg kotonnal, mikor a párjuk idehaza van? Tán csak nem teleengedik vízzel, és kidobálják az ablakon?

ljött az ideje, hogy önjelölt nyelvújítóként új szóval ajándékozzam meg a nemzetet. A választásom egy új igére esett: KÁMINGAUTOLTATNI. Tessék nyugodtan ízlelgetni, forgatni a szájban, mint egy könnyű rozét; sokszor fogjuk még hallani.

Anélkül hogy fallikus szimbólumokat akarnék belekeverni a mondandómba, mégiscsak gyanús, hogy a nyári uborkaszezonban mindig megmozdul valami a melegek körül. Most, hogy honatyáink a magáncégeik igazgatásában az ország felemelkedéséért vívott mindennapos küzdelmeikben megfáradt tagjaikat pihentetik, nem tudják megtölteni a média mindig igazmondása kész felületeit.
Gyurcsány nem emelkedik szólásra a Parlamentben, nem jelent be még egy újabb elnevezést a makacsul „majd holnap” megvalósuló reformprogramjára, így aztán a fideszes képviselőknek se kell a munkahelyi testnevelés klasszikus példájaként kisebb sétákat tenniük az ülésterem és a büfé között.

Almapálinka
Alma Kristálycukor
Víz
Elkészítés:
Össze öntjük.
Elkészítési idő: 200 perc

 Nos, ez már beszéd. Mi a bánatot akarnak itt Jakab gazdáék keverni? Az alma nemzeti kincsünk, és felhasználási lehetősége korlátlan. Gondolj bele, ha igaz a fenti recept? Kétszáz perc alatt minden további nélkül pálinkává lényegül át. Se főzés, se finánc, összetevői a boltok polcain, a lábunk előtt hevernek. Királyság.

 Az almabor nem sokkal ezelőtt, még a korai rendszerváltás emblematikus itala volt, nem tudom kapható-e még, de a hajdani lecsúszó rétegek ezzel öblítették le a sorozatos kudarcélményt, és meneteltek a megjósolható vég felé.

Felállt, továbbment, és azóta sem találják azt az ausztrál férfit, akit vasárnap reggel ütött el egy vonat Sydney déli részén. A rejtélyes férfi esetét, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek, a mentőszolgálat szóvivője csodás megmenekülésként jellemezte.
(Független Hírügynökség)

Mindig nyáron jön el a csodák ideje. Nem-nem fogok belemerülni az uborkaszezon taglalásába. Több ilyen hír is megjelent a tegnapi napon, aztán ősszel ezek nagyjából eltűnnek, vagy elvesznek a híráradatban.

Tegnapi hír az is, hogy az egyik amerikai űrhajós UFO-t látott a Holdon. Nagy dolog…én eddig is sejtettem. Viszont arra is gyanakodtam, hogy nem is jártak ott, mert a felvételen amikor kitűzik az USA zászlót, az egy pillanatara meglibben, mintha fuvallat érné, ilyen pedig nincs, mert a Holdon nemhogy szél, szellő sem lehet. Nagyapámmal néztük az első holdrászállást, elzarándokoltunk a negyedik szomszédig a kisszékeinkkel, ott volt TV, és az öreg végig mély szkepszisének adott hangot: de sokan lepisszegték, én meg nem mertem szólni: gyereknek akkoriban, kuss volt.

Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy sürgős és jelentős adóreformra van szükség Magyarországon. Hogy ennek pontosan mi legyen a tartalma és a formája, arról megoszlanak a vélemények. Nem is erről akarnék most elmélkedni, hanem arról, hogy az adóreform elé beiktatnék egy radikális újítást.
Nevezetesen a következőt: Magyarországon egy éves átmeneti időszak után megszűnik a készpénzforgalom, és helyét, kizárólagos jelleggel a digitális pénzforgalom veszi át.

Én elképesztőnek és tűrhetetlennek tartom azt, hogy a huszonegyedik században, a számítógépes hálózatok, és a már-már gondolkodni képes (Ne köss bele! Tudom, hogy nem képes!) számítógépes programok korában nekem nikkel korongokkal, papírfecnikkel, adóívekkel és mindenféle adminisztrációs szörnyűségekkel kelljen bajlódnom. A számlapénz mindennek véget vethet. Ráadásul a feketegazdaság egy részén is fehéríthetne valamennyit.

90 milliárd hordó olajat rejthet az Északi-sarkot borító jégtakaró alatti tengerfenék.
Ráadásul a jég, óriási szívességet téve az emberiségnek, szépen olvadozik, néhány év múlva nyaranta hullámzó víztükör fogadja majd az odalátogatót.

És hogy lesz odalátogató, az bizony nem kétséges, csupán a szándékuk az; azt a sok energiahordozót ugyanis nem szabad ám ott hagyni.

Már csak a lelkiismeretünket kell sikeresen elaltatni, hogy ezáltal minden bizonnyal tönkreteszünk egy évtízezredek óta érintetlen ökoszisztémát, nem mellesleg csinos kis fegyveres konfliktust kockáztatva a sarkot övező államok között. Szép új világ. Cetek, planktonok meg ki tudja még mennyi, többnyire felfedezetlen kisebb-nagyobb élőlény nélkül.

Az egyszeri felhasználó egyik legnagyobb ellensége a spam. Jó, van másik ellensége is, de az majd később.

A spammel két igazán nagy probléma van, az egyik maga a törvény, ami róla szól. Ami az e-mailben küldött hirdetéseket szabályozná, és amire a többség tesz jó magasról.

Noch dazu én meg is értem, hogy tesz. Különben nagyon kevesen hirdethetnének ilyen módon. A spam, amiről most szó lesz, az a direct marketing nevű festett varázslat, és valamiért úgy lett kitalálva a törvényi szabályozás, hogy csak akkor küldheted, ha igazából már nincs is rá szükség.

A görögdinnye. (Cucumis Citrullus L. Citrullus vulgaris Schrad., anguria, arbuza) a levele nagyon szabdalt, gyümölcse legtöbbnyire gömbölyű, egész 10-15 kg. súlyú, kemény héjú, sima sötétzöld v. halavánnyal habos, csillagfoltos. A belseje magyar nemzeti színű; a héja legkívül zöld, azután fehér, a húsa szép piros, ritkábban sárgás v. fehér (albinismus), nagyon kedves hűsítő ízű. Magva fekete, vagy mint a gyászlevélboríték fehér és fekete szélű. Hazája Afrika és K.-India.

Nemzetiszínű, annak ellenére, hogy nem magyar eredetű, de hazafiassá vált, jelkép-erejű növényünk. Védjük is, esszük is, meg borogatjuk, meg fenekedünk, meg vádaskodunk, és akkor a nepperekről, Karsairól, és az egész dinnyeválságról még szót sem szóltam.
Emlékszem a riporternő elfojthatatlan röhögésére, amikor mintegy 15 éve a tojásválság idején megalakult kies hazánkban a „Tojás-bizottság”. Az sem volt semmi pillanat, talán csak Horváth Balázs parlamenti ablakbéli mutatványa, vagy, patakvér Józsi bácsi „haragnapja” hasonlíthatók hozzá.